141037. lajstromszámú szabadalom • Eljárás mágnesek előállítására oxidokból
141037.- 3 Ugyanabból a porból sajtolt másik rudat erősen hőszigetelt, laboratóriumi hőboltkemencében 460°-ra hevítettünk, majd azt ugyanott a környezet hőmérsékletére kihűlni hagytuk; a kihűlés kb. 20 óráig tartott. E mágnesrúd mágneses tulajdonságai a kezelés után: OR = 40, He = 4200. Az izzítás tehát a koercitív erőt megkétszerezte, a remanenciát pedig változatlanul hagyta. Az első rúdhoz hasonló módon készített harmadik rudat mágnes légrésébe helyeztük, ahol 2,000 gauss erősségű tér volt. A rudat a mághessel együtt, jól hőszigetelt kemencében, 450° -ra hevítettük, majd ugyanott lassan a környezet hőmérsékletére lehűlni hagytuk (a hűtés tartama kb. 20! óra volt). A rúd ilyen módon mágneses térben izzott és kiválasztott irányú mágnesezésben részesült. A rúd mágneses tulajdonságai ebben az irányban ezek voltak: OR = 62, He = 4200. A mágneses mezőben végzett izzítás tehát kb. 50%-kai növelte a fajlagos remanens mágnességét e tér irányában, gyakorlatilag változatlanul hagyva a koercitív erőt. 2. példa. Az 1. példa szerinti porfeldolgozást formiátok helyett vas- és kobaltoxalátok oldatával kapcsolatban alkalmaztuk. Az Fe:Co arány — úgy, mint előbb, — az oldatban és a porban 2 volt. A port ugyanolyan körülmények között sajtoltuk. A rúd fajsúlya 3,7 volt. A mágneses tulajdonságok a mágnesezés után, hő- és mágneses kezelés nélkül ezek voltak: OR = 39, He = 2000. mely értékék majdnem azonosak a formiátokkal elért értékekkel. 3. példa. Vas- és kobaltformiátok olyan oldatából indultunk ki, amelyben a Fe:Co arány 2 helyett 6 volt.. Ezt az oldatot ugyanúgy kezeltük, mint az 1. példában. A kapott por a sajtolás után, külön hő- és mágneses kezelés nélkül, a mágnesezés után a következő értékeket mutatta: OR = 35, He = 1600. A koercitív erő lényegesen kisebb, mint amelyet akkor kaptunk, amikor az Fe:Co arány 2 volt. 4. példa. Vas- és kobaltacetát olyan oldatából indultunk ki, amelyben az Fe:Co arány 2 körül volt. A kezelés hasonló volt, mint az 1. példában. A só, mely a formiátoknál és oxalátoknál kevésbbé állandó, részben ferrisóvá változott. A mágnesezett rúd jellegzetes értékei (külön hő- és mágneses kezelés nélkül) ezek voltak: OR = 25, He = 1800. 5. példa. Összehasonlító kísérletként, a találmánytól eltérően, nem: egyidejűleg kicsapott formiátok oldatából, hanem vasformiátkristályok és kobalt-* formiátkristályok egyszerű poralakú keverékéből indultunk ki. Az Fe:Co arány kb. 2 volt. A kétféle kristályt összetörtük és bensőén összekevertük. A felbontást • és oxidálást ugyanúgy végeztük, mint az 1. példában. A mágnesezett rúd jellegzetes értékei ezek voltak: OK = 9, He = 327. Ez az eredmény, mely a fentebb felsoroltaknál sokkal: silányabb, nyilvánvalóvá teszi, hogy mennyire előnyös a sókeverék előállítása kicsapással, a sók oldataiból kiindulva és megmutatja azt a nagy hatástöbbletet, melyet a találmánnyal elérünk. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás mágnesek előállítására oxidokból, különösen vas- és kobaltoxidokból, azzal jellemezve, hogy olyan vas- és kobaltsók ollatából — amelyeket 600c -nál alacsonyabb hőmérsékleten végzett hőkezeléssel, semleges vagy oxidáló légkörben, oxidok keletkezése mellett fel lehet bontani, — a sókat pl. hűtéssel egyidejűleg csapjuk ki, illetve együtt kristályosítjuk ki, majd a kapott kristályokat semleges vagy oxidáló légkörben, 600°-nál alacsonyabb hőmérsékleten végzett hőkezeléssel oxidokra bontjuk, azután adott esetben, oxidáló légkörben, 600'°nál alacsonyabb hőmérsékleten addig oxidálunk, míg a keverék oxigénben telítve nincsen, végül a kapott, erősen elosztott állapotú oxidlport ismert módon, de 600°-nál alacsonyabb hőmérsékleten, a kívánt alakra sajtoljuk, mágnesezzük és esetleg a szokásos hő- és mágneses kezeléseknek vetjük alá. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás kiviteli módja, azzal jellemezve, hogy a vas- és kobaltsók oxalátok, acetátok vagy formiátok, és hogy az oxidokká bontást előnyösen 300 és 500° között végezzük. 3. Az 1. igénypont szerinti eljárás kiviteli módja, azzal jellemezve, hogy a felbontás előtt a kicsapott ferrosókat oxidálástól megvédjük. 4. Az 1. igénypont szerinti eljárás kiviteli módja, azzal jellemezve, hogy a sók felbontását semleges, vagy csak gyengén oxidáló légkörben kezdjük. 5. Az 1. igénypont szerinti eljárás kiviteli
