141571. lajstromszámú szabadalom • Ecset és eljárás annak előállítására

Megjelent 1952. évi szeptember hó 15-én. , ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 141571. SZÁM. ' 9 a. OSZTÁLY. — Si-231. ALAPSZÁM. Ecset és eljárás annak előállítására. Sipos József György kefe- és ecsetkészítő mester, Budapest. A bejelentés napja: 1950. szeptember 5. Az iskolaecseteket marhafülszőrből készítették. Ezen anyag'bao azonban) nagy hiány van, így pótanyagokból készítettek ecseteket, melyeknek azonban az a hátrányuk, hogy a szálak szétállanak és megnedvesítéskar sem kapjuk meg a jó ecsetnél ismert hegyet, amely festésnél okvetlen szükséges. Az ecsetkészítéshez jelenleg elegendő lósörény, kecskeszőr és mókusfarokszőr áll rendelkezésre. A lósorénybol, vagy borjúfarokból (spaltolás) hasítás nélkjil készült ecset kemény, a mókusfarökból előállított ecset pedig túlságosain puha és ez utóbbi anyag feldolgozása éppen a puhaság miatt nagyon nehézkes és lassú. A találmány tárgyát képező ecset és ennek előállítására való eljárás a fenti hátrányokat kiküszöböli; lényege az, hogy lósörény, kecskeszőr és mókusfarokszőr keverékéből áll. Az ugyancsak e bejelentés tárgyát képező eljárás teszi lehetővé e három, anyagnak felhasználhatóságát olymódon, hogy az ecset a marhafülszőr-ecsethez hasonló puhasága, tartóssága és hegyesvégű, azonban annál olcsóbb és a hozzá szükséges anyag kellő mennyiségben: áll rendelkezésre, úgyhogy a hazai szükséglet minden akadály nélkül előállítható. A találmány tárgyát képező ecsetnél a leghosszabb a mókusfarokszőr, ennél rövidebb a kecskeszőr és a lósörényrész a legrövidebb. Az ecset készítésének egyik példaképeni foganatosítási módja a következő: Az alkotó három szőranyagot külön dolgozzuk fel. 1. A lósörény-anyagot a munkához ismert módon feltálaljuk, azután fésűvel kikaparjuk, egyenesre kötjük, utána szárítjuk, majd újból fésűzzük,, újból egyenesre kötve 2—2% órán át főzzük és szárítjuk, utána 110 mm hosszúra felvágjuk kétfeijre, megkeverjük és ezután 55 mm hosszúra vágjuk Jel. Az így előkészített anyagot e célra szolgáló fogó segítségéve! megfogva (spaltoljuk) hasítjuk, majd. újból kimossuk és a spaltolt részanyagot egyenesre kötve szárítjuk. 2. A kecskeszőrt felpuccoljuk, egyenesre kötve szárítjuk. Utána felverjük és egyenesre kötve 3 órán át főzzük, szárítjuk és szárítás után felverjük, utána megfőzzük, majd vizesen egyenesre kötjük és megszárítjuk, azután 57 mm hosszúra elvágjuk. 3. A mókusfarkot levágjuk, kézifésűvel kifésüljük belőle a vattát, majd az 50 és 60 mm hosszúságúakat szétosztjuk, csomókba kötjük és kb. 10-^-20 percig forró vízben áztatjuk, utána megszárítjuk, azután fésűzzük, felkeverjüik és az anyagot az 59—60 mm hosszúságra leállítjuk. Az így elődolg'ozott három alkotó anyagot á következő arányban keverjük össze: 1 rész lósörény, 1 rész kecskeszőr és 1/1.0 rész mókusfarokszőr. Ebből a mókusfarokszőr 59—60 mm hosszú, a kecskeszőr 57 mm hosszú, a lósörény pedig 55 mm hosszú. Ha azonban a mókusfarokszor csak 49 mm hosszúságú, akkor a kecskeszőrt 47 mm-re, a sörényt pedig 45 mm-re vágjuk. Természetesen az egyes anyagok hoszszúságá: ily arányban: változtatható, a szükségnek megfelelően. A három anyagot a fésűn való keverés előtt, az ismert módon padon, francia módszer szerint célszerű felkeverni. A keverést a szőranyag fejénél végezzük. A keveréshez petróleumot neim lehet basználni, legfeljebb sikport. A különböző hosszúságú szőrzet azért szükséges, mert csak így kaphatjuk meg az ecset előírt', tulajdonságait. A sörényanyag adja az ecsetfej tartását, a kecskeszőrzet a puhaságot és a mókusfarokszőr az ecsetfej hegyét. Az így nyert anyagot a következő módon dolgozzuk fel ecsetnek: Eddig az ecseteket homorú aljú, u. n. kapszliba vertük fel koronára, hogy ezáltal a szőrköteg megfelelő domborulatot kapjon. Miután ebben az anyagkeverékben különböző