141134. lajstromszámú szabadalom • Hőkicserélő
ORSZÁGOS TALÁLMÁNY! HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 141134. SZÁM. 171 OSZTÁLY. — P-l 1645. ALAPSZÁM. Hőkicserélő. N. V. Philips' Gloeilampenfabrieken cég, Eindhoven (Németalföld). A bejelentés napja: 1948. június 3. Németalföldi elsőbbsége: 1947. június 6. A találmány tárgya egy vagy több falat tartalmazó hőkicserélő, ameivnél a hckicseréfés a falak mindkét oldalán elhelyezkedő közegek között e falakon át történik. A találmány szerint az ilyen hökicserélőt a következők jellemzik: a) A hőkicserélő fal három vagy több, kiálló elemedet tartalmazó, rendszerrel rendelkezik, amely elemek csatornákat alkotnak, amely csatornáknak megszakított vagy folytonos falaik vannak és amelyek egymástól az ezekből a csatornákból alkotott rendszer teljes hosszának legalább . Vso részét kitevő távolságra vannak, mely távolság maximuma folytonos falaknál 6 mm, megszakított falak esetében pedig 10 mm, legkisebb értéke viszont 0,3 mm, mimellett a nevezett csatornákat kiálló elemek alkotják, mint pl. szárnyak" bordák, bütykök vagy hasonlók, míg a k hűtőtényező természetes logaritmusa 0,25 és 4 között van, Ink egyenlő lévén .« p vei, ahol w ' .. . . . • , (Tközeg-Tfal) bemenő old al (Tközeg-Tfal) kimenő oldal egy-egy csatorna esetében a = hőátadási együttható, F = a közeggel érintkező falfelület, w = a csatornán másodpercenként átáramló közegmennyiség hőkapacitása, T—a hőmérséklet, mindezek egymásnak megfelelő egységekben; b) minden egyes rendszeren átáramló közegnek ezekbe a rendszereikbe, való bevezetése és/vagy azokból való elvezetése a többi rendszerek áramló közegével párhuzamosan történik; c) a minden egyes rendszeren átáramló közeg be- és/vagy elvezetése az érkező és távozópontok között fenntartott nyomáskülönbség segélyével történik, amely nyomáskülönbség1 a magukban a csatornákban előálló hőmérsékleti változások okozta nyomáskülönbségeket felül' múlja. Ha a falhőmérséklet a szárnyaikban való észrevehető hőmérsékletesés folytán nem volna mindienütt azonos, ezt a hőmérsékletet a fenti képletben az „effektív falhőmérséklettel" kell helyettesíteni, mimellett „effektív falhőmérsékieten" a csatorna falának azt az egyöntetű hőmérsékletét értjük, amely — a hűtő — vagy fűtőközegnek a csatorna belépő oldalán való azonos áramlási és hőmérséklet-körülményei mellett — a csatOTna kilépő végén, a közegnek ugyanazt a közepes hőmérsékletét eredményezné. A találmány szerinti hőkicserélőnek az a nagy előnye, hogy jelentékenyen kisebb lehet, mint az eddig ismert hőkicseréíők és hogy a hőátadás a hűtőközeg és a hűtendő közeg között, vagy a fűtőközeg és a fűtendő közegi között sokkal1 hatékonyabb, úgyhogy kisebb nagyság elégséges a hűtendő vagy fűtendő közeg hőmérsékletének ugyanakkora csökkentésére vagy növelésére. Az eddig ismert szárnyas hőkicseréíők a szárnyakban általában nagy hőmérsékleitesést mutatnak, amely a hőátadást befolyásolja és a berendezésnek kis hatásfokát eredményezi. Ez utóbbi esetben megkísérelhető a hütővagy fűtőközeg áramlási -sebesságeinelk növelése, a szárnyakban való hőmérsékletesés csökkentése céljából, Ezzel azonban az ellenállást lényegesen megnöveljük és ez arra vezethet, hogy meg kell növelnünk a szárnyakat elválasztó távolságot, minek1 eredménye, hogy a hűtendő vágy fűtendő 'fal kevesebb szárnyat tartalmaz. Ez az egész felület csökkenését vonja maga után, úgyhogy a szárnyakat nehezebbre kell készíteni,, vagyis az esetek többségében, sugárirányban hosszabbra. Az egész berendezés így nehezebbé válik és nagyobb helyet foglal el, miközben az a hátrány is mutatkozik, hogy a csatorna, melyen át a hűtővagy fűtő-közeg átáramlik, túlságosan tággá válhat, ami kis áramlási sebességgel és ennek folytán "a szárnyakban nagy hőmérsékleteséssel jár, űgyhoey az egész berendezés hatásfoka ismét csökken. Túlzott ellenállás esetén meg lehetne kísérelni a csatorna szélességének növelését, a szárnyak
