141214. lajstromszámú szabadalom • Égési erőgép
ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 141214. SZÁM. 46 b2 , 1—20. OSZTÁLY. — LO-7. ALAPSZÁM. ; i ' . Égési erőgép. • Lohmann-Werke Aktiengesellschaft cég, Bielefeld. A bejelentés napja: 1949. augusztus 10. Az Otto-mótor hátrányai tudvalevően fölként abban vannak, hogy a gyújtás 'költséges, bonyolult és zavaroktól nem mentesíthető villamos berendezést és eszközöket tesz szükségessé, melyek a gépjárómű megépítését és üzemét jelentősen megdrágítják és megnehezítik és gyakori, rendszerint csak szakmunkástól végezhető javításokra szorulnak. Tapasztalat szerint a javításóknak mintegy 70%-át a villamos berendezés teszi szükségessé. A Diesel-motornak viszont ismert hátrányai a befecskendező szivattyú és a légsűrítő költséges és zavaroknak alávetett volta, valamint az, hogy kis teljesítményre nehezen alkalmazható. A találmány öngyulladással" működő olyan égési erőgép, melynek égésterébe •hajtóanyaglevegő keveréket vezetünk be. Az efajtia gépeik^ nél1 főként az okoz nehézséget, hogy a gyulladás időpontját indításkor és üzemközben is szabályoznunk kell. Ezt az - időpontot Ottomótorok esetén a gyújtóberendezés, Dieselmotorok esetén pedig a befecskendező szivattyú szabja meg, a szóban forgó gépek esetén azonban a gyulladás időpontja egyebek között az égéstérben való kompresszió mérvétől függ. A találmány ezt a feladatot akként oldja meg, hogy a dugattyúhenger egyik végén zárt, tengelyirányban eltolható hengerbélésként van kialakítva. E tengelyirányban eltolható hengerbélés segítségével a kompresszió mérve az égéstérben és ezzel a gyulladás időpontja, magukban véve ismert távolról vezérlő eszközökkel is, könnyen szabályozható. Egyik végén zárt, tengelyirányban eltolható hengert villamos gyújtású motorhoz már alkalmaztak abból a célból, hogy a kompressziónyomást az égéstérben állandó értékén tartsák, miért is ez esetben a henger tengelyirányú eltolása a hajtóanyag-levegő keverék fojtásától függően történt, tehát az eltolható hengert egészen más feladat megoldására alkalmazták. A találmánynak másik rendkívül fontos jellemzője, hogy az égési erőgép hengerében a hajtóanyag-levegő keveréket a forgattyúházból az égéstérbe átvezető csatornák a henger, ill. hengerbélés egy vagy több kivágásaként vannak kialakítva, úgy hogy a keveréknek közvetlenül a dugattyú mentén kell áramlania. Ez az alapvetően új jellemző természetesen minden kétütemű motorod alkalmazható. Ezek a találmányi gondolatok a technika rendkívüli gazdagításának bizonyultak, mert új égési erőgépet hoztak létre, amelyben először sikerült a bevezetett hajtóanyag-levegő keveréket villamos berendezés nélkül, befecskendező szivattyú és kompresszor nélkül és illó, könynyen gyulladó • anyagok, mint! éter, hozzáadása nélkül, csupán a dugattyú létesítette kompreszszió útján gyulladásra bírni és így mind az Otto-mótor, mind a Diesel-motor fenternlített hibáit kiküszöbölni. Az új motorban bármilyen meggyújtható hajtóanyag, mint gázolaj, Dieselolaj, petróleum, benzin, alkohol stb. elégethető, mert a nagy végső kompressziónyomáson és a kompresszió végén evvel járó magas hőmérsékleten a hajtóanyagok gyulladási pontja mindig biztosan elérhető; ezenkívül a kompresszió mérve az alkalmazott hajtóanyag mineműségétől függően, az üzemviszonyoknak megfelelően szabályozható. Emellet az új égési erőgép rendkívül egyszerű szerkezetű, olcsón állítható elő és különösen nagy az üzembiztonsága. A találmány ekként új eljárást hozott létre motorok működtetésére, amely sok tekintetben felülmúlja, az Otto- és Diesel-eljárást. Az új átömlőcsatornák mindenekelőtt a következő, igen fontos műszaki hatásokat eredményezik: A dugattyúval közvetlenül érintkező hajtóanyag-levegő keverék a forró dugattyút hatásosan hűti és e hűtés lényegesen hozzájárul ahhoz, hogy a dugattyú' dugattyúgyűrűk alkalmazása nélkül közvetlenül beilleszthető a hengerbe, aminek annyiban is nagy a jelentősége, hogy a dugattyúgyűrűk az új motorok égésterében jelentkező magas nyomások folytán gyors kopásnak volnának alávetve. Másfelől a forró dugattyúvei érintkező hajtóanyaglevegő keverék oly mértékben előmelegsziik, hogy öngyulladásához már csak aránylag csekély kompréssziónyomas szükséges, ami
