141145. lajstromszámú szabadalom • Zsinórverő gép körkeresztmetszetű zsinórokhoz

141145. 3" csévékhez való 45 csévelemeznek a megerősítésére. A 46 keresztcsévék száma a .keringő karimás csévék számával egyenlő és azok az álló vagy külső B csévecsopoirtot alkotják. Mindegyik keresztesévé fölött a 44 gyűrű kerületén egy-egy 47 tartó van megerősítve, melyen a 48 fékből, 49 kiegyenlítő emelőből és az 50 tapintóemelőből álló fonálellenőrző és kikapcsoló készülék van elrendezve. A 3. ábra három 51, 52, 53 karokból álló • tapintóemelöt szemléltet, melyet a helytálló 54 csapon forgathatóan ágyazunk és amelyet a hozzátartozó külső b fonál feszültsége az í. helyzetben tart. A fonalat a 48 féken, a mozgó 55 vezetőszemen, a helytálló 56 vezetőszemen és a 49 kiegyenlítő emelőn át a 29 gyűjtőhöz vezetjük. A tapintóemelő ezen helyzetében sehr az 51 kar nem érinti, a 17 vezetőkerék alsó oldalán megerősített keringő" és átmérőben egymással átellenben megerősített két 51 kart, sean az 52 kar nem érintkezik az 58 kikapcsológyűrűvel. A nem forgatható 58 kikapcsológyűrű^vízszintesen és szabadom fölfekszik az 59 gépásllvány felső részére. Az 58 kikapcsológyűrűbe vannaik (4. ábra) az egymással szemben fekvő 60, 60' tartók segítségével a 61, 61' karok beakasztva, melyek mindegyikének egyik vége a mozgatható .65 himbával van csuklósan összekötve. A 65 himba közepére ható 66 vonórúd a 67 emelő segítségével közvetlenül és tengelykapcsoló nélkül állítja el a 69 hajtómotor 68 villamos kapcsolóját. Amint az 5. ábrából látható, mindegyik -abelső fonalat a 28 karimás tekercsről való letekercselésnél a 27 tekercstartőn a 70 csap körül forgathatóan ágyazott 71 ütköző tart feszített helyzetben a 71 ütközőn megerősített, lendíthető 72 drótkengyel és a helytálló 73 vezetőszem között. . , A vándorló és álló tekercs-csoportok között elrendezett átviteli berendezés az 5 főt es ten megerősített 74 csappágybakból áll, melyben a vízszintes irányban eltolható 75 csapot a 76 karral vezetjük. Ennek a csapnak 77 kiuietszé-Síbe illeszkedik az 5 főtestben a: 79 csap körül elforgathatóan ágyazott kétkarú 80 emelő 78 vége, míg a 'kétkarú 80 emelő másik lerézselt 81 vége a vándorló 27 tekercstartó és a 71 ütköző körzetébe nyúlik. A 75 csapra 82 nyomórugót húzunk, melynek feszültségét az eltolható 83 állítógyűrűvel változtathatjuk. A 44 gyűrű egyik 47 tartóján van a 84 csap megerősítve, mennek révén egykarú T alakú 85 emelő a függőlegesen fölfelé, vezető 86 vonórúd - segítségével kilendíthető. A 86 vonórúd egyik vége a 85 emelő hosszabb 87-karjaival kapcsolódik, míg az emelő rövidebb 88 karja a ' tapintóemelő 52 karia alatt fekszik. A 86 vonórúd másik vége a 89 szögemelő kariával kapcso'ódik, mely szögemelő az 5 fotest 90 csapja körül kilendíthető. A 89 emelő másik karja a vízszintes 91 vonórúd egyik végével kapcsolódik, melynek másik vége a 76 karban van megerősítve. A T alakú 85 emelő 87 k^ria mellett a 47 tartó 92 Csapján egykarú, szögben meghajlított 93 emelő van ágyazva, mely a 94 tekercsrugó hatására a 87 emelőkarhoz szorul, mely a 85 emelőnek a 86 vonórúddal való fölemelésénél a 93 emelő 95 kimetszésébe iljeszke- -dik. A 93 emelő meghajlított 96 karja "az 52 tapintóemelőkar fölött van. A tengelyirányban ágyazott 5 főtestet a zsinórvezetőgép normális üzeme közben a 6. ábrán szemléltetett fékező berendezés tartja álló helyzetben. A fékezőherendezés a 3 alaplemezen a kiszolgálási hely közelében van elrendezve és a 97 lábemelő lenyomásával kényelmesen oldható avégett, hogy a fonál elszakadásánál, vagy pedig a fonálkészlet kifogyásakor bármelyik tetszésszerinti külső b fonál összekötés céljából a kiszolgálási helyhez legyen hozható azáltal, hogy az 5 főtest a 33 védőgyűrű segítségével kézzel elforgathatóvá válik. A fékezőberendezés két 98, 99 fogófélből áll (7., 8. ábrák), melyek 100 forgócsapjai, mindkét oldalon a 101 hevederrel vannak egymással mereven összekötve. Az alsó 98 fogófelet a 3 alaplemezen 102 csavarral megerősített 103 tartóban vezetjük, amelyben a 104 csap az egykarú 105 emelő segítségével elforgatható. A felső 99 fogófelet részben az alsó vezeti. A két egymásba illeszkedő fogőf élnek, melyeknek 106 fékpofái az 5 főtestet a 107 csappal vezetett 108 tekercsrugó nyomására a forgásban akadályozzák, a vezetési helyeken négyszögletes 109, 110 nyílásai vannak. A felső 99 fogófél egyik 110 nyílásának az alsó 98 fogófél két 109 nyílásához képest eltolt helyzete van avégett, hogy a két oldalon lapos 104 csap elforgásakor ai 109, 110 nyí1

ásókban felületeivei egyidejűleg mindkét fogófélre hasson, a 108 rúgó nyomásának leküzdése és a 106 fékpofáknak az 5 főtestről való fölemelése céljából. A 105 emelő és a 97 lábemelő között a-3 alaplemezben függőleges' irányú 111 vonórudat vezetjük, melyen ráhúzott 12 nyomórugó van. A 111 vonórúd 113 villaként és 114 vezetődarabként kialakított végei két 97, 105 emelőhöz csatlakoznak. Az 59 gépállványon a 115 csapágyakkal ágyazzuk a függőleges 116 előtéttengelyt (1. ábra). A 116 tengely alsó végére 117 szíjtárcsa van ékelve, melyet a 118 szíjak segítségévera 119 motortárcsa hoz forgásba. A 116 tengely felső vérén 120 fogaskerék van megerősítve, mely a 17 vezetőkerék külső 121 fogaskoszorújával kapcsolódik. A forgó 18 hüvely felső homloikfelületén erősítiük meg a húzóberendezés 122 állványát. Az abban függőlegesen ágyazott 123 tengely alsó végén 124 fogaskerék van, mely a 8 tar tócsán helytálló 125 fogaskoszorúján legördül. A 123 tengelyre két 126 csavart ékelünk, melyek a 128 húzóhenger 127 csavatrkerekeivel kapcsolódjak, melyek között oldalt 129 rányomódó henger van ágyazva, mely egyidejűleg az elkészült 130 zsinór mérőhengerét alkotja és amely célszerűen nem szemléltetett számlálókészülékkel áll kapcsolatban. Az •'•elkészült zsinór meghatározott méter ' hosszúságára beállított számlálóberendezés, a kétkarú 131, 132 emelő (lásd-5. ábra), az át-