141399. lajstromszámú szabadalom • Mágneses "mag" elektromágneses berendezés számára
Megjelent 1952. évi július hó Í5-én. ■ ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS •*» 141399. SZÁM. 21 g, 1—16. OSZTÁLY. — P-l 1730. ALAPSZÁM. Mágneses „mag“ elektromágneses berendezés számára. N.V. Philips’ Gloeiiampenfabrieken cég, Eindhoven (Németalföld). A bejelentés napja: 1949, március .24. Németalföldi elsőbbsége: 1948. március 27. A találmány mágneses „mag“ elektromágnes ses berendezés, pl. nagyfrekvenciás önindukciócséve vagy nagyfrekvenciás transzformátor számára. A „mag“ kifejezésen általában valamely elektromágneses berendezés mágneses körének minden részét, tehát pl. egy nagyfrekvendiás önindukciócsévei köpepnyét is kívánjuk érteni. Bizonyos célokra kívánatos, hogy az ilyen mágneses magban a megengedhető mágneses indukció lehetőleg nagy legyen. Ismeretesek pl. nagy egÿenfeszültség keltésére való kapcsolások, melyeknél ezt a feszültséget ama feszült- Ségimpulzusok egy önirányítása szolgáltatja, amelyek olyan önindukciócsévében keletkeznek, melyet szakaszosan keltett és megszakított áram jár át és melyhez párhuzamosat! kapacitás, pl. a cséve parazitér kapacitása van kapcsolva. Minél nagyobb az a mágneses B indukció, amelyet a maganyagiban megengedhetünk, mielőtt a 80 C°-ig terjedhető üzemi hőmérsékleten tetemes mértékben eltérnénk a maganyag mágneses B indukciója és a mágneses H térerősség közötti egyenes aránytól, annál kisebbek lehetnek a mágneses kör méretei, aminek az a következménye, hogy az ilyen önindukciócséve parazitér kapacitása csökken és a keltett Vo feszültség növekszik. Az utóbbi értékét ugyanis a Vo = i0 K L/Cp egyenlet határozza meg, ahol i0 a csévét átjáró áram maximális értéke, L a cséve önindukciója és CP annak párhuzamos kapacitása, kiváltképen annak párhuzamos parazitérkapacitása. Ismeretesek továbbá katódsugárcső eltérítőcsévéit átjáró eltérítőáram keltésére való kap-, csolások. Itt az eltérítőcsévék transzformátoron keresztül egy kisütőcső kimenőkörével vannak csatolva, melyhez fűrészfogalakú vezértőfeszültséget vezetnek és melynél ú. n. „efficiencydiódát“ („visszatápláló' diódát“) alkalmaznak, amely az eltérítőcsévékben felhalmozott energia egy részét visszaszolgáltatja. Az ilyen kapcsolásnál veszteségként végeredményben' a transzformátor tulajdonságai által megszabott veszteségek lépnek fel. Ezért fontos, hogy a transzformátor ferromágneses veszteségei lehetőleg kicsinyek legyenek, hogy lehetőleg gazdaságos kapcsolást kapjunk, míg másrészt a mágneses B indukciónak, ennek nagy értékéig, a mágneses H térerősséggel gyakorlatilag'lineárisan kell növekednie. Ezért a találmány célja az ilyen kapcsolások számára alkalmas mágneses magok megvalósítása, melyeknek 50 C°-ot meghaladó üzemi hőmérsékleteken megengedhető mágneses indukciója az eddig elérhető értékeknél, azaz 1500 Gauss-nál nagyobb. Emellett a „megengiedhető“ kifejezésen, mint az előzőkben már említettük, azt az indükcióértéket kívánjuk érteni, amelyig a mágneses B indukció és a mágneses H térerősség közötti egyenes aránytól még nem térünk el tetemes mértékkel; az egyenes aránytól való eltérés nagyságát pl. a mágneses B indukcióban való' nem-lineáris torzítással fejezhetjük ki, ha színuszalakúan változó mágneses H mezőt alkalmazunk. A 887.083, 904.800 és 906.784 számú francia szabadalmi leírásöbkól ismeretes nagy frekvencia mellett kisveszteségű és nagy kezdeti permöabilitású, ferromágneses ferritek’ előállítása zsugorítás útján, az oxigéntartalom alkalmas beállításával. Ez anyagok legtöbbje azonban a körülírt cél számára kevésbbé használható, mert a megengedhető mágneses indukció túlságosan alacsony. A találmány mármost az említett szabadalmi leírásokban ismertetett féleségű ferritek terjedelmes körzetéből való szelekcióban van. Kitűnt ugyanis, hogy a jóformán tömörré zsugorított, tehát 10%-nál kisebb pórustérfogatot mutató mangántartalmú ferritek, melyeknek Curie-pontja 250 C°-on felül fekszik, a megengedhető mágneses indukció igen nagy értékei révén tűnnek ki és ebben a tekintetben tehát igen alkalmasok az előzőkben körülírt mágneses mag anyaga számára, A „Curie-pont“ kifejezésen itt azt a hőmérsékletet kívánjuk érteni, amelyen a mágneses anyag gyakorlati célok számára nemmágnesesnek minősítendő állapotba megy át. A fent megadott definíció alá eső, mangánt
