141124. lajstromszámú szabadalom • Vevőberendezés frekvencia- vagy fázismodulációs vivőhullámok vételére
141124. 3 kori legnagyobb/ modulációs frekvenciájától és a visszaadás kívánt jóságától függően kb. 20 kHz és 150 kHz között lehet. Lengő visszacsatolásos erősítő alkalmazásának esetében tehát 50—100 kHz-es lengési frekvenciáik minden további nélkül megengedhetők, ami nagyon előnyös, mert ilyén lengési frekvenciák frekvenciamodulációs hírszóróadások vételekor biztosítják az erősítő legkedvezőbb működési módját, amennyiben a választékonyságot • nagyfokúvá . teszik és egyúttal elejét veszik annak, hogy az egyik lengési időszak alatt a visszacsatolt körben létesített rezgések átnyúlhassanak a következő lengési időszakba és zavarólag befolyásolhassák az ebben az időszakban létesített rezgéseket. A találmány szerinti vevőberendezés további előnye a 3. ábrából adódik, amelyben a lengő visszacsatolásos 12 erősítő rezonanciás -A-' görbéjét berajzoltuk az erősítő kimenőfeszültségét ábrázoló -B- görbébe. A -B- görbe olyan frekvenciasávot ölel fel, amely részarányosam helyezkedik el az -A- görbéhez, de ennek kiterjedését mindkét irányban meghaladja. Ez a hangolás szempontjából nagyon előnyös, mert abban az esetben, ha a vivőhullám középső frekvenciája eredetileg a rezonanciás görbe -C-pontjában van és az erősítő kimenőfeszültségének, kiválasztott impulzusmodulációs összetevőjét az -fp- összetevő alkotja, a hangolást a rezonanciás görbe körzetén belül tetszőlegesen beállíthatjuk anélkül, hogy a kiválasztott -fpösszetevő a -B- görbének olyan helyére jutna, amelyben az impulzusmodulációs összetevők energiája már nagyon kicsiny. Ilyen eltolódás esetében« ugyan a demodulator önmagától átállítódnék egy erősebb impulzusmodulációs összetevőre, de ez az átállítódás a hangszóróban hallható, zavaró zörejjel járna. Lengő visszacsatolásos erősítő alkalmazása esetében a 3. ábra szerinti -A- és -B- görbék kívánt alakítására lehetőséget ad az a tény, hogy ilyen erősítő rezonanciás -A- görbéjének alakja attól a sebességtől függ, amellyel a lengő visszacsatolásos rezgőkör vezetőképessége a lengő feszültség hatására átvált pozitív értékeid ről negatív értékeire. Éles rezonanciás görbe akkor adódik, ha ez az átváltás lassan megy végbe és ezt úgy érhetjük el, hogy a 13 szervet önzáró rezgéskeltőként alakítjuk ki. A -B- görbe alakja ama időszakok tartamától függ, amelyekben a logaritmusos működési módú lengő visszacsatolásos erősítő visszacsatolt rezgőkörében gerjesztett rezgéseknek a legnagyobb amplitúdójuk van. Hogy a -B- görbe az -A-görbéhez képest széles legyen, ezeknek az időtartamoknak lehetőleg rövideknek kell lenniök. Ezt a rezgéskeltő és a visszacsatolt rezgőkör kapcsolási elemeinek megfelelő méretezésével érhetjük el. Közönséges erősítő alkalmazása és a 13 szervnek impulzuskeltőként való kialakítása esetén az -A- és -B- görbék ábrázolt arányát az erősítő elé kapcsolt keskenysávú szűrő segélyével idézhetjük elő. Eddig feltételeztük, hogy a- 12 erősítő kimenőfeszültségét alkotó impulzusoknak a 2. ábra szerinti meneteles burkológörbéjük van. Bizonyos esetekben kívánatos lehet azonban az erősítő visszacsatolt rezgőköre vezetőképességváltozásainak olyan kialakítása, hogy az erősítő kimenőimpulzusai derékszögűvé váljanak. Ez esetben a kimenőimpulzusok burkológörbéje a 4-. ábra -B-görbéjéhez hasonló alakúvá válik. Ez a görbe az -fi- és -f2 - frekvenciáknál metszi a zérus vonalat. Torzítások elkerülése végett az impulzusok időtartamát úgy kell megválasztani, hogy az e zérus pontokkal meghatározott frekvenciák közötti különbség legalábbis egyenlő legyen a vett vivőhullám legnagyobb frekvencialöketének mértékével. A gyakorlatban hangolási nehézségek elkerülése végett szükségesnek, fog mutatkozni, hogy az említett •frekvenciakülönbség messze meghaladja a vett vivőhullám legnagyobb frekvencialöketét és ezért előnyös, ha az erősítő visszacsatolt rezgőköre vezetőképességének változásait úgy szabályozzuk, hogy az erősítp kimenőimpulzusai igen rövid időtartamúakká váljanak és így a 3. ábra szerinti viszonyok következzenek be. Az 5. ábra szerinti berendezés csak abban különbözik az 1. ábra szerintitől, hogy itt a 14 modulátor a 12' erősítő elé kapcsolt, minek folytán a vett vivőhullám frekvenciaváltozásainaik csökkentése már a vivőhullám lüktető erősítése előtt bekövetkezik. Emellett feltételezzük, hogy a lengő visszacsatolásos 12' erősítő nem rendelkezik külön lengőfeszültségforrással, hanem önlengő kialakítású. A 6. ábra a találmány szerinti vevőberendezés más-kiviteli alakjának részletes kapcsolási vázlata. Itt a 25, 26 antennával nagyfrekvenciás 27 erősítő áll összeköttetésben, amelyhez egyesített 28 lengő visszacsatolásos erősítő- és lebegtetőf okozat, valamint, ehhez tartozó lebegtető 29 rezgéskeltő, továbbá a vett vivőhullám frekvenciaváltozásait csökkentő önműködő frekvenciaszabályozást kifejtő 30 demodulator és •hangszőróval összekötött kisfrekvenciás 31 erősítő csatlakozik. A vett frekvenciamodulációs rezgéseket a 21 erősítő megerősíti és a 28, 29 fokozat: közbensőfrekvenciás, frekvenciamodulációs impulzusokká változtatja át őket. Ezeket a 30 demodulator második közbensőfrekvenciás impulzusokká változtatja át és egyúttal demodylálja a kiválasztott impulzusmodulációs összetevőt, mimellett annyira csökkenti az impulzusmodulációs összetevők frekvenciaváltozásait, hogy a kiválasztott összetevővel szomszédos összetevők ne okozhassanak zavart. A demodulált feszültség azután* a kisfrekvenciás 31 erősítőn át a hangszóróra hat. A lebegtető 29 rezgéskeltő 35 triódát tartalmaz, amelynek katódája nagyfrekvenciás 36 fojtócsévén át földelt. A 35 cső vezérlőrácsa 37 rácskondenzátoron és 38 ellenálláson át ugyancsak földelt, anódáját pedig hangolható 41, 42 rezgőkör és a" 40 kondenzátorral nagyfrekvenciásán áthidalt 39 ellenállás köti össze a -+B-anódfeszültségforrással. A rezgéskeltő kimenőfeszültsége a 43 kondenzátoron át a 28 egységhez tartozó 45 trióda vezérlőrácsára jut.
