141272. lajstromszámú szabadalom • Amplitudóhatároló berendezés, amely legalább két egymásután kapcsolt erősítő csövet tartalmaz, amelyek között galvános csatolás áll fenn
2 ' 141272. lyek ez utóbbin negatív amplitúdókként lépnek fel, A 2. ábra olyan kapcsolást mutat, amely az l. ábrának felel meg, azzal a különbséggel, hogy a kimenőkörbe az 5 ellenállás helyett a C kapacitást és L induktivitást tartalmazó hangolt 25 kör van beiktatva, amelynek L induktivitása második L' induktivitással van csatolva; ez utóbbi második C kondenzátorral második hangolt kört alkot, amely a járulékos 9, 10 kimenőkörrel van összekötve. A 3. ábrán, ahol a vízszintes tengelyre a 12 rács E^ feszültségét, a függélyes tengelyre pedig a T2 cső anödaáramának Ip váltóáramú összetevőjét vittük fel, az LL görbe a találmány szerinti berendezés karakterisztikáját mutatja. Az LL görbe alatt a 12 rácson fellépő bemenőfeszültség néhány Ega , Egb és Ege hullámgörbéjét ábrázoltuk és vastagabb vonallal a hozzátartozó Ipa, lP b és \pc kimenő anódaáramokat tüntettük fel. Ha a 12 és 22 rácsokon nincs állandó előfeszültség, a határolóberendezés az LL görbe a pontjánál dolgozik. Amíg az Eg bemenőfeszültség amplitúdója az LL görbe ferde részének megfelelő feszültséget nem lépi túl, addig az IP kimenőáramnak lényegileg ugyanolyan hullámalakja van, mint a bemenőfeszültségnek. Az E^ feszültség nagyobb amplitúdóinál, amilyent például az Ega görbe mutat, a kimenőáram csúcsai levágódnak és az I pa áramgörbe adódik. Ha a 12 rácsra negatív járulékos előfeszültség jut, akkor a munkapont például az LL görbe b pontjához tolódik el ás az \pb kimenőáram adódik. Az lPb görbe szemléleténél kitűnik, hogy kielégítő amplitúdónál majdnem derékszögű, egyenlőtlen hosszú áramlökéseket 'kapunk. A 12 rács negatív járulékos előfeszültségét pl. telep útján vagy pedig úgy kaphatjuk, hogy a 22 rácsot pozitívabbá teszszük. Az utóbbi ecetben ugyanis a feszültségesés a 3 ellenállás mentén növekszik. Hasonló- • képen a 22 rácsra negatív járulékos feszültséget vagy pedig a 12 rácsra pozitív feszültséget vihetünk fel, minek folytán a munkapont például az LL görbe c pontjához tolódik el. Ekkor a kimenőáram alakja az \pc görbének felel meg, amely kb. az \P b görbe fordítottja. A találmány szerinti határolóberendezéssel csaknem derékszögű, beállítható hosszúságú jelek érhetők el. E célra különösen a 4. ábra szerinti kiviteli alak alkalmas. Ez az ábra az 1. ábrától abban különbözik, hogy a +B kapocs és a föld közé. két 14 és 15 potenciométer van iktatva, amelyekről a 22 és 12 rácsok számára beállítható előfeszültségek vehetők le. A 3 ellenállás értékének változtatásával változtatható az erősítési fok és a bemenőfeszültségnek az az amplitúdója, amelynél rácsáram kezd feJlépni. A 3 katódaellenállás nagyobb értékénél pl. kisebb erősítést kapunk és növekszik a bemenőfeszültségnek az az amplitúdója, amelynél rácsáram lép fel. Az erősítés csökkenését annak az ellencsatolásnak növekedése okozza, amelyet a 3 ellenállási a T2 csőben idéz elő. A T, csőben a 3 ellenállással előidézett ellencsatolás mindenkor 100%. függetlenül a 3 ellenállás értékétől. Az 5. ábrán az Epa kimenőfeszültség hullámalakja látható, ha az 5 ellenálláson át Ipa áram folyik. Ez a hullámalak ugyanolyan, mint az Ipa áram hullárnalákja; hasonló hullámalakokat kapunk az Ip& és Ipc áramoknál. A 6. ábra a találmány olyan kiviteli példáját mutatja,, amelynél háromszögalakú kimenőfeszültséget kaphatunk. E célból a kimenőikörbe a 25 ellenállás és a 26 kondenzátor soros kapcsolatából álló torzító műhálózatot iktatunk, amelybe derékszögi hullámalakú kimenőfeszültséget vezetünk. A háromszögalakú feszültséget azután a 26 kondenzátorról vehetjük le; ennek a feszültségnek hullámalakját a 7. ábra mutatja. Az 1. és 6. ábra szerinti kapcsolások közötti további különbség az, hogy a 6. ábrán a T! és T2 triódáknak különálló 3 és 3' katödaellenállásuk van, mimellett a 11 és 21 katódák a Z impedancia útján vannak egymással csatolva, amely utóbbi kondenzátor, ellenállás és/vagy induktivitás lehet. A Z impedancia értékének és jellegének változtatásával a kimenőfeszültség hullámalakja kissé változtatható és, ha a kimenőfeszültség még nem egészen szimmetrikus, akkor az teljesen szimmetrikussá tehető. Szabadalmi igénypontok: t. Amplitudóhatároló berendezés, amely legalább két egymásután kapcsolt erősítőcsövet tartalmaz, amelyek között galvános csatolás van, azzal jellemezve, hogy ezt a csatolást a két cső katódavezetékeiben fekvő közös impedancia szolgáltatja. 2. Az 1. igénypont szerinti berendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy az említett közös impedancia: ellenállás. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti berendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a két cső mindegyikének rácselőfeszültsége különkülön beállítható. 4. A 3. igénypont szerinti berendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a beállítható rácselőfeszültségeket két potencioffléterről veszszük le, amelyek az említett impedanciának a katódától elforduló vége és az anódafeszültségforrás pozitív kapcsa közé van iktatva. 5. Az 1.—4. igénypontok bármelyike szerinti berendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a kimenőkörbe .műhálózat van iktatva, amely a kimenőfeszültség hullámalakját változtatja. 6. Az 1.—4. igénypontok bármelyike szerinti berendezés kiviteli alakja, azzal. jellemezve, hogy a kimenőkör hangolt kört tartalmaz, 7. Az előző igénypontok bármelyike szerinti berendezés kiviteli alakja,, azzal jellemezve, hogy mindegyik katóda és a két katódavezeték közös pontja közé egy-egy impedancia van iktatva és hogy a katódák egymással harmadik impedancia útján vannak összekötve.
