141513. lajstromszámú szabadalom • Berendezés fonalak lefejtésére

2 141.513 kiszögeléssel van ellátva (2. ábra), mely úgy van elhelyezve, hogy akkor, amikor az —1— dob felületével szemben foglal helyet, a —24— fonalat a dob felületéhez szorítja, miáltal a fonal megszorul vagy fékeződik. Fentiekből nyilvánvaló, hogy a —19— fékkerék ugyanakkora sebességgel forog, mint a —13—• tárcsa, vagyis kétszer akkora sebességei, mint az —1— dob. A berendezés működési módja a következő: A csévéről lefejtődő fonal a —23— résen át az —1— dob kerületén a —26— pontig halad (3. ábra), ahol egy levevő szerkezetbe, pl. mechanikus vagy pneumatikus szövőszék tápláló szerkezetébe kerül. A fonalnak ezt az A helyzetét a 3. ábra szaggatott vonallal szemlélteti. Az —1— dob forgásánál a —15— kiszögelés megfogja a —24— fonalat és tovaviszi. Ilymódon a fonalon hurok képződik, melyet a 3. ábrán B-vel jelöltünk. Időközben azonban a —13— tárcsa —16— ledobó nyúlványa megközelíti a —15— kiszögelést, miután kétszer akkora sebességgel forog, míg végül a kívánt pillanatban azt utoléri és nagyobb magassági mérete vagy megfelelő formájú emelkedése következtében a fonalat a —15— kiszögelésről ledobja, azaz a fonal és a kiszögelés közötti kapcsolatot megszünteti. Egyidejűleg azonban a —19— fékkerék —25— fékező nyúlványa az —1— dobon helyezkedik el és megfogja a fonalat, úgy hogy a —26— betápláló szerkezet a fonalnak csak oly hosszú' darabját táplálhatja be, amekkora a B hurokban van. A 3. ábra a fonalat a betáplálás pillanatában C eredmény vonallal szemlélteti. A berendezés ily módon meghatározott hosszúságú fonalat nagy pontossággal mér le, mivel a fonalnak a —15— kiszögelésről való ledobása pontonsan szabályozható. A huroknak és ennek révén a betáplálandó fonalnak hosszát azzal szabályozzuk, hogy a —19— fékkereket az —1— dob mentén kerületi irányban beállítjuk. Ez különben a 3. ábrából nyilvánvaló, melyből kitűnik, hogy a hurok hossza mindig a ledobási pontnak attól a ponttól mért távolságától függ, melyben a •—25— kiszögelés a'fonalat az —1— dob kerületéhez szorítja. Az ismertetett é-s feltüntetett példában a dobnak két —15— kiszögelése és a —13— tárcsának egyetlen —16— nyúlványa van. Magától értetődik azonban, hogy a dobon más számú, pl. három vagy négy kiszögelés és a —13— tárcsán egy vagy két —16— nyúlvány is elrendezhető. Ez esetben a ledobó tárcsa és a lefejtő tárcsa forgási sebességének viszonyát a lefejtő dobon lévő —15— kiszögelése számának a tárcsán elrendezett —16— ledobó szervek számához való viszonya állapítja meg. Ugyanez vonatkozik a —19— fékkerékre is, melyet szintén több —25— fékező nyúlvánnyal láthatunk el; ez esetben azonban a fékkerék sebességét megfelelően kell beállítani. A 4. és 5. ábrák lefejtő szerkezetnek más, módosított kiviteli alakjait szemlélteik. A 4. ábra szerint az —1— lefejtő dob és a —19— fékkerék hasonló módon van elrendezve, mint az 1—3. ábrák szerinti megoldásnál. A ledobó szerv azonban helytálló —28— felfutóként van kialakítva, mely a feltüntetett példában pl. —29— karmantyúhoz van erősítve, melyhez képest tetszőleges módon, pl. —30— csavarral beállítható. E kiviteli alak működési módja az előadottakból tűnik ki. A 24— fonalat tovavivő —15— nyúlvány a fonalat a í_28— felfutóhoz továbbítja, melynek mentén az —1— dob forgásirányától távolodó riányban, sugárirányban eltolódik, míg végül a ••—15 -- kiszögelésről ledobódik. Mivel a helytálló felfutó bizonyos fajtájú fonalak számára alkalmatlan, a berendezés az 5. ábra, szerinti módon is kialakítható. Az —1— dob és a --19— fékkerék e megoldásnál is az 1. ábra szerintihez hasonló elrendezésű, de a ledobó szervet helytálló —31— tengelyen ágyazott —36— emelő alkotja. Az emelő, melyet a —32— rugó, az óramutató járásával ellentétes irányban igyekszik a működésen kívüli helyzetbe forgatni, az —1— dob —34— kiszögelésével együttműködő —33— felfutóval van ellátva. Az —1— dob forgása közben a —15— kiszögelés magával viszi a —24— fonalat és mihelyt a —36— emelő végfelületével szembeni helyzetet foglal el, a —34— kiszögelés a —33— felfutóbi ütközik, amikor is a —36— emelő az óramutató járásának irányában kileng. A fonal ily módon a -.-15— kiszögelés fölé emelkedik és így felszabadul. Egyrészt a —31— forgástengely és a —34— nyúlvány, másrészt a —31— forgástengely és a . —36— emelő végfelülete közötti távolság közti viszony folytán, az emelő végfelülete nagyobb sebességgel mozog, mint az —1— dob kerülete, úgy hogy a fonal a —15— kiszögelésről simán lekerül. Szabadalmi igénypontok: 1. Berendezés fonalak lefejtésére, melyre jellemző (1) lefejtő dob, melynek hurok létesítésére legalább egy, célszerűen két fonalmenesztő (15) kiszögelése, valamint (16) ledobó szerve van, mely a kívánt pillanatban a fonalnak a (15) kiszögeléssel való kapcsolatát megszünteti, továbbá fékező szerve van, mely a lefejtő dobbal együttműködik és a (24) fonalat a (15) kiszögeléstől való felszabadulása pillanatában lefékezi. 2. Az 1. igénypont szerinti berendezés kiviteli alakja, jellemezve fékkerékkel (19), melynek kerti- ' léte és az (1) dob kerülete között (23) rés van hagyva, melyen a (24) fonal szabadon átvonulhat, továbbá a fékkerék kerületének több helyén (25) kiszögelések alakjában kiképzett fékező szervekkel, melyek a (23) rést elzárják és a fonalat lefogják. 3. Az 1. igénypont szerinti berendezés kiviteli alakja, melyre jellemző, hogy a (16) ledobó szerv (13) ledobó tárcsán van elrendezve, mely a lefejtő dobot utolérni képes, ahol a ledobó tárcsa és a lefejtő dob sebessége úgy viszonylik egymáshoz, mint az (1) lefejtő dobon lévő (15) kiszögelések szánta a (13) tárcsa (16) ledobó szerveinek számához. 4. Az 1—3. igénypontok szerinti berendezés kiviteli alakja, melyre jellemző, hogy a (19) fékkerék az (1) lefejtő dob kerülete mentén belállítható. 5. Az 1. igénypont szerinti berendezés kiviteli alakja, melyre jellemző, hogy az (1) lefejtő dob a fonalat felvevő horonnyal (14) van ellátva. 6. Az 1. igénypont szerinti berendezés kiviteli