141275. lajstromszámú szabadalom • Védőberendezési csapok és furator számára, valamint készítési eljárása

2 141275. létük kopás elleti nem nyújt kellő biztonságot. Ennek megfelelően1

az összekötősávokat mindig azokon a helyeken , alkalmazzuk, amelyeknél, illetve amely oldalról' a védőburkolattal ellátott csap nem visz át erőket, vagy ahol az igénybevétel legalább is igen kicsi. Ezt a szabályt a szokásos csuklókapcsolatok kicsi elfordulási mozgásai következtében könnyen lehet a gya'- korlatban figyelembe venni és alkalmazni. A hegesztési varrat kívánság szerint a V-alakú 4 hornyot teljesen kitöltheti, de készíthető úgy is, hogy a gyűrűszelvénynek csak egy részét tölti ki. A teljes kitöltés esetén utólagos hengercsiszolás-révén teljesen sima külső köpenyfelület 'állítható elő. Emellett lehet a hegesztést egyidejűleg arra is felhasználni, hogy az a burkolatot elfordulás ellen biztosítsa, amennyiben meg van a lehetőség arra; hogy ez a kapcsolat vagy összeikötősáv, illetve varrat anyaga a -3- orsóban létesített-10 hornyokba hatoljon. Ezzel elentétben az is lehetséges, hogy a hegesztési varratok semmi körülmények között se kapcsolódjanak a 3 csappal, amit acél- vagy rézbetéttel, főképpen huzalaíakú betétel érhetünk el, amelyet a .V-alakú horony feneke mentén helyezünk el. A leírt kiviteli példnál a burkolat két perselyből mint védőbevonatból és két összekötősávból áll, de mégis minden további nélkül lehet több, tehát pl. 3, 4 vagy 5 perselyt alkalmazni, amelyek egymással megfelelő módon össze vannak" kapcsolva. Lehet továbbá felhasított csőből tehát egyetlen egy perselyből kiindulni és annak csapra szorítása után a megmaradó hasítékot behegeszteni, tehát a helyben egyetlen kötősávot alkalmazni. A találmány egy további megvalósítási lehetősége abban áll, hogy magában véve lágy anyagú, hüvelyszeru alapanyagból indulunk ki, amelyet csak feiületén edzünk, vagyis a gyűrűszerű anyag belső részét (magját) eléggé lágyan hagyjuk és így az alakítható marad. Utólag azután megmunkálással, pl. forgácsolással a 8. ábrán látható 11 hornyokat készítjük el, miáltal olyan teli tömör testet hozunk létre, afnelynek kopásálló 12 részei vannak és ezek között alakítható részek vannak. A fentebbi leírásból már nyilvánvalóak a találmány előnyei minden eddig ismert védőberendezéssel széniben, amely az orsók, tengelyrészek, lyukak, illetve furatok stb. felületének kopását lehetőleg csökkenteni igyekszenek. Ugyanis minden eddig ismert ilyen védőeljárásnál nehézkes és drága volt az előállítás és ugyancsak drága a szokásos kiindulási anyag is. Ha kiindulási anyagul pl., csövet választunk, . akkor, az ismert eljárásoknál a szükséges illesztés pontos betartása nehéz. Ilyen módon az efféle védőberendezéseket csak bizonyos meghatározott orsó- és tengelyelrendezéseknél lehetett'használni. Minden efféle védőberendezés célja az egymással érintkező köpenyfelületeken a kopás elleni ellenállóképességet növelni. Ezért a védőbevonatnak igen nagy kopásálló képességgel kell rendelkeznie. Mégis az igénybevétel bizonyos ideje- után azonban a kicserélésre kell számítani, ami az ismert efféle berendezéseknél a bonyolult szerkezet miatt nehézségekkel jár. így pl. hosszú tengelyeknél, amelyek teljes hosszuk mentén ugyanolyan keresztmetszetűek. az isméit eljárásokkal a védőberendezés felvitele csak az egész tengely hőkezelése révén lehetséges, tehát az egész tengelyt kell edzeni vagy nemesíteni, vagyis e műveleteket akkor is végre kell hajtani, ha a tengely hossza mentén csak egyes helyeken vannak kopásnak kitett részek. Hosszú tengelyeknél emellett a hőkezelésnek az a nagy veszélye, hogy a tengely elhúzódik, minek következtében utólag nehézkes kiegyengetésre van szükség. Ehhez járul még, hogy az ilyen tengelyt edzés előtt megfelelően nagyobb átmérőre kell készíteni, mert az edzés folytán keletkezett elváltozások kiigazítása után a pontos méreteket a teljes hosszon elvégzendő csiszolással kell biztosítani. Ha az ilyen tengelyek -egyes részeiken ismételten megkopnak, akkor azokat például ráhegesztéssel vagy acél ráporlasztásával lehet megint rendbehozni; de ennél az ismert, eljárásoknál is a hegesztési hő átvitele következtében ismét feszültségek és alakváltozások állnak elő, tehát a pontos méreteket megint csak gondos csiszolással kell elérni. Ettől eltekintve a hőkezelésnél az anyag szerkezete is megváltozik, úgyhogy ezt az ismert eljárást gyakran ismételni nem is lehet. Csapok védelmére javasolták már zárt, kívülről felhasított rugalmas hüvelyek alkalmazását, amelyeket a csapokra sajtolnak. Azonban ennél az eljárásnál, eltekintve a költségeis előmunkálatoktól, a legnagyobb - hátrányok egyike, hogy ilyen védőhüvelyek csak a csapok végein alkalmazhatók az esetben, ha a csap átmérője nem végig azonos. A csap hosza mentén bizonyos helyekre korlátozott alkalmazás ennél az eljárásnál nem lehetséges. Hasonló nehézségek vannak a furatok perselyezésénél is. Mindezen hátrányokat a találmány kiküszöböli, éspedig nemcsak a csapok, hanem a lyukak megvédésénél vagy felújításánál is, és ugyanúgy, mint a külső burkolásnál, a találmány szerinti berendezés, pl. csapágyak perselyezésére is használható. Ez esetben a rajz 3. ábrája szerinti berendezés, illetve készítési eljárás szintén használható, de olykép, hogy a 3 csap helyett ugyanilyen méretű tüskét használunk, amely pl. rézből készíthető, hogy annak a hegesztő anyaggal összekapcsolódása, illetve nem kívánatos összeforradása a hegesztés folytán 'semmiesetre se következzék be. A hegesztési varrat, illetve az alakváltozásra képes öszszekötősáv a persely besajtolásánál furattal ellátott 13 testté nyomódik össze. Hogy e.műve1 lét folyamán a hegesztés anyagának összenyomásához megfelelő teret biztosítsunk, lehet a hegesztési varratot pl. úgy, amint a 6. ábra mutatja, igen takarékosan előállítani, tehát olykép, hogy a kész persely az összekötősávoknál a 14 mélyedésekkel van ellátva. A találmány szerinti védőberendezés a 9. ábra szerinti hasított, illetve olyan alakúra is elkészít-