141018. lajstromszámú szabadalom • Elektron-kisütőszerkezet

2 141018. ződik, másik vége pedig a 20 koaxiális kimenő vezetékpár belső vezetékéhez csatlakozik. Az R' ellenállás a 6 spirálison haladó hullámok visszaverődését akadályozza meg. A 20 vezetékpár belső vezetékének' spirális menetei e vezetéknek a 6 spirálishoz csatlakozó végén sűrűbbek, mint a nem ábrázolt terheléshez csatlakozó vezetékvégen. A sűrítés lehetővé teszi a 20 kimenő vezetékpár illesztését a 6 spirális impedanciájához. A bemenő 'vezetékpár belső vezetékének menetsűrítésével kapcsolatban fentebb említett megfontolások a kimenő vezetékpár meneteinek sűrítésére is érvényesek. Hasonlóképen az 5 bemenőspirális és az elektronáram csatolásával kapcsolatban fentebb említett, a spirális és a körülvevő burkolat átmérőjére vonatkozó tényezők a 6 spirális és az elektronáram közötti csatolására nézve is fennállanak. A 6 spirális hossza is, a csavarvonalon mérve az üzemi középfrekvenciánál a hullámhossz többszöröse. A 6 spirálison tengelyirányban áthaladt elektronokat 21 gyüjtőelektróda gyűjti össze, melyet B telepből a katódhoz képest pozitív potenciálon tartunk. A B telep pozitív sarkát földeljük és egyúttal 22 vezeték útján a kimenőkamra 18 fémcsövéhez kötjük. A B telep negatív sarkát 23 vezeték a K katódhoz köti. A telepet P potenciométer hidalja át, melynek különböző csapolópontjaihoz a 16, 17 anódokat 122 ill. 123 vezeték köti. A P potenciométer további csapolópontjához 24 vezeték révén a külső 10 fémburkolatot kötjük. A P potenciométerhez és B telephez vezető csatlakozások olyanok, hogy a K katódhoz képest a 10 burkolatnak pozitív potenciálja, a 17 anódnak ennél kisebb pozitív potenciálja, a 16 anódnak még kisebb pozitív potenciálja, a kimenőkamra 18 fémcsövének pedig igen nagy pozitív potenciálja van. Ennélfogva potenciálkülönbség áll fenn a 12 kaimra 10 fémburkolata és a 13 kamra 18 fémcsöve között. A 21 gyüjtőelektródát1 124 és

22 vezetékek révén közvetlenül a pozitív sarokhoz kötjük. A 25 szakadozott vonal azt mutatja, hogy esetleg telepet iktathatunk közbe, mely a 21 gyüjtőelektródát a 18 fémcsőhöz képest gyengén pozitív potenciálon tartja. A nem-mágneses 10 burkolatot körülvevő 26 mágneses roezotekercs az elektronsugár vezérlésére tengelyirányú mágnesteret kelt. A 26 tekercs 27 telepből az állítható' 28 ellenálláson át kapja az áramot. Az a mágneses tér ugyanis, amelyet a 26 tekercs kelt,' az elektronokat a szerkezet hossztengelyébe gyűjti és az áram szétszóródását áthaladási pályáján megakadályozza. E mágneses teret ismert módon úgy kell elosztani, hogy — az alább tárgyalandó, változó elektronsebességek mellett — a szerkezet egész hosszában az elektronáram harántirányú szétszóródását mindenütt meggátoljuk. A 26 tekercs helyett természetesen egyéb eszközöket is alkalmazhatunk a harántszóródás megakadályozására. A rendszer üzemében igen nagy frekvenciájú hullámokat, pl. mikrohullámokat vezetünk a 37 bemenő vezetékpárba és így az 5 spirálisba. Utóbbin az érkező jeltől létesített haladóhullám van, melynek tengelyirányú sebessége kevéssel nagyobb, mint az elektronok sebessége a 12 kamrában, hogy az elektronáram a benne levő elektronok csoportosítására és gyorsítására energiát kapjon. Ennek elérésére az 5 spirális menetei esetleg változó sűrűségűek lehetnek. A 12 kamrában csoportosított elektronok all fémfal 15 nyílásán haladnak át. E közfal a 12 bemenőkamra és' a 13 kimenőkamra közötti elektromágneses csatolással szemben ernyőként viselkedik, vagyis az 5 és a 6 spirálison haladó hullámok között visszacsatolást nem enged meg. Az elektronok, miután a 12 kamrában csoportosultak, a 13 kamrában a 6 spirálison haladóhullámot keltenek. A 13 kamrában nagy erősítést érünk el. A csoportosított elektronok, nyomban a 13 kamrába érkezésük után, a 12 kamra tO fémburkolata és a 13 kamra 18 fémcsöve közötti potenciálkülönbség folytán felgyorsulnak. A 12 kamra ugyanis a 13 kamrához viszonyítva negatív potenciálú. A 13 kamrába lépő, az említett potenciálkülönbség hatására felgyorsult elektronok a 6 spirális belsejébe jutnak és a 6 spirálison haladóhullámot keltenek, melynek tengelyirányú sebessége- valamivel kisebb, mint a 6 spirálison áthaladó elektronáramé. A 13 kamrában az elektronáram energiát ad át a 6 spirálisnak és így ennél a folyamatnál lelassul. Oly célból, hogy az elektronáramból a 6 spirális egész hosszában folyamatosan vonjunk ki energiát, és hogy az elektronáiam sebességét a lehetőségig csökkentsük, mielőtt az elektronokat a 21 gyüjtőelektróda összegyűjti, a 6 spirális menetsűrűségét, az elektronáram lassulásának megfelelően, az ábrázolt módon előnyösen növeljük. Fontos körülmény, hogy a 15 nyílásból a 13 kamrába lépő elektronáram csak addig gyorsul, amíg az űrös 6 spirális első menetét el nem éri, ami után a 6 spirálisban az áram tovább már nem gyorsul, minthogy magában a 6 spirálisban nem keletkezik egyenáramú mező. A 12 kamrában az elektronok, hasonlóképen, az 5 bemenőspirális elérése előtt felgyorsulnak. Miután az elektronok az 5 spirálisba jutottak, azokat egyenáramú villamos gyorsító mező már nem befolyásolja, hanem csak az 5 bemenőspirálison haladó jelhullámmal keltett rádiófrekvenciás mező, mely az elektronáramot kissé felgyorsítja, főhatása azonban az elektronok csoportosítása. Az a kinetikai energia, amelyet az elektronoknak részint az 5 bemenőspirális elérése előtt az egyenáramú mező, részint az 5 spirálison áthaladva a rádiófrekvenciás mező, illetve a jelhullám adí, azt a feladatot is teljesíti, hogy az elektronokat a 15 nyíláson át a 13 kamrába hajítja. A csoportosító hatást a jelhullám villamos mező eloszlása okozza, mely az áramlásban foglalt elektronok átmeneti sebességváltozásait idézi elő, ami csoportosulással jár. A csoportosított elektronok a 13 kamrában, mielőtt a 6 kimenőspirálisba jutnak, egyenáramú mező hatása alá kerülnek, mely azokat adalé-