141304. lajstromszámú szabadalom • Üzemeljárás rögzített fenékkel bíró cellában lévő olvasztott sóban oldott anyag elektrolizálási feltételeinek ellenőrzésére és önműködő vezérlésére

2 141304. ‘ ’ fölé emelkedik, mely esetekben a motor műkö­désbe jön és az anódokat emeli vagy süllyeszti olykép, hogy a feszültség ismét a megállapí­tott határok közötti értéket vegye fel. A másik relé pedig a feszültség rendkívüli emelkedése esetén működik olykép, hogy az anódokat lengő mozgásba hozza és az előbb említett relé működését meggátolja, tehát nem teszi lehetővé azt, hogy a motor az anódokat emelje vagy süllyessze. A találmány egyik jellemzője abban áll, hogy mindegyik anóddal különleges eszközöket ho­zunk kapcsolatba, amelyek akkor lépnek műkö­désbe, amikor az anód a vízszintestől eltérő helyzetet vesz fel. Ekkor a motor megindul, hogy az anód mélyebb végét megemelje, hogy az ismét lényegileg vízszintes helyzetbe kerül­jön. Ezek az eszközök higanykápcsolót tartal­maznak, amelynek higanytartalma a kapcsoló egyik végétől másik végéhez folyhat,' amikor az anód a nem-vízszintes helyzetbe kerül és ezáltal kapcsolódik be a motor. A higanykap­csoló késleltető feloldó reléket is működtethet éspedig az anód mindkét vége számára egyet, mely; relék az emelő motort működtetik. A találmány további jellemzője abban áll, hogy az áram hatására működő reléket alkal­mazunk éspedig minden anód számára egyet, amelyek túláram esetén működnek, a megfelelő anódon keresztül, hogy az anód mindkét végét egyszerre emeljék. Mindegyik ilyen áramrelé gerjesztése esetén a két késleltető feloldórelét egyszerre működteti, mely utóbbi reléket az illető anódhoz tartozó higanykapcsoló hozza működésbe. Az első1 feszültségrelé egy kisegítő emelőrelét működtethet az anódok emelése céljából és ez a kisegítőrelé kontaktussal van ellátva saját maga rögzítése céljából, továbbá késleltető fel­­oldója is van, amelynek révén áz összes anódok bizonyos meghatározott időn keresztül, vagyis lényegileg egy és ugyanazon meghatározott tá­volsággal emelkednek, ha a cella végei közötti feszültség az e célra meghatározott rendes mű­ködési feszültség alsó határa alá esett. A má­sodik kisegítő süllyesztő relé olykép alkalmaz­ható, hogy azt az első feszültségrelé' működ­teti egy adalékos késleltető relén át és a süly­­lyesztő relé érintkezőt tartalmaz saját maga rögzítésére, továbbá egy késleltetőfeloldót, oly­kép, hogy az összes anódok süllyednek a mo­tor működésének hatására meghatározott időn keresztül, tehát lényegileg egy és ugyanazon meghatározott távolsággal, ha a cella végei kö­zötti feszültség az e célra meghatározott, mű­ködési feszültség felső határa fölé emelkedett. Ha az anódhatás létrejön, a cella végei közé kapcsolt második feszültségrelé kisegítőrelét hozhat működésbe, amely motort indít meg és ez egyenletesen forgat egy .bütykös tengelyt Ez a bütykös tengely oly alkatrészeket hoz egyenlőtlen mozgásba, amelyek az anódokat lassan és állandóan lengő mozgásban tartják. Az említett kisegítőrelé az első feszültségrelé kisegítőreléit tápláló áramkört meg is szakít­hatja, sőt megszakíthatja a feszültségrelék áramkörét is, amiáltal meggátolja az anódok emelését vagy süllyesztését, miközben azok lengő mozgást végeznek. Alkalmazhatunk végül a kisegítőreléket rögzítő eszközöket is olykép, .hogy azok nem mozoghatnak mindaddig, amíg a bütykös tengely legalább egy teljes fordula­tot el nem végzett, vagyis kiindulási helyzetét ismét el nem érte. A találmány igen hasznos alumínium terme­lése szempontjából és ezt az alábbiakban mint kiviteli példát ismertetjük. Hagy a találmányt jobban lehessen megérteni, a csatolt rajzokra hivatkozunk, amelyek példa­képpen! kiviteli változatok, vázlatos ábrázolásai. Az 1. ábra a találmány szerinti berendezés kapcsolási rajza, amelyen a különböző relékhez tartozó áramkapcsolók nem működő helyzetben vannak feltüntetve. A 2. ábra az anódtartó rudakat és a hozzá­juk tartozó villamos csatlakozásokat mutatja. A 3. ábra az elektródok lengetésére való büty­kös tengelyt és a hozzátartozó' részeket'szem­lélteti, a 4. ábra pedig az egyik bütyök nézete nagyobb léptékben. Végül az 5. ábra egy részlet. A hőmérséklet állandóan tartására vonatkozó feltétel kielégítése: Mint bevezető és emellett alapvető megjegy­zést felemlítjük, hogy amennyiben az elektroli­­zálónak adott nagysága van és az gyakorlati­lag véve állandó hőmérsékleten dolgozik,, a fe­lületi sugárzás következtében a fürdő felszínén előálló hőveszteség, továbbá a cella falán át vezetés révén keletkező hőveszteség lényegileg állandó értékű, tehát csak csekély, vagyis szűk határok között változhat a környező hőmér­séklet ingadozásának megfelelően. Az ilyen készülékeknél a „hőmérséklet-ki­­egyenlítéses működésmód“ kifejezést szokták használni, ami azt jelenti, hogy az I áramerős­­ségnál a hőveszteségek teljesen ki vannak egyenlítve a fejlődő meleg BP által, amely az I áramnak a fürdőn való áthaladása révén ke­letkezik; a fürdő ellenállása R. Ha ezt a hőmérséklet-kiegyenlítéses műkö­désmódot fenntartani kívánjuk egy bizonyos meghatározott külső hőmérséklet mellett, akkor csak az elektrolizálóban mutatkozó feszültséget kell állandó U értéken tartani, amelyről tapasz­talati úton állapítjuk meg legkedvezőbb nagysá­gát, amelynél az áramnak az elektrolizálási mű­velet szempontjából leg jobb, a kihasználása oly-, kép, hogy a cella valamennyi anódjánál azonos^ legyen az áramsűrűség. Hivatkozással a rajz 1. ábrájára, az elektro­lizálóban mérhető feszültség állandó értéken tartása különböző eszközökkel történik asze­rint, hogy az elektrolizáló rendes feltételek kö­zött működik-e vagy sem. Rendes működésű feltételek mellett az elek­trolizálóban a feszültséget lényegileg állandó értéken tartjuk egy első RVP feszültségrelével, amely egy kisegítő mu relével együttműködve működtető motorokat vezérel, amelyek feladata

Next

/
Oldalképek
Tartalom