141310. lajstromszámú szabadalom • Eljárás penicillinek vizes olddatából való kinyerésére
141310. közbenső terméket képező tisztítandó vagy töményítendő folyadéknál is. Az előbbi esetekben, ha a gyenge bázist sója alakjában alkalmazzuk, úgy ezt a sót célszerűen a kivonandó vizes oldatokhoz adjuk és olyan pH régiót biztosítunk, amely pH régióba a gyenge bázis alkalmazott sójának vizes oldatban mutatott kémhatása beleesik. A vízzel nem keveredő oldószerbe átvitt penicillint az oldószerből úgy nyerjük ki, hogy az oldószert alkáliák vizes oldatával kivonatoljuk. Alkáliákként alkalmazhatunk alkálihidroxidokat, mint pl. híg nátronlúg oldatot, aikáli-karbonátokat, alkáli-bikarbonátokat, pH = 6 fölötti — célszerűen pH = 7 körüli — vagy ennél esetleg valamivel magasabb pH-jú puffer-oldatokat is. Mivel az adalékanyagként alkalmazott gyenge, bázis penicillin sóinak megoszlási hányadosa az oldószerből való visszanyerésnél kedvezőtlenül hathat ki, előnyös a fenti kivonatolás előtt a szerves oldószerben jelenlévő, esetleg, penicillinekhez kötött gyengén bázikus adalékanyagot a szerves oldószerből előbb eltávolítani. Ebből a célból a vízzel nem keveredő oldószert savak vagy savanyú puffer-öldatok vizes oldatával, kivonatoljuk. Savakként célszerű olyanokat használni, melyek a szerves oldószerben nem, vagy csak rosszul oldódnak. Ilyenekként elsősorban, pl. foszforsav, kénsav a legalkalmasabbak. De a gyengén bázikus szerves adalékanyagot másképen is eltávolíthatjuk a szerves oldószerből, pl. úgy, hogy — ha ez a szerves oldószer kloroform — azt porított oxálsavval kezeljük. Példák: 1. 2 liter tisztátalan penicillin oldatot, amely közbensőterméket képez és amely cm3-ként kb. 500 egységet tartalmaz, elegyítünk 200 cm3 0.9 molar primér-kinolinfoszfát oldattal és kirázzuk 500 cm3 kloroformmal. Az elválasztott vizes réteg cm3-enként 2—3 egységet tartalmaz, vagyis a kivonással a vizes oldatban lévő penicillineknek több mint 99 %-át vontuk ki. 2. Ha a fenti kísérletet megismételjük, de azzal az eltéréssel, hogy 200 cm3 0.9 molar primér-kinolinfoszfát oldat helyett 200 cm3 0.9 molar primér-dimetilanilinfoszfát oldatot alkalmazunk, akkor a kivont vizes oldatban cm3-enként kb. 25 egységet találunk. A vizes oldatból’ tehát egyszeri kirázással a penicillineknek kb. 95 % -át vontuk ki. 3. Úgy dolgozunk, mint az 1. példában, azonban a 200 cm3 0.9 molar primér-kinolinfoszfát oldat helyett 200 cm3 0.9 molar primér-piridinfoszfát oldatot alkalmazunk. A kiextrahált víz em3-ében kb. 40 egység marad. Egyszeri kirázással tehát a vizes oldatban volt penicillinnek kb. 92 %-át vontuk ki. Ha a kirázást még egyszer megismételjük, akkor a vizes oldatban gyakorlati mennyiség már nem marad. 4. Úgy dolgozunk, mint az 1. példában, azzal az eltéréssel, hogy 500 cm3 kloroform helyett 500 cm3 etilenkloridot alkalmazunk kirázásra. Az elválasztott vizes réteg cm3-ében kb. 10 egység penicillin maradt, vagyis a kivonás effektusa 98 % -os volt. 5. Úgy dolgozunk, mint az 1. példában, de 500 cm3 kloroform helyett 500 cm3 klórbenzolt alkalmazunk. A vizes rétegben maradt penicillin mennyisége cm3-enkéntl 30 egység volt, vagyis az eredetileg tartalmazott penicillin mennyiség 94 % -a került át a klorbenzolos rétegbe. 6. Ügy dolgozunk, mint az 1. példában. Ezután a leválasztott kloroform réteget kirázzuk 100 cm3 0.065 normál nátriumbikarbonát oldattal. Az elválasztott bíkarbonátos réteg emsénként kb. 4000 egységet tartalmaz. A kloroformos réteg újabb kirázásával további mennyiségek vonhatók ki. 7. Úgy dolgozunk, mint az 1. példában, de azzal az eltéréssel, hogy 200 cm3 0.9 molar kinolinfoszfát helyett 50 cm3 0.9 molar kinolinfoszfátot alkalmazunk. A kiextrahált vizes penicillin oldat cm3-ében kb. 4 egység maradt, vagyis a kivont penicillin mennyiség több mint 99%., 8. Úgy dolgozunk, mint >az 1. példában, azzal az eltéréssel, hogy 200 cm3 0.9 molar kinolinfoszfát helyett 20 cm3 kinolinfoszfát oldatot alkalmazunk. A kiextrahált vízben emsénként kb. 30 egység penicillin maradt, vagyis a kivont penicillin mennyiség több mint 94 %. 9. Úgy dolgozunk, mnt a 8. példában. Az elválasztott kloroformos réteget kirázzuk 100 cm3 0.065 normál szódabikarbónát oldattal. Az elválasztott szódabikarbónát oldat cm3-enként kb. 6100 egységet tartalmaz. 10. 5500 cm3 megszűrt fermentációs folyadékot, amely emsénként 165 egységet tartalmazott. foszforsav hozzáadásával pH = 5 savanyúságra beállítunk és hozzáadunk 500 cm3 0.9 molar primér-kinolinfoszfát oldatot. Az így nyert oldatot kirázzuk 1 liter kloroformmal, majd a kloroformos réteg leválasztása után kirázzuk még 500 cm3 kloroformmal. Az erős emulzió-tartalmú kloroformos rétegeket talkummal Összerázzuk, szívó-szűrőn megszűrjük (ezen kezelés helyett az emulziót centrifugálással is megszüntethetjük). A leválasztott kloroformos réteget kirázzuk 80 cm3 0.065 normál szódabikarbónát oldattal. A leválasztott vizes réteg cm3-cnként 9000—10000 egységet tartalmaz. 11. Megszűrt fermentációs folyadékot, mely kb. 300 egységet tartalmaz emsénként, ellenáramú extraktorban kivonatolunk 1/12 térfogat kinolinnal. A leválasztott vizes réteg penicillint gyakorlati mennyiségben nem tartalmaz. 12. 100 liter megszűrt fermentációs folyadékot, mely cm3-enként kb. 400 egység penicillint tartalmazott és melynek pH-ját 10%-os foszforsav hozzáadásával kb. pH 5-re állítottunk be, egy folytonosan működő emulgáló berendezésen átfuttatunk, párhuzamosan adagolván 1/20—1/10 vol. 0.8 molar primér-kinolinfoszfát oldatot és 1/3 yol. kloroformot. Közben a hőmérsékletet 0° körül tartottuk. Az emuigáit elegyet 'szeparátorra folyattuk. Az eltávozó vizes réteg hatóanyagot gyakorlati mennyiség-
