141219. lajstromszámú szabadalom • Egyetemes szita

ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 141219. SZÁM. 34 b. OSZTÁLY, — PI-6. ALAPSZÁM. Egyetemes szita. Pikál Béla elektroműszerész, Rákospalota. A bejelentés napja: 1949. augusztus 12. A találmány szerinti szitának alumíniumból vagy egyéb anyagból való háza van, amelynek felső átmérője nagyobb, az alsó pedig kisebb. A két méret találkozásánál egy párkány van, amely egyrészt azt a célt szolgálja, hogy a szitát megfelelő átmérőjű edényre ráhelyezhessük, másrészt pedig arra, hogy a használni szándékolt szita-, vagy rostalemezt, stb. arra támaszthassuk. A szitaház alsó széle mentén köröskörül kicsiny lyukak vannak. A szitaház tetejére lyukacsos fedőt helyezünk, így az alsó lyukakon, a szita lapján és a fedőn át hűvös levegő áramlik és megvédi az ételneműt a romlástól, bogártól, légytől, egértől, macskától, stb. A szita nyele hőszigetelő, hogy megvédje kezünket, ha a szitával forrót munkálunk meg. A mellékelt vázlaton: Az I. ábra az egyetemes szita felülről nézve, hőszigetelő fogantyúval és benne egy szűrőlappal; a II. ábra a szita A B metszete: a III. ábra a szita fedője; a IV. ábra a fedő C D metszete; az V. ábra a szitalap felülről nézve fémkeretben; a VI. ábra a szita és rosta kifeszítési és megerősítési módja összepréselés előtt; a VII. ábra az összepréselés után; a VIII. ábra a rostalap a fémlemez kerettel felülről nézve; a IX. ábra egy szűrő- és áttörőlap fefülről nézve; a ^ X. ábra a G H metszete; a XI. ábra a hőszigetelő fakeret; a XII. ábra a K L metszete; a XIII. ábra az áttörő tuskó alulról nézve; a XIV. ábra I J metszet. A találmány szerinti egyetemes szita főrésze a szitaház, amely alumíniumból, vagy más fémből vagy szigetelő anyagból készült henger, az I. és II. ábra szerint. A szitaház felsőrésze nafyöW) átmérői«. A két méret találkozásánál (3) beugrás, azaz párkány van. Ez arra szolgál, hogy akadályozza a ház felsőrészének a besüllyedését abba az. edénybe, amelyre a szitaház szükség esetén állíttatik. , .' ' ' A szitaház belső párkányára belül a gumiból vagy egyéb rugalmas anyagból készült (2) gyűrű van erősítve, amelybe kézzel belehelyezzük a szükségelt (4) lapot; ezáltal a fémlapoknak jobb felfekvésük van a szitában. A szitaház felsőrészéin, annak falába egy (12) anyacsavaros (7) szár van beerősítve, pl. (6) szögeccsel. Ebbe csavarjuk be a (11) csavart, amelynek (10) felső vége a hőszigetelő (9) nyélben van megerősítve; a nyél hőszigetelő (8) hüvelye összecsavaráskor rámegy a (7) szárra, hogy a hőtől azt is szigetelje. A szitaház alsó részének (13) alsó pereménél köröskörül kis (15) lyukak vannak, a légáramlás végett, amelyre szükség van. A doboztető alakú fedői (HL, IV. ábra, 24) oldalszélével könnyen ráhúzható a szitaházra (II. ábra 1), amelyet ezzel a művelettel zárunk. A fedőlapba két árkolás van préselve (19, 21), amely a fedőt erőseobé teszi; a (18, 20 és 22) sima felületek kis lyukakkal vannak ellátva. Ha forrót paszírozunk, — hogy kezünket megvédjük — fából készült karikát (XI. és XII. ábra) helyezünk a szitaház felső részére; hogy el né csússzon a karika, ezt az alsó részén hagyott (43, 44) szegély biztosítja. A használandó passzírozó tuskón (XIII. ábra) három kicsiny árkolás vari (33, 34, 35). A cserélhető szita- és rostahálók egy u keresztmetszetű fémkeretbe vannak foglalva. Az V., VIII. ábrán (29) a háló (28) az azt befoglaló fémkeret, amelynek külső széle (26), s a belső széle (28). A keretbe egy Ms (27) völgyelés van préselve, hogy a hálónak a keretben biztos tartása legyen. A szita és rostalap selyemből, lószőrből, huzalból, stb. levő háló. A szűrő, áttörő, mosó, reszelő, szeletelő, galuska-szaggató lapok ke-