141252. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fémek foszfatálására
141252. 3 viszony fentmegadott értékein. Az áttekintés megkönnyítése végett a' fenthivatkozott irodalomból számíott alábbi adatokat közöljük. Irodalmi hely: Kiindulási oldat:. A kiegészítő oldat Q2 viszonya: DÍIP 747,085 1:0,04—0,22, elő- 1:0,57 elkülöní- " nyösen 1:0,12 tetten adagolva DRP 752,142. 1 :(0,02—3,5), elő- az elhasználás nyösen 1 :(0,08—0,8) után. elkülönítetten adagolva USP 2,293.716 1:2,22 1:0,52 (CIO3+NO3) Mindkét esetben, amidőn a kiegészítő oldat Q2 értéke számítható, ez az érték az általunk igényelt tartományba esik, bár nem annak a különösen előnyösként megjelölt részébe. Azonban mindkét esetben a kiindulási oldat adataiból számított 02 érték nemcsak messze eltér a kiegészítő oldat O2 értékétől, hanem kívül esik a jelen szabadalomban igényelt tartományon is. Amennyiben az ilyen összetételű oldatok a kloráttartalmú ismert fürdők nagy tartományába esnek, úgy új az a mozzanat* hogy a kiindulási fürdő és a kiegészítő oldat töménységi viszonyai egymásközt gyakorlatilag egyenlő Q2 értékűek. A O2 érték ily meghatározott megválasztásával az üzemi hőmérséklettől és a mehanikus úton való fogyasztástól messzemenően független üzemet tarthatunk fenn. A találmány szerint összeállított fürdők stabilitása oly kísérletek folyamán bizonyult be, amelyeknél klorátalapú fürdőket minden esetben ugyanoly oldatokból készítettünk és egészítettünk ki. A kiegészítést minden esetben a titrálás útján megállapított P2 O r) fogyasztás szerint foganatosítottuk. Az alábbiakban felsorolt oldatokból egyenként 1 liter foszfatálő fürdőket készítettünk. Mindegyik fürdőben a megadott hőmérsékleteken 8,5 X 11 cm nagyságú triklőiretilénnel zsírtalanított 100 lemezbetétet foszfatáltunk, mimellett a fürdőn átvezetett összes foszfatált felület 4 m2 volt. Két kísérletsorozatot végeztünk, egyenkint 100 betéttel, hogy a mehanikus úton eltávolított folyadékmennyiség befolyásának a találmány szerinti küktathatőságát igazoljuk. Az egyik kísérletsorozatban arra ügyeltünk, hogy a bádoglemezeknek a fürdőből való eltávolítása után a lemezekre tapadó folyadék a fürdőbe vísszacsepegjen. A második kísérletsorozatnál viszont minden egyes betét, vagyis eseténkint 400 cm2 felületnek a fürdőből való eltávolítása után a fürdőből 6 cm3 folyadékot eltávolítottunk. A P2 0 5 össztöménységet minden ötödik betét után kiegészítettük. A fürdő térfogatát desztillált víz adagolásával állandó értéken tartottuk. 100 betét foszfaiálása után a P2 O r , : gyorsítószer viszony, annak ellenére, hogy minden egyes kísérletsorozatban különböző hőmérsékleteken dolgoztunk és eltérő mennyiségű folyadékot távolítottunk el mehanikus úton, nem változott. Az alább megadott oldatokkal esetenként két kísérletsorozatot végeztünk, •egyenkint 100 betéttel, mehanikus folyadékeltávolítással és mehanikus folyadékeltávolítás nélkül. 1. A foszfatálő folyadék összetétele a kiindulási fürdőhöz és a kiegészítő oldathoz: 57 g Zn/1, 150 g P2 0 5 /1, 54 g C10s /1 (mint nátriuinklorát) O2 = 1 : 0,36. A fürdő töménysége 9,5 g P2 O r ,/l. A fürdő hőmérséklete 30 C°. pH-érték a Hellige-féle komparátor színestárcsáján mérve 2,5. A fogyasztás: a) a folyadék mehanikus eltávolítása nélkül, a foszfatált felület m2 -ére számítva 40 cm3 foszfatálő oldat; b) a folyadék mehanikus eltávolításával a foszfatált felület m2 -ére számítva 51 cm3 foszfatálő oldat. 2. A foszfatálő folyadék összetétele a kiindulási fürdőhöz és a kiegészítő oldathoz: 49 g Zn/1, 150 g P2 0 5 /1. 57 g C103 /l (mint nátriumklorát) Q2 = 1 : 0,38. A fürdő töménysége 9,5 g P2 0 5 /1. A fürdő hőmérséklete 70 C°; pH-érték a Hellige-féle komparátor színtárcsáján mérve 2,1—2,2. A fogyasztás: a) mehanikus folyadékeltávolítás nélkül, a foszfatált felület négyzetméterére számítva 35 cm3 foszfatálő oldat; b) a folyadék mehanikus eltávolításával a foszfatált felület négyzetméterére számítva 46 cm3 foszfatálő oldat. A két példa összehasonlítása azt mutatja, hogy azok egymástóla pH-értékben különböznek, megfelelően a különböző fürdőhőmérsékleteknek. Ugyanabból az oldatból a pH-érték beállítása által oly kiindulási oldatok, illetőleg fürdők állíthatók elő, melyek különböző hőmérsékleteken dolgoznak, lamelyek azonban, feltéve, hogy a O2 viszony a találmány szerinti tartományon belül fekszik, ezekkel a kiindulási oldatokkal a mehanikus úton eltávolított folyadéktól és a bádog miinőségétől függetlenül kiegészíthetők és hatásosságuk állandó értéken tartható. Ez annál inkább meglepő, mert általánosságban feltették, hogy a fürdő egyes összetevőinek fogyasztása, különösen tekintélyes mennyiségű gyorsítókat tartalmazó foszfatálő eljárásoknál, különböző és mert különösen a kloráttartalmú foszfatálő fürdők esetében a kiegészítés mindig különös nehézségeket okozott. A kloráttartalmú foszfatálő fürdőhöz további adalékok, például gyorsítók adhatók. Ha a gyorsítók ilyenekként ható kationok, például réz-, nikkel-, kobaltsók, amelyek kis mennyiségekben adagolhatok, úgy azokat a fenti Q2 érték számításánál nem vesszük figyelembe. Oxidáló gyorsítók, mint például nitrát, mint NO:5 vagy mint más gyorsítócsoport veendők figyelembe, ha a O2 súlyviszonyát számítjuk. Szabadalmi igénypont: Eljárás fémeknek, különösen vasnak primer foszfátokat, különösem nehézfém foszfátokat és gyorsítóként klorátokat tartalmazó oldatokkal való foszfatálására, melyre jellemző, hogy a P20s : gyorsítók súlyviszonya mind a kiindulási oldatban, mind a kiegészítő oldatban gyakorlatilag ugyanaz és 1 : (0,30—0,60), előnyösen 1 : (0,35—0,40) értékű.
