141015. lajstromszámú szabadalom • Feljegyző és megismétlő sakktábla
Megjelent 1952. évi február hó 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 141015. SZÁM. 42 n. /—//. OSZTÁLY. — S-20343. ALAPSZÁM. Feljegyző és megismétlő sakktábla. Simunek Josef Karel és Simunek Josel Jan, Ricany u Prahy. A bejelentés napja: 1946. október 30. Németországi elsőbbsége: 1944. május 26. (A 41.700/1948. Ijp. M. sz. rendefet 1. §-a alapján.) Már régi törekvés; olyan sakktábla szerkesztése, amely a lejátszott játszmák egyes lépéseit önműködő módon vagy legalábbis a játékost kevéssé zavaró módon, megbízhatóan és egyértelműen feljegyzi, hogy a játszma bármikor megismételhető legyen. A lépések feljegyzésére eddig olyan módszert alkalmaztak, amelynek értelmében az egyes mezőket koordinátarendszer-szerűéin 1—8-ig terjedő számokkal és A—H-ig terjedő betűkkel megjelölték. E módszer azonban több szempontból nem kielégítő, mert a játékost gondolkozásában a mezők és sorok meghatározása és ezzel az egyes lépések feljegyzése erősen zavarja. Ezenfelül; a játékosnak a játszma megismétlésénél'is mindenekelőtt a fenti jelzések olvasására kell figyelmét irányítania, ez pedaig a játék megismétlésének élvezetét csökkenti. Szerkesztetek már olyan, ú. n. önműködő sakktáblákat, amelyek minden egyes lépés bejegyzésére alkalmasak. Ezek a szerkezetek azonban az egyes mezőknek számokkal és betűkkel jellemzett koordináta-rendszerén alapultak. Ez oknál fogva minden eddigi önműködő sakktábla igen bonyolult szerkezetű és nem nyújt könnyebbséget az általa feljegyzett játszmák megismétlésénél sem, úgyhogy ezeket a régi, ismert módon kellett lejátszani. Mint már említettük, az önműködő sakktáblák eddigi feltalálói nem tudtak attól az előítélettől szabadulni, hogy a játszma feljegyzése csak az egyes lépések megadásával, időrendi egymásutánban, a kiinduló és az újonnan elfoglalt mező koordinátájának segítségével jellemezhető. Azonban éppen ebből a törekvésből származott az önműködő sakktábla-szerkezetek minden hátránya, a bonyolultság, vagy a játékosnak túlságos módon való megterhelése. A találmány szerint a fentismertetett és eddig járt szokásos utat elhagytuk és az önműködő sakktáblát egészen más alapon szerkesztettük meg. Azt tekintettük alapszempontnak, hogy tökéletesen mellékes, hogy az egyes lépések milyen módon jegyződnek fel, ha csak a feljegyzések pontosak, tartósaik és a sakkjátszma megismétlését egyszerű módon lehetővé teszik. A találmány alapgondolatai a következő: Minden egyes mezőt nyílással vagy valamely más, feljegyzést lehetővé tévő berendezéssel látunk el, amelynek segítségével minden egyes lépéskor a minden egyes mezőben az egész sakktábla alatt elhelyezett feljegyzési lapon; feljegyzést hajtunk végre. Ezt a feljegyzési lapot a sakktábla mezőjéhez képest: úgy mozgatjuk, hogy minden egyes lépéskor a feljegyzési lapon egy-egy mezőn csak egyetlen egy feljegyzés keletkezzék, hogy a feljegyzési lapon végzett feljegyzés minden egyes lépésikor mind a figura által elhagyott, mind pedig az attól elfoglalt mezőn felismerhető legyen és fedésbe ne kerüljön. A találmány szerinti feljegyző és megismétlő berendezés természetesen bármily más játékkal kapcsolatban alkalmazható, ahol a közönséges sakktáblánál több vagy kevesebb mező fordul elő, sőt adott esetben használható olyan játékokhoz is, amelyeknél; nincsen szabályos mezőilletve ponteloszlás a feljegyzés és megismétlés céljaira. A találmány egész sorozat gyakorlati változatban valósítható meg. Mindenekelőtt a legegyszerűbb,- klasszikus kiviteli alakot ismertetjük, amely egyúttal a játékmód megvilágítására is szolgál. Az 1. ábra olyan -B- sakktáblát tüntet fel, amelynek valamennyi mezője ugyanazon; a helyen kis ablakkal van ellátva és a sakktábla éleihez viszonyítva ferde állású. A sakktábla mezője alatt, az egyik élpárral; párhuzamosan a -C- feljegyzési lapot mozgatjuk, amelynek mozgási iránya mindig azonos és az ábrán feltüntetett nyil irányával egyezik. Mindegyik játékos kezében ceruza: van, amellyel a játékosok minden egyes lépéskor a sakktábla mezőin lévő ablakon át a feljegyzési lapon valamilyen jelzést, pl. pontot vagy vonást eszközölhetnek, mégpedig mind a figura által elhagyott, mind pedig az újonnan elfoglalt mezőn. Mindegyik