141033. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szilárd testek előállítására rostos növényi anyagokból, illetve növényi anyaghulladékokból, különösen cellulóz- és lignintartalmú hulladékokból
4 141033. azt, hogy a savnak mennyiben van ideje a rostanyag megtámadására, mielőtt az élhetetlen szilikátképződésre vezetne. E hőfokot és az egyéb munkakörülményeket a bevezetésben említett módon, a találmány értelmében akként állítjuk be, hogy a rostanyag lehetőleg épen, azaz gyakorlatilag elcukrosodás és szilárdságának csökkentése nélkül, ásványosodljék el. A második művelet során nedvszívóképességének további csökkentése végett az anyagot túlnyomórészt bitument és kisebb részben kriolitot tartalmazó impregnálómasszával is kezelhetjük. Az utóbbi kezelőanyag mennyisége a nyersanyagnak kb. 15 súlyszázalékát teheti ki, és kb 80 súlyszázalék bitumenből és 20 súlyszázalék kriolitból állhat. Miután a nyersanyagot ekként elásványosítottuk és adott esetben impregnáltuk, azt a kötőanyaggal összekeverjük és a megfelelő formában — adott esetben hő alkalmazásával — tekintélyes sajtolónyomásnak, pl. 5—45 kg/cm2 nyomásnak vetjük alá, miközben a laza tömeg térfogatának ^A részére sajtoljuk össze. A végtermék felhasználási célja úgy a kötőanyag minőségét, mint a sajtolási nyomás mértékét, valamint a sajtolási és egyéb kezelési hőmérsékleteket befolyásolja. így pl., ha hajlékonyabb vagy könnyen fűrészelhető vagy szegezhető táblákat akarunk kapni, úgy az elásványosításnál alacsonyabb, pl. 90 C°-ot meg nem haladó, hőmérsékleteket alkalmazhatunk. Ha viszont keményebb lemezekre törekszünk, úgy a szóbanforgó kezelési hőmérséklet 110 C° vagy még több is lehet. A kötőanyag mennyisége a már említett módon függ a nyersanyag fizikai és kémiai tulajdonságaitól is. így fenyőfélék egyrészt és keményfaféiék, valamint bizonyos trópusi fák másrészt különböző kötőanyagmennyiségeket igényelnek. Még erősebb a befolyása a kötőanyagszükségletre a hulladék finomsági fokának, így pl. finom faliszt 15 súlyszázalékot is ' elérő vagy meghaladó kötőanyagmennyiséget igényelhet, míg fűrészpor esetén a kötőanyagszükséglet ugyanolyan faíéieség mellett 3—4 súlyszázalék lehet. A találmány szerint kezelt keményfafűrészpor 3—4% kötőanyaggal kiválóbb szilárdsági és egyéb tulajdonságokkal rendelkező lemezeket adott, mint pl. a legjobb minőségű deszka. Puha fenyőfafűrészpor esetén a kötőanyagszükséglet adott esetben aránylag nagyobb, pl. 4—8 súlyszázalék lehet, a kívánt szilárdságtani tulajdonságok elérése végett. Villamos szigetelési célokra szánt termék esetében polimerizálható műgyantákat igen előnyösen alkalmazhatunk kötőanyagként. Igen nedves helyiségekben padlóburkolóanyagként alkalmazott termék esetén kötőanyagként földi viaszt vagy földi szurkot is használhatunk.. Más esetekben kötőanyagként — célszerűen tűzmentesített — enyv is szóba jöhet, ami végett az enyvet 1:10 súlyarányban ammoniumfoszfáttal, valamint foszforsavval, 2—5% bórsav hozzáadása mellett, keverjük. 2. példa. Kollerjáratba kovasavtartalmú hamut vagy salakot viszünk be, majd oltatlan meszet adunk hozzá. Kis mennyiségű víz hozzáadása után a keverék rövidesen gőzölögni kezd, amely pillanatban a fűrészport is hozzáadjuk. Amikor az anyag ragadóssá kezdi válni, a további vegyszereket — többek között adott esetben a néhány százaléknyi katalizátort — is hozzáadjuk, majd melegen formába sajtoljuk. Adott esetben az eljárás során 10% körüli mennyiségű timsót is hozzáadunk. Ha ugyanezen példa szerint tőzeget dolgozunk fel, úgy a víz hozzáadása el is maradhat, s a meszet a tőzeg természetes víztartalmával oltjuk meg. 3. példa. Két kg fűrészport 60 g elásványosító anyaggal összedolgozunk, minek során az anyagot esak mérsékelten nedvesítjük meg és a kovasavmennyiséget is a szükséges értéken tartjuk, mimellett az elegyhez kis mennyiségű, előnyösen 1—3 ezrelék oldat, illetve szuszpenzió alakjában alkalmazott katalizátort adunk. 5percig tartó, kb. 120 C°-on 'végzett, kezelés után az elásványosított rostanyaghoz kb. 200 g keményíthető műgyantát adunk, és a kívánt eredmény szerint kb. 120—160 C° hőmérsékleten olyan sajtóban, melynek mindkét sajtolólemezét hevítjük, kb. 50 kg/cm2 nyomáson 40X45 cm felületű lemezzé sajtoljuk, miközben térfogata a fűrészpor eredeti térfogatának kb. X A részére csökken. A kapott lemez fajsúlya kb. 1,6. Vastagságának megfelelően a kötőanyaggal való sajtolás kb. 8—10 percig tart. A kötőanyag keményedését — önmagában ismert módon — ugyancsak elősegíthetjük katalizáló hatású anyagok alkalmazásával. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás „szilárd" testek készítésére cellulóz- és/vagy lignittartalmú növényi rostos anyagokból, főleg hulladékanyagokból, pl. fűrészpo>rból, melynek során a rostos anyagot elásványosítjuk, azzal jellemezve, hogy az elásványosítást az eljárási tényezőknek kellő megválasztásával akként vezetjük, hogy a rostok elásványásítása az előtt következzék be, mielőtt a kezelőanyagok a rostok anyagát, a rost szilárdságát károsan; csökkentő és/vagy nem kívánatos mértékű cukorképződésre vezető módon megtámadnák. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy az ásványosítási művelethez kovasavat és/vagy kovasavszármazékokat és / vagy kova*savtartalmú anyagokat olyan egyéb vegyületekkel egyetemben használunk, melyek a kovasavval a roston tapadó vegyületet képesek alkotni. 3. A 2. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jeillemezve, hogy kovásító komponensként — adott esetben más anyagokkal, pl. timsóval, együtt — sziliciumfluorhidírogénsavat alkalmazunk.
