141380. lajstromszámú szabadalom • Kerékpárok kerékagyában elhelyezhető sebességváltó

2 141380. kapcsolódó, a gyűrűn, illetve a bolygókeféktartón elhelyezett elemekkel jut kapcsolatba; másszóval kifejezve a tengelyirányú bekapcsolást és a kikapcsolás számára végzett tengelyirányú elmozdulás létrejöhetnek az epiciklikus fogaskerekek rögzítése nélkül. A csatolt rajz a találmány példaképem kiviteli változatát szemlélteti, amelynél a találmány szerinti váltószerkezet kétfokozatú, kerékágyban elhelyezett sebességváltóhoz tartozik. A rajzon az 1. ábra tengelyirányú metszet a 2. ábra XOY vonala szerint.' A 2. ábra keresztmetszet az 1. ábra A—A vonala szerint. A 3. és 4. ábra egy-egy részlet, amelyek az 1.. és 2. ábrán feltüntetett kilincs és választó működését szemléltetik. Az 5. és 6. ábra hasonló feltüntetésben a találmány egy változatát szemléltetik. Az l.» ábra szerint az epiciklikus fogaskerékrendszer a heiybenálló 1 tengelyből és az azon kialakított 2 napkerékből áll, továbbá a 3 bolygókeréktartóból, amelyhez a 4 bolygókerekek tartoznak.-Ez utóbbiak a tartóban az 5 tengelycsapok révén vannak ágyazva és a kerekeknek oldalsó felületükön 3a nyúlványaik vagy kiemelkedéseik vannak, amely részek a bolygókeréktartó fentemlített kapcsolóalkatrészeit képezik. A íogaserékrendszerhez tartozik még a belső fogazású 6 gyűrű, amelyen egy vagy több 7 kilincs van, amely • illetve amelyek a másik említett kapcsolóalkatrészeket képezik. Ezek a kilincsek a 8 csapokon vannak és azokat a 9 rugók'befelé nyomják, úgyhogy azok a 6 gyűrű furatába igyekszenek hatolni. A rögzített 1 középső tengelyen van a 11 kapcsolószervet hordozó 10 hüvely, melyet egyik irányban a 12 ék és a 13 rúd mozdíthat el. a másik irányban pedig a választott a 15 gyűrű és a 14 rugó mozgathatja. A helybenálló 18 ágyazóalkatrészen a 17 golyósor a 16 vezetőalkatrészt ágyazza, amelynek 16a nyúlványai vannak. Utóbbiak alkalmasak arra, hogy a 11 váltó -alkatrésszel kapcsolódjanak. A 16 vezetőalkatirészen 20 kerékagy vagy 'külső hüvely 19 ágyazógyűrűje van golyóscsapágy révén forgathatóan elhelyezve. A kerékagy többi részét a Tajz világosabb ábrázolás céljából, nem mutatja. • ' A leírt részek működése közben, ha a 13 TÚdra húzóerőt nem fejtünk ki, a 10 hüvely, a 11 váltó, illetve kaDcsolóalkatrész és a 15 szörítógyűrü azt a helyzetet veszi fel, amelynél a 11 kapcsolószerv a 3a ütközőkkel vagy nyúlványokkal kapcsolódik és így a forgatónyomaték a 16 vezetőalkatrész a 11 kapcsolószerv és 3a ütközők közvetítésével a 3 bnlygókeréktartóra adódik át, minek következtében a 6 gyűrű ugyanabban az irányban forog, de gyorsabban. Ha a 13 rúdra húzóerőt fejtünk ki. a 11 kapcsolóalkatrész az 1. ábra szerint jobbra mozog és ilyen módon a bolygókeréktartó 3a ütközőivel való kapcsolata megszűnik. A 11 kapcsolóalkatrésznek nincsen semleges helyzete, minek következtében, ha ez az alkatrész ilymódon tengelyirányban elmozdul a fogaskerék forgása közben, a gyűrű gyorsabban mozgó 7 kilincsei túliorögnak a 11 kapcsolószerven, amint azt a 2. ábra alsó része annak szaggatott vonalak révén feltüntetett részével szemlélteti. Ez a túlforgás addig tart, amíg a 11 kapcsolószerv elhagyja a 3a ütközőket, mire azután a 11 szerv kapcsolatba jut a gyűrű 7 kilincseivel és ezek révén közvetíti a forgatónyomatékot, amit a 2. ábra teljes vonallal kihúzott része szemléltet. Következik ebből, hogy a kapcsolószerv, amely tengelyirányban hosszabb, mint a 3a ütközők és.7 kilincsek közötti távolság, tengelyirányú mozgása közben, miközben fokozatosan elhagyja a 3a ütközőket egyidejűleg és fokozatosan kapcsolatba kerül a 7 kilincsekkel, amelyekkel teljes kapcsolódás létesül. Emellett megemlítendő, hogy e 7 kilincsek és' a kapcsoló•szerv között tényleges hajtókapcsolat nem jön létre mindaddig, arníg a kapcsolószerv el nem 'hagyja a 3a ütközőket, tehát ki nem kapcsolódik. Ha a 13 rudat akkor húzzuk meg. amikor a fogaskerék helybenáll és amikor a 7 kilincsek a 11 kapcsolóalkatrész nyúlványaival szemben vannak, akkor a nyúlványokon vagy kiemelkedő részeken lévő rézsútos, illetve ferde 11a felületek mindegyik 7 kilincset megemelik, amennyiben a 3. ábra szerint azok sarkához ütköznek. Ilyen módon tehát a kapcsolóalkatrész tengelyirányú mozgása a nyilak irányában lehetővé válik mindaddig, amíg az teljes egészében a kilincsek alá nem kerül. (4. ábra). Ha a 16 vezetőalkatrészre forgatónyomatékot viszünk át, a 11 kapcsolószerv forgásba jön a kilincsek alatt, ami által a kilincs működési helyzetébe esik és kapcsolatba kerül a kapcsolószerv egyik vagy másik szárával, ami lehetővé teszi a nyomaték továbbvitelét. Azt is megtehetjük, hogy a leírt cél érdekében nem a kapcsolószervet, hanem-a 7 kilincseket ferdítjük le a 7a helyen úgy, amint az 5. és 6. ábra mutatja. A fentiekből már ez is nyilvánvaló; hogy a fogaskerekeknek mind álló, mind pedig forgó helyzetében a kapcsolóalkatrész elmozdítható a bolygókeréktartó 3a ütközőitől, illetve fogaitól a 6 gyűrű 7 kilincsei felé és azokkal kapcsolatba hozható a megszorulás veszélye nélkül és' anélkül, hogy a -11- kapcsolószervnek a két kapcsolódási helyzet között semleges helyzetre lenne szüksége. Ehhez járul, hogy amikor a 11 \ kancpsolószerv kapcsolatban van a 3a ütközőkkel, ugyanekkor a hajtás szempontjából nem kapcsolódhatik a 7 kilincsekkel, mert azok gvorsabban mozognak és így a kapcsolóalkatrészen túlforognak. Mikor azonban a -11- szerv a 3a ütközőket elhagyta,, a hajtókapcsolat a 7 kilincsekkel létrejöhet. A •visszafelé' irányuló mozgás számára elegendő a 13 rúd húzását megszüntetni, mire azután a 14 rugó a kapcsolóalkatrészt a viszonylagos mozgásban lévő 3a ütközők révén kapcsolatba hozza a bolygókeréktartóval. Eközben sem jöhet létre megszorulás arra az időre, amikor a kapcsolóalkatrész még kapcsolódik a 7 kilincsekkel, mert, mint már említettük, ezek a kilincsek túlforog-