141005. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 7-dehidroszterol előállítására
2 141005. Kitűnt továbbá az is, hogy a halogénhidrogént lehasító szer kiválasztása befolyásolja a 7-diehidrotermékben elért hozamot. Különösképpen előnyösen alkalmazunk halogénhidrogént lehasító szerként egy tercier amint, amilyen pl. a kinolin, dimetilanilin, kollidin, trietilamin, amelyekkel lényegesen nagyobb hozamot kapunk, mint pl. alkoholos kálival vagy jégecetben oldott nátriiumacetáttal, amelyeiket a halogénhidrogén lehasításánál szintén gyakran alkalmaznak. 'A reakcióval kapott hozamot befolyásolja az a közeg is, amelyben a balogénhidrogén lehasítását végezzük. Ajánlatos, ha nem alkalmazunk oldószert, pl. széntetrakloridot vagy benzolt, hanem a szterol vagy szterolszármazék halogénezésével kapott terméket oldószertől mentes közegben kizárólag tercier aminnal kezeljük. Az a hőmérséklet, amelyen a halogénhidrogén lehasítását végezzük, pl. 80—140 C° lehet és a hevítést értelemszerűen mindaddig folytatjuk, amíg a lehasítható halogén el nem tűnt. Megállapítottuk továbbá, hogy egy 7-dehidroszterolnak vagy -szterolszármazéknak szterolszármazék halogénezésével és halogénhidlrogén ezt követő lehasításával való készítésériéL a származék kiválasztásának az elért eredmények tekintetében nagy jelentősége lehet. Így pl. kitűnt, hogy az esetben, ha észtereket dolgozunk fel, — amelyetet szívesen alkalmazunk, mert az esztercsoport belőle egyszerű módon és kisebb szterolveszteséggel ismét lehasítható— és szterolacetátból vagy szterolsztearátból indulunk ki, a kiindulási anyagra számítva 7-dehidrotermékben különösképpen kiváló hozamot kapunk. Ha szterolformiákból vagy szteroldioxalátból indulunk ki, úgy az az előny adódik, hogy a 7-dehidroszterol-tartalom a hialogénhidrogén lehasítása után kapott szterolkeverékben igen nagy és mintegy 60 súlyszázalékig mehet, úgyhogy a keverékből pl. digitoninnal kiválasztható szterolok mintegy 60%-a 7-dehidroszterolból áll. Emellett igen kedvező a nyeredék a 7-dehidrotermék tekintetében az^esetben is, ha azt a kiindulási szterolszármazékra vonatkoztatva számítjuk. Ezeknek az észtereknek az alkalmazása tehát fontos, ha messzemenően tömény vagy tiszta terméket kívánunk készíteni, így pl. ha 7-debidrokoleszterolt Ds vitaminná való további aktiválás végett kívánunk előállítani és ezt tisztított állapotban kívánjuk kiválasztani. Megyjegyzendő még, hogy halogénezőszernek a találmány szerint szterolbenzoátra vagy -sztearátra való behatásakor kristályos halogénezett terméket kapunk, ami fontos lehet, ha pl. tiszta anyagok elérése céljából, a közbenső termékeket a 7-dlehidrosztero] készítésekor tisztításnak kívánjuk alávetni. FOGANATOSlTÁSI PÉLDÁK. /. példa; 5 g koleszterolaoetátot éteres oldatban 20 mol. % alulértékű N-bromidacetamiddal kezeltünk, amíg a hatékony bróm el nem tűnt. Ezután a reakcióikeverékhez kinoMnt adtunk és legfeljebb 90 C° hőmérsékletig hevítettünk, amelyen az étert eldesztilláltuk, amíg a brómihdlrogén lehasadása be nem fejeződött. A reakciókeveréket peroxidmentes éterrel hígítjuk, a kinőlint hígított-savval való kimosás révén eltávolítottuk, az étert ledesztilláHuk és a kapott terméket átkristályosítással tisztítottuk. Elszappanosítás után 2,67 g szterolkeveréket kaptunk, melynek 7-denidrokoleszzterol-tartalma szpektográfos úton történt megállapítás szerint 13.8 súlyszázalékot tett ki. A keverék besugároztatása angolkór ellen igen erősen hatékony készítményt adott. //. példa: 7 millimol koleszterolsztearátot 10 cm3 széntetrakloridban oldottunk és 1 milliekvivalens hatékony brómot tartalmazó mennyiségű N-bromilszukcinimiddal főztünk, amíg ia hatékony brórji el nem tűnt. Lehűlés és az ekkor képződött szukcinimid1 lehasítása után a reakciókeveréket vákuumban elővigyázatosan szárazra pároltuk. Ezután öt órán keresztül 5 cm3 dimetilanilinnal nitrogén alatt gőzfürdőn hevítettünk. A folyadékot ezután peroxidmentes éterbe felvétettük és vízzel és hígított savval mostunk, hogy a dimetilanilint eltávolítsuk. Az éternek vákuumban történt lepárlása után elszappamosítottunk azzal, hogy 20 percen át alkoholos kálival nitrogén alatt gőzfürdőn hevítettünk. Az elszappanosított keveréket vízbe kiöntöttük és peroxidmentes éterrel extraháltunk. Az éteres oldatot vízzel mostuk, majd mátriumszulfát felett szárítottunk. A kapott oldatból szűrés után a diginotizálható szterolt egy iliquot részben megállapítottuk és a szteroldigitonid) 7-dehidrotermék-tartalmát szpektográfosan mértük. Ez 44 súlyszázalékot tett ki. Az éteres oldat többi részét vákuumban bepároltuk és átkristályosítottuk. A teljes hozam 7-dehidro-termékben a kiindulási anyagként alkalmazott koleszterol- * sztearátra számítva 33,6% volt. Ha dimetilanilin helyett kolidimnal dolgoztunk, az összhozami 7-dehidrotermékben 36% volt. A digitonizálható szterolkeverék 7-dehidroszteroltartalma -ez esetben 51 súly százaléik volt. Ha a brómhidrogén lehasítását dimetilenilinnal nem nitrogén alatt, hanem közönséges módon levegőn végeztük, az; összhozam 22,7% volt, emellett a digitonizálható szterolkeverékben a 7-dehidlroszterol 32 súlyszázalékot tett ki. ///. példa: Ha koleszterolbenzoátot N-dibromiletiluretánnal brómoztunk, majd a kapott termékből dimetilanilinnal nitrogén alatt való hevítés útján brómhidrogént lehasítottunk, amit a II. példában megadott módon végeztünk, — amikoris azonban a brómozással előállított etiluretánt, mivel széntetrakloridban oldható, természetesen nem szűrtük le —, 7-dehidrote'rmékben 17,3% összhozamot kaptunk, amikoris a digitonizálható szterolkeverék tartalma 28 súlyszázalékot tett ki. Ha koleszterolacetátból indultunk ki, e számok hlyett 24, illetőleg 34,5 % -ot kaptunk.
