141537. lajstromszámú szabadalom • Eljárás az altalaj szerkezetének megállapítására
2 141.537 irányában fektetett elektromos vezetékek segélyével, amelyek lehetővé teszik a talaj meghatározott távolságban fekvő pontjai közötti potenciálkülönbségek mérését. A szóbanforgó tellurikus áramok változásainak megfelelő vektorok végpontjainak eloszlása alapján határozhatjuk meg a belső ellipszist vagy ennek jellemzőit. Ha ugyanazokat a méréseket egyidejűleg elvégeztük az alapállomáson is, úgy meghatározhatjuk a viszonylagos területet, vagy az ortoptikus körök sugarainak viszonyát is. Ez a módszer azonban aránylag bonyolult. A találmány szerint a belső ellipszist sokkal egyszerűbben is meghatározhatjuk úgy, hogy a felvett diagrammok totális változását állapítjuk meg, amely nem egyéb, mint a tellurikus áram változása vektorainak vetülete a két egymásra merőleges tengelyre. Egy görbe totális változása alatt tudvalevőleg egy függvény meghatározott pontjai között az egymás után következő, összes maximumok és minimumok ordinátái közötti különbségek abszolút értékeinek összegét értjük, beleértve a szóbanforgó távolság végpontjain lévő értékeket is. A tellurikus ár.amvektornak az egyik tengelyre vonatkoztatott vetületéről felvett diagramm totális változása arányos a belső ellipszisnek az említett tengelyre vonatkoztatott vetületével, amely megfelel a belső ellipszis ezen tengelyre merőleges érintői- közötti távolságnak. Mármost három tengely szerint felvett diagrammok totális változásai megadják a mérési állomás.on fekvő középpontú ellipszis három érintőjét; három érintő pedig tudvalévőleg meghatározza az ellipszist, amelynek még a középpontját is ismerjük. Az ellipszis tehát, egy homotétiától eltekintve, meg van határozva. A találmány szerinti eljárás tehát abban áll, hogy megmérjük a tellurikus áramok változásainak három adott irány szerinti vetületeiről felvett diagrammok totális változásait, ezekből pedig akár grafikusan, akár pedig mechanikusan meghatározzuk a belső ellipszist vagy ennek bizonyos jellemző adatait. A gyakorlatban nem feltétlenül szükséges, hogy a tellurikus áramváltozások vetületeit három tengely irányában határozzuk meg, hanem — ha a terület erre alkalmas ,— úgy mint eddig, csak ,két, célszerűen egymásra merőleges irány szerint mérünk. Ugyanis, egy az idő függvényeként változó vektor két tengely szerinti vetületei a vektort teljesen meghatározzák. Ha e vektornak a két első tengelyre vonatkoztatott vetületeit x-szel és y-nal jelöljük, úgy az ux -f- vy = z összeg, amelyben ú és v állandók, a vektornak egy harmadik o—z tengelyre vonatkoztatott vetületeivel is arányos marad, amely tengely irányát könnyű meghatározni. Ebből az következik, hogyha a vektor változásainak vetületét két tengely szerint diagrammba foglaltuk, ebből a vektorváltozás egy harmadik tengely szerinti vetületét könnyen levezethetjük. Ha ezt a harmadik diagrammot egyedül az x és y irányok szerinti diagrammok ismerete alapján megállapítottuk, meghatározhatjuk a totális változást, amely a fentebbi megállapítás értelmében, az ellipszisnek az új tengelyre vonatkoztatott vetületét adja. A gyakorlatban, a találmány szerint, megelégedhetünk a két vetület különbségeinek vagy azok összegeinek változásairól felvett diagrammokkal. Ha az x és y szerinti diagrammok ugyanazon léptékben készülnek, az új o—z tengely iránya megfelel a másik két tengely egyik vagy másik szögfelezője irányának. Ha, amint ez a gyokarlatban gyakran előfordul, az x és y szerinti diagramm léptékei különbözőek, úgy ezek összege vagy különbsége oly tengely szerinti vetületeknek felel meg, amelynek iránya a két diagramm léptékei közötti viszony függvénye. Az o—z, o—y és o—x irányok szerint felvett diagrammok totális változásából fentiek értelmében, magát a belső ellipszist is megszerkeszthetjük. Ha az ellipszisnek csak bizonyos jellemző adatait, pl .a területét kívánjuk, nem kell az ellipszist megszerkeszteni, mert ha az o—x és o—y tengelyek egymásra merőlegesek, a találmány szerint a területet az A =-*- ' y [ (X + Y)2 - 2Z 2 ] [ 2Z 2 - (X - Y)2 ] egyenletből közvetlenül kiszámíthatjuk, X, Y és Z az o—x, o—y és o—z irányok szerint felvett diagrammok totális változásait jelentik. Ebben az esetben a kapott eredmény nem magának a belső ellipszisnek a területe,' hanem a mérési állomáshoz tartozó és az alapállomáshoz tartozó belső ellipszisek területeinek viszonyát, vagyis ,,viszonylagos terület"-et adja meg. Egy más meghatározandó fontos jellemző adat a mérési állomáshoz tartozó belső ellipszis ortoptikus körének sugara, vagy helyesebben a mérési állomáshoz és az alapállomáshoz tartozó belső ellipszisek ortoptikus köreinek sugarai közötti viszony. Ezt pedig a totális változások mérése után igen egyszerűen határozhatjuk meg anélkül, hogy a belső ellipszis érintőit meg kellene szerkeszteni. Ugyanis a szóbanforgó sugár két egymásra merőleges tengely szerint felvett diagrammok totális változásainak négyzeteiből képzett összeg négyzetgyökével arányos, miértis a felvett diagrammok totális változásainak mérőszámaiból kiszámítható és nem egyéb, mint a totális változások vektorának abszolút értéke, míg a két diagramm totális változásai, az abszolút értéknek a diagrammok tengelyeire vonatkoztatott vetületei. Ezért a szóbanforgó vektort az alábbiakban „totális változási vektor"nak fogjuk nevezni. A talámány célját és lényegét a mellékelt rajz alapján az alanti példák értetik meg. Az 1. ábra a tellurikus áramok változásainak mérésére való, az elektromos vezetékek példaképpeni elhelyezését mutatja két egymásra merőleges irányban. A 2. és 3. ábra a két irányban felvett diagrammokat szemlélteti. A 4. és 5. ábra a 2. és 3. ábrabeli diagrammok ordinátáinak összegefből, ill. különbségeiből szerkesztett diagrammokat mutat. Ezek a mérési irányok szögfelezőibe eső irányra vonatkoztatott vetületben mutatják a tellurikus áramvektor változásait. A 6. ábra mutatja a belső elipszist, amelyet a négy o—x, o—y, o—z és o—t irány szerinti totális változások ismeretében szerkeszthetünk meg.
