141554. lajstromszámú szabadalom • Televíziós adó színes képtáviratozáshoz

4 141.554 csonkító oldalsávszürőt vázlatosan szemlélteti. (A gyakorlatban négy ilyen fokozatot alkalmazhatunk.) A 61 cső anódját 71 kondenzátorral söntölt 70 csúcsképző önindukciós tekercs útján B-f—hoz kötjük. A 70 tekerccsel sorban fekszik az egymással párhuzamosan kapcsolt 72 önindukciós • tekercsből és 73 kondenzátorból álló egység. AWO tekerccsel és a 72-, 73 hangolt körrel sorban fekszik a 74 kondenzátor, mellyel párhuzamosan kapcsoljuk a 75 önindukciós tekercset és a 76 ellenállást. A 70 tekerccsel és a 72, 73 hangolt körrel sorban fekszik még a 77 csatolókondenzátor és a 78 bevezető ellenállás is, mely utóbbit a szabad végén földeljük. A 77 kondenzátor és a 78 ellenállás közös sarkát további erősítő fokozat vezérlőrácsához kötjük; e célra a 6AG5 típusú 80 csövet találtuk alkalmasnak. A 80 cső katódját 81 ellenálláson át földeljük, mely ellenállással párhuzamosan 82 kondenzátor fekszik. A 80 cső ernyőrácsát 83 ellenálláson át B ^-hoz kötjük és a 84 kondenzátoron át a váltakozó áram levezetésére pedig földeljük. * A 80 cső anódját egymással sorba kapcsolt 90, 91 önindukciós tekercseken át B+-hoz kötjük. A 91 tekercset az egymással sorban fekvő 92 önindukciós tekercs és 93 ellenállás söntöli. A 92 tekercs és a 93 ellenállás közös sarkát 95 csatolókondenzátoron át további erősítő fokozat, pl. 6AG5 típusú 94 cső vezérlőrácsához kötjük. A cső rácsát 96 ellenálláson át földeljük. A 94 cső kijáratát 100 ellenállás egyik végéhez kötjük. A 80 csőriek a 94 csövet tápláló áramköreiből négy fokozat van (ámbár több vagy kevesebb is lehetne), ezeket azonban egyszerűség kedvéért nem tüntettük fel. A 100 ellánállásnál fellépő potenciálesés magában foglalja, egyéb jelek között, a 3. ábrán C-vel jelölt, általános alakú, 8.5 mc-os* vivő alhullámot, melynek egy maradék oldalsávja van. Az úgynevezett kék képjelet feldolgozó berendezés és áramkör igen hasonló ahhoz, amely a Vörös képjelet dolgozza fel és ezért azt nem részletezzük. A vörös képjellel kapcsolatban feltüntetett típusú oszcillátor, melynek pl. ugyancsak 6AK6 típusú csöve van, modulátor-erősítő csövet, p.l 6L7 típusú csövet táplál, melynek egyik rácsára, illetve vezérlőelektródjára vezetjük a kék komponens képjelet. A 110 csőből kivezetett jelet egy sorozat (pl. négy) szürőfokozaton át vezetjük, melyek a vörös jelösszetevőhöz használtjszürőhöz hasonlók, de különböző meghatározó állandóik vannak és 90, 91, 92 önindukciós tekercseket foglalnak magukban. Az utolsó fokozat további erősítőt foglal magában, így pl. 6AG5 típusú 111 csövet, melynek anódját a 100 ellenálláshoz kötjük, hogy ezen áramot bocsásson át. A zöld képjelet és a kísérő szinkronizáló jeleket, mi után ezek a 12 keverőben egyesültek, 112 potenciométer sarkaihoz vezetjük, mely kiválasztott mennyiségű jelet 114 csatolókondenzátoron át 113 vákuumcső vezérlőrácsához továbbít. E rácsot 115 ellenálláson át földeljük. A 113 csőből kimenő jel kisfrekvenciákat áteresztő szűrőbe jut, mely 116, 118 önindukciós tekercsekből és ezeket söntölő 117, 122 kondenzátorokból áll. A 118 tekercset 119 ellenálláson át B-f pozitív potenciálforráshoz kötjük. E szűrőelrendezés kiválasztott teljesítményét 120 kondenzátoron át 121 cső bemenő körébe vezethetjük. Utóbbi erősítő elrendezést alkot, mely a gyakorlatban 6AG5 típusú cső volt. A kisfrekvenciákat áteresztő szűrőkört, melyből egyszerűség kedvéért csak egyet tüntettünk fel (de amelyből a gyakorlatban három fokozat is használható), úgy tervezzük meg, hogy a kiszűrendő frekvenciákat kb. 4 mc-nál vágja le. A 121 cső anódját is a 100 ellen^ álláshoz kötjük, úgyhogy a 100 ellenállás kapcsai között keletkező jelek a zöld színösszetevőt és a szinkronizáló jeleket, valamint a kék színösszetevővel modulált 6.5 mc-os vivő alhullámot, melynek egyik oldalsávját részben elnyomtuk, végül a vörös képjellel modulált, 8.5 mc-os vivő alhullámot képviseli, melynek egyik oldalsávját ugyancsak részben elnyomtuk. E három jel alakját és viszonylagos nagyságát a 3. ábra vázlatosan szemlélteti. A 3. ábra szerinti görbe A, B, C részei a zöld, kék, illetve vörös jel sávszélességét és térközeit mutatják, miután e jelek az oldalsávszűrőkön áthaladtak. Egyszerűség kedvéért az alap-, illetve vivőfrekvenciát zérusnak vettük, jóllehet, az a fenti példában 500 mc (41 vivőhullám-generátor). Ehhez az alapfrekvenciához viszonyítva, a frekvenciákat az abszcisszára megaciklusokban vittük fel., így az a' szakadozott vonal az alapfrekvenciát a b', c' szakadozott vonalak pedig a vivő alhullámok frekvenciáit jelzik, melyek az alapfrekvenciától 6.7, illetve 8.5 mc-sal különböznek. A jelek fő oldalsávjainak terjedelmét az a", b", c" szakadozott vonalak jelzik. Világos, hogy e jelek sávszélességé"!; úgy választhatjuk, hogy meghatározott frekvenciaköz legyen egyrészt a zöld jel és a kék jelnek fő oldalsávja között, másrészt a kék jel kisebb, illetve maradék oldalsávja és a vörös jel maradék oldalsávja között. A zöld és a kék jel közötti frekcenciaközt az x szakadozott vonallal jelölt hangvivő csatorna közbeiktatására hasznosíthatjuk, amint ezt a fentebb említett szabadalom már ismertette. A gyakorlatban a maradék oldalsáv szélességének viszonya a leadott oldalsáv szélességéhez a működési viszonyok szerint választandó. Az egyik adott esetben ez a viszony kb. 0.75 : 4.0 aránynak felelt meg. A 2. ábrával kapcsolatban ismertetett elemek a jelbevezetést érzékeltetik az 1. ábra szerinti 15 keverőerősítőhöz. Az 1. ábra feltüntetett további berendezéseket nem szükséges részletezni, minthogy azok jól ismeretesek. Tervezésüknél az egyetlen vezető szempont az, hogy valamivel nagyobb jel-sávszélességéről gondoskodunk. Az ismertetett rendszerben az egész szükséges rádiófrekvenciás csatorna szélessége megközelítően 15 mc. A 2. ábrán az ellenállások nagyságát ohmokban, a kondenzátorok nagyságát pedig mikromikrofaradokban adtuk meg, hacsak másképpen nem jelöltük. Szabadalmi igénypontok. 1. Televíziós adó színes képtáviratozáshoz, melyre jellemzők: több színösszetevő alakjában közvetítendő képből különálló jeleket leszármaztató szervek, ah/)i is a képet a leadás céljára az említett színösszetevőkre bontjuk fel; vivő alfrekvenciát adó forrás; utóbbit a kiválasztott színösszetevők egyikéből leszármaztatott egyik jel értékeinek megfelelően moduláló szervek; alapfrekvenciát adó forrás; utóbbit a vivő alfrekvencia modulációinak és a kiválasztott színösszetevők egy másikából leszármaztatott jel értékeinek megfelelően moduláló szervek.