141022. lajstromszámú szabadalom • Berendezés a mezőgazdaságban használatos beporozási módszerek javítására

2 141022. getelőknek és tökéletesen szárazaknak kell len­niök és azokat hideg vagy meleg levegőáram­mal örvénylőkamrában hagyjuk elragadni, amelynek belső falai megfelelő kiképzésűek és esetleg segédelektródákkal is lehetnek ellátva. A találmány lehetővé teszi tehát, hogy a be­porozási módszerek használhatóságát a mező­gazdaságban kiterjessze. Fokozza továbbá a porozószerek basználhatásának hatásosságát és a porozószerekben rendkívüli megtakarítást eredményez. Az eljárás, lehetővé tevén a legfinomabb po­rok felhasználását is, lényegében abban van, hogy kielégítő mérvben villamosítson és így nemcsak előre elkészített igen finom porok fel­használását célozza, hanem a felhasználás pil­lanatában keletkeztetett füstök alkalmazását is, akár bizonyos anyagok, mint pl. nikotin, kén, naftáim1 , stb. elpárologtatása és újbóli konden­zációja útján, akár más természetű anyagok, mint pl. benzinfélék, nitrált fenolok, stb. gőzzel történő magávalragadása révén, végül akár bizonyos füstképző anyagok elégetése útján keletkezzenek is azok, A találmány szerinti berendezés első fogana­tosítási alakja szerint kerekekre szerelt fújtatós porozókészüléken szigetelt vezetősz álakból álló hálózatot rendezünk el, amely vezetőknek nagy, 15 és 60,000 volt közötti a feszültségük, oly módon, hogy ezek között a szálak és a talaj vagy a beporozandó növények között villamos mező keletkezik, melyen áthaladva a fujtató­csöveken kilövelt vagy a porozószertartály nyí­lásán kilépő részecskék villamos töltést vesznek fel. Ezen elrendezés változata szerint, különösen hordozható készülékek esetére, a fujtatócsövek­nek a kívánt feszültségen tartott csúcsai van­nak, vagy őik maguk vannak, belső vezetőszáliak útján, feszültség alá helyezve. A találmány egy további foganatosítási alakja szerint a beporozószert szigetelt állványon he­lyezzük el, amelyet nagy feszültségén tartunk, miikor is a por magától hull le az állványról és tapad rá a környező növényzetre. A felsorolt különböző foganatosítási alakok­nál a por egyébként helyettesíthető különböző anyagok tökéletlen! elégetésével vagy felhevíté­sével keletkező füstszerű anyagokkal. A találmány jobb megértése végett a csatolt rajzokon annak több foganatosítási alakját tün­tetjük fel, amelyekre azonban a találmány nincs korlátozva. Az 1 és 1' ábrák kerekekre szerelt fújtatós beporozókészüléket tüntetnek fel, oldalnézetben és felülnézetben. a 2. ábra az 1. ábra szerinti készülék egy változata, a 3., 4. és 5. ábra az 1. ábra szerinti készü­lék változatai, a 6. ábra villamozóberendezést ábrázol, egyet­len szállal, a 7. ábra beporozókészülék vázlatos rajza, a 8. ábra villamozóberendezést tüntet fel, a 9. ábra fújtatócsőberendezést, a 10., 11., 12., 13. és 14. ábrák más kiképzésű fújtatócsöveket tüntetnek fel, a 15. ábra füstfejlesztőberendezést, a 16. ábra lemezes beporozókészüléket tün­tet fel, a 17. ábra elektroszatikus gép. Az 1 és /' ábrák kerekekre szerelt fújtatós beporozókészüléket tüntetnek fel, oldal- és felül­nézetben. Az / tartányban elhelyezett port al­kalmas fújtatóberendezés hátrafelé szórja és az a megfelelően kialakított oly 2 fujtatócsövek sorozatán keresztül jut a szabadba, amelyeknek célja a pornak az egész kiszemelt felületre való egyenletes szétszórása. A porozószer-elosztó­berendezés mögött a vízszintesen kifeszített, szigetelt és generátor által 15 és 60.000 volt közötti feszültségen tartott 3 szálakból álló háló van elrendezve, mimellett a szálak általá­ban a készülék menetirányához képest merő­leges irányban vannak kifeszítve, számuk 3 és 5 között változik. A szálaknak a talajtól való távolsága ugyanolyan nagyságrendű, mint két szomszédos szál közötti távolság, azaz 20!—50 cm. Ezek a szálak koronahatást okozhatnak. mikor azokat feszültség alá helyezzük. Átmérő­jüknek elég kicsinynek kell lennie, általában 0,5 mm-nél kisebbnek. Használhatunk azonban vastagabb, tehát tar­tósabb vezetékeiket is, ha a vezetékek alatt hellyel-közzel rövid, finom szálakat hagyunk lelógni, amilyenek a 2. ábrán 4-el vannak je­lölve. Ezeknek szerepe a kiáramlás előidézése. Egyébként erre a célra bármely egyéb eszköz is használható. A porozószer ama ionizált mezőn való átha­ladása közben lesz villamossá, amely a feszült­ség alatt álló szál-hálózat és a talaj között ke­letkezik, amely felé hull. Ajánlatos tehát a fúj­tatócsöveket úgy elrendezni, hogy ezek a po­rozószert közvetlenül eme ionizált tér felé irá­nyítsák, de hogy a por jobb szétterjedését "lehe­tővé tegyük, a fújtatócsöveket a hálózat előtt (3. ábra) vagy a hálózat felett is elrendezhet­jük, mikor is a porozószer a szálhálözaton ke­resztül hull a talajra (4. ábra). Előfordulhat, hogy a villamossá tett porozó­szer hajlamos a fújtatócső felé visszaáramlani. Ezt kiküszöbölhetjük akár a fújtatócső szigete­lésével, akár pedig úgy, hogy azt szigetelő­anyagból készítjük, vagy, ami még jobb, úgy, hogy a megfelelően szigetelt fujtatócsövet ugyanolyan feszültség alá helyezzük, mint a szálakat (5. ábra). A találmány e foganatosítási alakjának egy változata szerint a csöves fujtatókészülék he­lyett vibrációs rostát használunk, amilyen a 6. ábrán van vázlatosan feltüntetve. A porozószer az 5 tartályban van elhelyezve, amelynek fe­neke a menet irányához képest merőleges soro­zatokban elrendezett 6 nyílásokkal van ellátva és mely rázószerv, például a 8 bütyköskerék útján mozgatott 7 verő hatása alatt a porozó­szer a 6 nyílásokon át kihull és esés: közben a menetirányhoz képest merőleges 9 szálak szom­szédságában halad el.

Next

/
Oldalképek
Tartalom