141240. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés rostélytüzelések tartósságának és működésmódjának javítására
141240. 3 dásra vagy eltömődésre, mint az eddig ismert berendezéseknél. A fentiek szerint a levegő dinamikai hatással önműködően gátolja meg a lerakódások képződését a legszűkebb átáramlási réseknél, tehát a hűtő- és égési levegő e részeket tisztán tartja, de ezt a hatást magábanvéve ismert módon kúposán lefelé szélesedő fúvókarésekkel és eltolható oldalfelületekkel még jobban fokozhatjuk, úgy, mint azt a 6. ábrán feltüntetett rostélytag mutatja. A nyomás zárként működő -7- kiugrások az eltolható rostélytagokorii ez . esetben célszerűen az eltolási út nagyságának megfelelően szélesebb kialakításúak, mint a szembenálló -4- kiemelkedések, amelyekkel együttműködnek. Az egymásmögötti rostélytagokat úgy is el lehet rendezni, hogy légkiáramlási helyeik egymás folytatását képezik. Hogy az égőanyag rétegét lehetőleg egyenletesen fúvassuk át, lehet a levegő kiáramlási helyeit fokról-fokra mindgyik fokozatnál fél tagszélességgel eltolni. Hogy az egyes rostélytagok a bőkiterjedések okozta feszültségek következtében fel ne emelkedhessenek, lehet a 14. és 15. ábra szerint .rögzítő -8- kiemelkedéseket alkalmazni, amelyek a szomszédos tag alá nyúlnak. A fent leírt szerkezet révén, az egyes rosiély-, tagokra jutó égési levegő-áramlat vezetése aránylag nagy sebességgel és hosszú úton, nagy falfelületek mentén történik és emellett kiáramlási fúvókákat alkalmazunk, lehetőleg nagy oldalfelületekkel, amelyek a hűtőlevegő és az égési levegő sebességét növelik, a levegő kiáramlási helyeit pedig a rostélynetét felületegységére vonatkoztatva csökkí .uitjük. ilyen módon egyrészt az égési levegő nagymértékben vesz fel kalóriákat, amivel egyidejűleg a rostélytagok hatásosan hűlnek, tehát sokkal erősebben, mint az eddig ismert és -használatos rostélyöknál, melyeknél egymással párhuzamos légáramlatok voltak nyitott csatornákban, amelyek után közvetlenül áramlott az alulról beíuvott levegő az égőanyagrétegbe. Mivel a hűtőlevegő áramlatát egy hosszú csatornában foglaljuk össze, amelynek viszonylag kicsi a keresztmetszete, az elégetés szabályainak és előírásainak megfelelő fajlagos levegőmennyiséggel oly nagy dinamikai nyomásesést, pl. 100—120 vízoszlopmilliniétert, sut még ennél többet is érhetünk el mindegyik r ostélytagban, hogy ez a nyomásesés az-égőanyag' rétegének átáramlási ellenállását (általában véve 30—60 vízoszlopmillimétert), lényegesen túlhaladja és ilyen módon az égőanyagrétegbe áramló levegőmennyiség gyakorlatilag véve a réteg átáramlási ellenállásának csökkenésétől független. A minden egyes rostélytagban előálló nagyfokú dinamikai nyomáscsökkenés az igen hatásos hűtésen kívül, még több égéstechnikai szempontból is igen értékes mellékhatást is vált ki, minek következtében az elégés állandósul, mert az égőanyagban helyenként lévő levegő mennyisége egyenletessé válik, emellett pedig az égőanyag előszárítása és meggyújtása különösen nedves és kis kalóriaértékű tüzelőanyagoknál tökéletesebben megy végbe. Az égőanyag rétegének szokásos vagy normális átáramlási ellenállása mellett, 'tehát ha az ellenállás a fujtató által létesített p. 200 mmes nyomáshoz képest csekély, az égési levegőben lévő energia nagyobb része a hűtőcsatotnákban és a kiömlő résekben használódik fel. Ennek következtében a rostélytagoknak tüzelőanyaggal be nem fedett vagy gyengén befedett részeinél is csak kismértékben túlzott, pl. 10—15 %-kal növelt levegőmennyiség áramlik át a rendes vagy kívánt mennyiséghez viszonyítva. Ilyen módon "nem képződnek az ismert tölcsérszerű (vagy kráterszerű) átfuvó/ések, ami különösen durva szemcséjű tüzelőanyagnál fontos körülmény, mert ennél az átáramlási ellenállás kicsi. Igen fontos ez a körülmény továbbá oly tüzelőanyagnál, amelyik bevitele, tehát a rostélyra dobása után, az erődinamikai helyzet megváltoztatására hajlamos. _ Ha viszont a rostély egyes részein az átáramlás ellenállása megnövekszik és ennek következtében az átáramló levegőmennyiség csökken, akkor a fojtás ellenállása is erősen csökken, mert az illető rostélytag csatornáiban az átáramló levegőmennyiség kicsi. Mivel továbbá, a rostély e részében az alulról való befuvatás nyomása ez esetben is előbbi értékét legalábbis megtartja, ha nem is növeli, tehát a fojtás említett veszteiségcsökkenése következtében a rostély tagban az égőanyagréteg számára tendelkezésrs álló nyomás megfelelően emelkedik, ennekfolytán az égési levegő ezeken a sűrű vagy folyékony salakkal eltömött helyeken is biztosítja a további égést, valamint az alatta lévő rostélytag hűtését, tehát a keletkezett meleg elvezetését. A találmány szerinti rostélytagkialakítás lehetővé teszi a legkülönbözőbb szemnagyságú tüzelőanyagok és az alacsony olvadáspontű salak képződését előidéző tüzelőanyagok alkalmazását a rostálytüzeléseknél. Ha a réteg átáramlási ellenállásának növekedése egy egész rostélyövezetre vagy annak legnagyobb részére terjed, akkor, mivel a fujtató nyomási karakterisztikája szerint a teljesítmény a nyomástól függ, az illető -övezeíben a nyomás növekszik, vagyis a, levegő a hűtőcsatornákba megnövelt nyomással lép be. Ez a körülmény elősegíti a tüzelőanyag rétegének rendes átfuvatását, illetve a kívánt levegőmennyiség átvezetését. A rostélytagok a hőt kedvezően, tehát nagy mennyiségben adják át az égési levegőnek, az tehát hatásosan melegszik fel és a tüzelőanyag, főleg a gyenge minőségű, nedvességtartalmú tüzelőanyag hatásosan szárad meg a begyulladás előtt. Ha a gyulladás az ilyen tüzelőanyagnál az egyes helyeken előforduló rendkívül alacsony fűtőérték következtében vagy az átmenetileg szükséges teljesítménynövelés következtében az elszakadásra, tehát a folyamatos működés megszűnésére lenne hajlamos, akkor a
