141267. lajstromszámú szabadalom • Mozgótüzelőrostély, főleg előre vagy hátra irányuló mozgást végző tagokkal

141267. járásánál az a.laptűzhöz égő részecskéket, ú. n. tűzmagokat juttatunk a rostély fő égési szakaszából, ami a gyújtási és égési folyamatot ezen a helyen javítja. A -2- nyomótesteknek ezen szállítóhatását a nyomótestek számának és elrendezésének változtatásával változtathatjuk, tehát növelhetjük vagy csökkenthetjük. A 3. és 4. ábra szerinti, visszafelé irányuló mozgással dolgozó mozgórostélynál a meggyújtott, illetve égő részecskéknek a tüzelőanyag betáplálási helye felé való visszatolását maga a kotró mozgás közvetlenül végzi. Az ilyen szerkezeteknél a főcél a tüzelőanyag égési maradványainak lehetőleg egyenletes és folyamatos elvezetése olykép, hogy az-a kotrómozgással ellenkező irányban történjék. E célból a találmányt úgy valósítjuk meg, hogy a 3. és 4. ábra szerint különösen a rostély hátsó felében kizárólag vagy részben olyan rostélytagokat alkalmazunk, amelyek fejvégén a salakelvezetőakna feié meredeken lejtő -3- nyomótestek, illetve nyomószervek vannak. E nyomőszervek számába felső rostélyrésztől a rostély vége felé soronként növekedhet (4. ábra). A -3- nyomótestekkel ellátott rudak elosztása sakktáblaszerű lehet, vagyis azok között sima, tehát ily nyúlványok nélküli rudakat alkalmazunk. A hatás megint a .nyomótestek számától függ és a ferdén felfelé irányuló kotrómozgás folytán következő visszatolásban mutatkozik. A leírt berendezéseket a tüzelés maradványainak kiválasztott eltávolítására is felhasználhatjuk. Minéi nagyobb egy salakdarab a tüzelőanyagrétegben, tehát minél régebben van ez >a darab a rétegben, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy éleinek egyikével valamelyik -3- nyomótest útjába kerül, és a kotrómozgás közbenj, visszamenetnél ez a nyomőtest a salakdarabot fokról-fokra a salakelvezető akna felé továbbítja. Azok a tüzelőanyagdarabok, amelyek elégése még nem haladt kellően előre, amelyek élei közötti távolság ennél fogva kisebb, mint egy fokozathoz tartozó, nyomótestekkel ellátott két rostélytag közötti távolság, legtöbbször csak lassan elfordulnak, tehát forgó mozgást végeznek a nyomótestek mozgásának hatása alatt és ez a mozgás, tulajdonkénen nem más, mint kotrást előidéző helyzetváltoztatás. Csak amikor a tüzelőanyag részek égése kellően előrehaladt és elsalakosodásuk a szomszédos, kb. ugyanily mértékben elégett részekkel együtt már oly mérvű, hogy e részek a szomszédos nyomótestek közötti legkisebb távolságot is elérték, csak ekkor fogják meg a részeket a nyomótestek és továbbítják azokat kényszermozgásűan a salakeltávolító akna felé. Aszerint, hogy miképeil osztjuk el és helyezzük el a nyomófíesteket a rostély felületén, a tüzelőanyag-réteg részecskéit ilyen módon megfelelően kiválogathatjuk, illetve egymástól elkülöníthetjük azok nagysága és ezzel egyidejűleg a kiégés mértéke szerint, aminek hatása a tüzelőfelület és az időegységre eső kihasználható bőteljesítmény emelésével egyenlő. Az eddig ismeretessé vált, a tüzelőanyag kotrásával tehát mechanikai megdolgozásával működő ro'Stélyoknál a kotrómozgás erőhatása a tüzelőanyagrészecskék ferde mozgásánál a. lefelé csúszás megfelelő erőössze tie vő jenek a leküzdésére szorítkozott, ezzel azonban nem lehet elérni, hogy a kotrőfokozatok az égőanyag rétegében lévő vagy ott keletkezett nagyobb részeket tényleg fel is aprítsák. Ilyen módon a nagy hamu tartalmú és/vagy az összesülésre nagyon hajlamos tüzelőanyagoknál gyakran jelentős veszteségek álltak elő. Ezzel szemben a találmány szerinti rostélytag-kialakításnál az egyes fokozatok erőhatását annyira' fokozhatjuk, hogy az égés folyamán keletkező nagyobb koksz- vagy salakrészek állandóan felaprózódnak, illetve összetörnek. Ezt úgy érjük el, hogy a magassági méreteikben a kotrófokozat magasságának csak egy tört részére-terjedő nyomótestek, illetve kiemelkedések, amelyek a fokozatok tagjain vannak, továbbá a fokozatok homlokfelületei, az együttes törőhatásnak megfelelően vannak kialakítva. A nyomótestek hatásos felületei függőlegesek vagy esetleg azon túlmenően ferdülőek, hogy ilyniódon az előttük lévő darabokat biztosan magukkal vigyék. A tüzelcanyagréteg alkatrészeinek aprítására felhasznált mindegyik rostélytag ellátható csak egy — a kotrómozgás fő továbbítási irányában ható — nyomófelülettel, vagy pedig egy ezzel az iránnyal ellenkező irányban működő vagy, ható nyomótesttel. Másrészt a rostély tagok felváltva minikét irányban hatásosan működő -4-nyomőtestekkel, illetve -5- nyomófelületekkel is kialakíthatók. Az 5. és 6. ábrák ilyen kialakítást oldalnézetben, illetve felülnézetben szemléltetnek. A rostélytagok -5- nyomófelülete a 7. és 8. ábra szerint közelítően derékszögű homlokfelületbőí is állhat, de lehet a 9. ábra szerinti tetőszerűen ferdülő homlokfelületet is alkalmazni. A 10. és 11. ábra szerinti keresztmetszetek mutatják, hogy a rostélytagokon négyszögletes és fönt ttapézalakú, háztetőszerűen leferdített .nyomótesteket is alkalmazhatunk. Az összeműködő rostélytagoknak a törőhatás kifejtése végett. nem kell feltétlenül egyvonalban feküdniök, hanem ferdén eltolt helyzetben is együttműködhetnek. Szabadalmi igénypontok: 1, Mozgótüzeíőrostély, főleg ide-oda járó mozgást végző és a tűz-kotrására alkalmas tagokkal ellátott rostély, különösképen .pedig olyan rostély, melynél a tagok mozgási iránya előre vagy hátra irányul, 1 jellemezve, hogy a mozgatható rostélytagoknak legalább egy része kiemelkedő (2, 3, 4) nyomótestekkel van ellátva, amelyek olyan alakúak, hogy főleg a fokozatok, fő továbbítási irányával ellentétes irányú visszamenetnél a tüzelőanyagrétegre szállító- és törőliatást fejtsenek ki. 2. Az 1. igénypont szerinti mozgőrostély kiviteli változata, melynek jellemzője, hogy előreirányuló mozgással továbbító rostélyoknál a (2) nyomótestek a rostély közepétől kezdve annak eleié felé számukban növekszenek, tehát elosztásuk olyan, hogy a rostély elején több ily nyomótest van, mint közepén, hogy ilyen mó-