141518. lajstromszámú szabadalom • Kiváltószerkezet írógépekhez

Megjelent 1952. évi szeptember hó 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL ÁDAISH LEÍ 14Í.51& SZÁM. is. g. 25-31. OSZTÁLY. — FEP~67. ALAPSZÁM. Kiváltószerkezet írógépekhez. A Magyar Allárü, tíiiiit a féltaláló Ferenczy Jenő^ oM. gépésziöérhök budapesti lakos jogutódja. A bejelentés napja: 3950. mácius 3-A találmány kiváltószerkezet írógépekhez. A kiváltószerkezet célja, hogy az Írógép kocsijának a megadott betűosztás nagyságú továbbhaladását biztosítsa. A kocsi egy rúgó állandó húzó hatása alatt áll. A kiváltószerkezet gátolja a húzórugó hatását, vagyis a kocsi kifutását oly módon, hogy minden betű vagy betűköz leütésnél csak egy beosztásnak megfelelő mértékű továbbhaladást enged meg. A követelmények a jó kiváltószerkezettel szemben szigorúak. Az osztásnak pontosnak kell lenni, mert különben az írás egyenlőtlen lesz, kis mozgásra is könnyen kell működnie, mert a szükséges energiát a betű leütésekör egy ujjnyömás szolgáltatja. Jól felszerelt gépeken ezenfelül még az osztásnak is változtathatónak kell lennie, pl. ritkítva írásnál kettős osztással irunk, a betűtípus esetleges cseréjénél pedig az osztást kisebb mértékben szabályozni is kell. Ezek együttes megvalósítása nehéz. Az eddigi kiváltószerkezeteknek u. i. az a hátrányuk volt, hogy a továbbítókerék elforgását gátló kiváltókések egyike, a mozgókés, körívet ír le, mely a körívnek a középpontja a konstrukció természetéből folyóan távol esett a továbbítókerék középpontjától. Két körív kapcsolódván egymásba, melyeknek középpontja más, a kés és a kerék, fogain a külső, éltől a fogtőig csúszik és vissza. Különösen ahol ritkázásra is szükség van és emiatt nagyobb íven halad együtt a kés és fog, ez a csúszás hosszú. Emiatt aránytalanul hosszú és különlegesen köszörült fogú fogaskerekek kellenek. Mivel egyúttal pontosaknak is kell lenni, a vékony hosszú fogak és a különleges köszörülés miatt gyártási nehézségek lépnek fel. A működés még emellett sem kielégítő, mert kis kopás már nagy különbséget jelent a kiváltás időpontjában. Emiatt a kiváltó szerkezetet utána kell állítgatni. Ezek nemcsak az jelentik, hogy a gép használat közben változtatja a kiváltás idejét, hanem azt is, hogy gyártás után gondos beállítást igényel. A szerelést szakembernek kellett végeznie, tehát a szerelés nem volt tömeggyártásszerű. Ugyancsak nagy nehézséget szokott okozni a kiváltás időpontjának átállítása, ami akkor szükséges, ha egy gépet a normál, lassú írásról, nagy teljesítményekre akarjuk beállítani, mert nagyobb mérvű állításnak a használatban lévő Írógépeknél szerkezete természetéből kifolyóan akadálya van. Ugyancsak a kiváltószerkezetek általános hiányossága, hogy szerelhetőség szempontjából, az egyes részekhez való hozzáférés miatt sok kívánnivalót hagynak hátra. Ennek egyik oka az egyéb konstrukciós okok mellett az, hogy a kiváltószerkezethez csatlakozó különböző szerkezetek (nevezetesen visszázó, kioldó, tabulátor, tabulátorfék), úgy körülfogják, hogy maga a kiváltószerkezet nehezen hozzáférhetővé és szerelhetővé válik. A találmány ezeket a hátrányokat kiküszöböli. A találmány kiváltó-szerkezet írógépekhez, amelynél a kiváltó mozgókés csuklósan kapcsolódó két részből áll és tengelye a patkóalakú kiváltóhimba két szárát összekötő hídrészben úgy csapágyazott, hogy tengelyirányban elcsúsztatható és ez az irány egybeesik a továbbítókerék forgásten- ; gelyének irányával. A mozgókés elforgását excentrikusan állítható ütköző határolja. A találmány szerint továbbá, a kiváltó szerkezethez tartozó állókés csavarokkal állíthatóan van a kiváltóhirnbához erősítve és , a himba forgástengelye a továbbítókerék forgástengelyével egy síkban esik. • A találmány szerint a tabulátorfék centrifugális fék, amelyet a kapcsolóvilla tengelyére ékelt kétkarú emelő hoz működésbe a tabuláláskor, vagy a kapcsolóvillának a kioldókarral történt elforgatásakor. A.kétkarú emelő rugó segítségével forgatja el a tabulátorfék karját, miközben e karban ágyazott fogaskerék, közvetítő fogaskerék útján, érintkezésbe lép a továbbítókerék tengelyére ékelt fogaskerékkel és azt forgásában fékezi. A kiváltószerkezetnek ritkázó-álkapcsolója vezetőcsapokon elcsúsztatható ütköző, melynek alsó és felső szélső helyzetbe jutását az átváltókar elforgatásakor rugó biztosítja és a vezetőcsapok felvételére az ütközőben kivágás van. Az ütköző felső helyzetében a mozgókés pályájába esik, alsó helyzetében e pályán kívül van.