141576. lajstromszámú szabadalom • Önműködő vészjelző eljárás és berendezés

Megjelent 1952. évi szeptember hó 15-én. O-RSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 141576. SZÁM. 74 a. 30—37, OSZTÁLY. Sp-20733. ALAPSZÁM. Önműködő vészjelző eljárás és berendezés. A Magyar Állam, mint Szilvay Kornél tűzoltó-ezredes és Lajkó Sándor mérnök, Budapest jogutóda. A bejelentés napja: 1948. március 20. A gyakorlatban gyakran előfordul, hogy valahol valamilyen okból veszély keletkezük olyan alkalommal, amikor ennek tudatos érzékelése és jelzése lehetetlen, vagy legalább is meg van nehezítve. így pl. megtörténik, hogy raktárhelyiségekben, irodákban, üzletekben1

, stb. zárás után, tehát a személyzet távollétében tűz támad, s ekkor kívánatos, hogy a tűzoltóiság gyorsan és megbízhatóan önműködően is érte-N síthetö legyen. Betöréseknél, ajtók, ablakok, páncélszekrények, stb. illetéktelen felnyitása, vagy a betörőnek a helyiségben való mozgása rendszerint leplezetten, észrevétlenül történik,' s ezért a rendőrség gyors és automatikus értesítése fokozottan fontos. Gyalkiran életveszély is keletkezik észrevétlenül, pl. egy nyitva felejtett gázcsapból, vagy egyéb módon történő gázömlés miatt, amikor a mentőket kell hívni. További veszélyforrás lehet pl. egy csőrepedés is, amely esetben a vízművek beavatkozására van szükség. A találmány a felisorolt és egyéb hasonló veszélyesetek következményeine'k elhárítását célozza és tárgya oly vészjelző eljárás 111. berendezés, mely tűzeseteknek, betöréseknek, vagy életveszélynek a1

tűzoltósághoz, a rendőrséghez, vagy a mentőkhöz való bejelentését önműködővé teszi. E bejelentés a már meglévő távbeszélő hálózat és automatikus távbeszélő központok útján, a veszély (pl. a keletkezett tűz) helyének megállapítására alkalmas megegyezéses ismertető jelek vagy számok közlésével történik, anélkül, hogy a bejelentés helyénél tudatos közreműködésre lenne szükség, azonban a berendezés pl. gombnyomással, tehát nem önműködően, hanem tudatosan is működésbe helyezhető. E tárgyi meghatározásnak megfelelően a találmány szerinti eljárás lényegileg abban ál!, hogy valamely érzékelőszervvel érzékelt veszély jelzésére a hálózat rendes távbeszélő vonalát használjuk fel oly módon, hogy a jelzés felvételére hivatott állomással való hálózati kapcsolat létesítését, majd a hívó állomás ismertetőjelének leadását, kapcsolási állapotának e két művelet közt az utóbbi művelet kiviteléhez megkívánt megváltoztatása, mellett, hívó és jeladó, valamint hajtószerveket tartalmazó jelzőkészülékkel eszközöljük, melynek a vonalra való kapcsolását, hívásra még nem alkalmas állapotában, az érzékelő segítségével végezzük, míg hívóképes állapotba való jutását, a hívószerv működésbelépésének megfelelő késleltetésével, a vonal hívási (tárcsázási) készségire utaló hangfrekvenciás feszültség jelentkezéséhez kötjük. Az eljárás kivihetősége szempontjából azt a feltételt, hogy a hívószerv műkölésbelépését a hálózati hangfrekvenciás feszültség jelentkezéséhez kötjük (pl. közvetlenül vagy közvetve általa váltjuk ki), az a körülmény indokolja, hocry valamely távbeszélő állomás felhívásakor tudvalevőleg nem lehet tárcsázni addig, míg a hangfrekvenciás feszültség jelenlétét a hallgatóban hallható búgó hang el nem árulja. A hívő és hívott állomások közti hálózati kapcsolat létesítése után viszont a jelzőkészüléket a hívás eszközlésére alkalmas állapotából a hívó álomás ismertető jelének leadására alkalmas állapotba kell hozni (különböző vezérlő és működtető áramkörök közt esziközölt átkapcsolásokkal jeladásra át kell állítani), s ezt további találmányi műveletként pl. a hívás eredményességét jelentő visszajelzéssel, gyakorlatilag a hívással riasztott állomásról a jelzőkészülékhez a vonalon át váltófeszültség alakjában visszaküldött vezérlőimpulzussal lehet kiváltani. Ezáltal elérbe+ő. hogy az ismertető jel leadására, helyes működési sorrendben, csak akkor kerül