141394. lajstromszámú szabadalom • Talajmintavevő eszkös

Megjelent 1952. évi július hó 15-én. . ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 141394. SZÁM. 5a, 1—19. OSZTÁLY. — M43533. ALAPSZÁM. Talajmintavevő eszköz. Mazaián Pál bányamérnök, Budapest és Mazalán Pál bánya­mérnök mélyfúrási vállalata és gépgyára, Budapest A bejelentés napja: 1948. szeptember 23. I A talajtechnikai talajvizsgáló fúrásoknak az a célja, hogy valamely altalaj szilárdsági és vízáteresztési tulajdonságait előre meghatároz­­zák. Ezért az építmény alapozása előtt le kell hatolni a talajba és ebből megbízható mintát kell felhozni. À mintákat a talajmechanikai la­boratóriumban megvizsgálják és a vizsgálat eredménye alapján tehetők az építkezések ala­pozására vonatkozó javaslatok. A talajmintáknak azonban ugyanabban az állapotban kell lenniök, mint a mélyben a tele­pülés helyén voltak. A találmány célja ilyen i minták zavartalan vétele olyan’ kőzetekből, amelyek összeállók, tehát nem lazák. Az eddigi eljárásokkal a talajmintákat úgy vették, hogy az említett összeálló agyagos kő­­|j ■ zetekbe úgynevezett Casagrandé-fejet vertek be. Ez a Casagrande-fej kb. 400 mm hosszú, alul éllel bíró acélcső, melynek felül a minta könnyebb behatolása céljából golyósszelepes légtelenítő nyílása van. Ebből és az eddig hasz­nált egyéb talajmintavevőkből a mintát csava­ros sajtóval kitolták és kézzel helyezték a min­­» fadobozba. Ennek az eljárásnak az a hibája, * hogy a vett talajminta a mintavevőből való el­távolításkor és a kézzel való áthelyezéskor ösz­­szenyomódik, megsérül és így hibás adatokat szolgáltat az összenyomhatóságra, vízáteresz­­tésre és egyéb fizikai tulajdonságokra vonat­kozó laboratóriumi vizsgálatoknál. A találmány szerinti készülék ezeket a hibá­kat elkerülhetővé teszi. A csatolt rajzon van feltüntetve a találmány kiviteli alakjának egyik példája. Az 1. ábra a mintavevő hosszmetszetét, a 2. ábra a keresztmetszetét és a 3. ábra a maghüvelyt kiszerelve és két fe­dővel ellátva távlati képben mutatja. Az 1. ábrán (la) és (1b) a talajmintavevő al­kotó mentén osztott köpenycsöve, (2) az esz­köz vágósaruja, (3) a rudazathoz csatlakozó befogó átmeneti rész, (4) és (5) a talajminta­doboz, (5) a mintadoboz két fedele, (6) gumi­­tömítöszalagok. A találmány lényege az, hogy az (1) talaj­­mintavevő palástja alkotó mentén osztott és a belsejében mintadobozul is szolgáló (4) mag­­hüvely van elhelyezve. A mintavétel úgy történik, hogy a mintavevőt a talajba beverik, amikor a talajminta benyo­mul a maghüvelybe és azt teljesen megtölti. A mintavétel után az eszközt a fúrt lyukból vissza­húzzák és a maghüyelyt kiveszik. A maghüvely peremein a felesleges kőzetmintát elvágják, a peremeket egy-egy (5) fedéllel. lezárják és a szokott módon parafinnal teszik vízhatlanná az így becsomagolt és szállításra kész talaj­mintát. A vett talajmintának ilyen kezelése után újabb maghüvely kerül a mintavevőbe és a saru és átmeneti rész felcsavarozása után újra ké­szen áll a következő zavartalan talajminta vételére. így válik lehetővé, hogy a talajmintát a ré­tegből való kiemeléskor és azután emberi kéz, valamint felesleges erőhatások nem érik mind­addig, amíg laboratóriumi .részletes vizsgálat alá kerül. Szabadalmi igénypontok: 1. Talajmintavevő eszköz, amelyre az a jel­lemző, hogy cserélhető külön maghüvelye (4) van és ez mintadobozul is szolgál. 2. Az 1. igénypont szerinti eszköz foganato­sítási alakja, amelyre az a jellemző, hogy cső­alakú és alkotók mentén részekre: osztott (la, 1 b) és hogy a részek között gumitömítés (6) van. 3. A 2. igénypont szerinti eszköz kiviteli alakja, amelyre az a jellemző, hogy kívülről befelé lerczselt élű vágósaruja (2) és a rudazat­hoz csatlakozó, befogó átmeneti része van.

Next

/
Oldalképek
Tartalom