140993. lajstromszámú szabadalom • Külön lengető-feszültségforrással rendelkező, logaritmusos működésű lengővisszacsatolásos erősítő

14U993. J szabályozófeszültség amplitúdója ama időszak átlagos időtartamának megfelelőéin változik, amelyben a visszacsatolt rezgőkörben gerjesz­tett rezgéseknek a legnagyobb amplitúdójuk van. Ha ez az átlagos időtartam növekszik, növekszik a negatív előfeszültségként a 10 rezgőcsőhöz vezetett szabályozófeszültség is, ennélfogva meghosszabbodik a rezgések növe­kedésének időszaka és megfelelően megrövidül az az időszak, amelyben a visszacsatolt rezgő­körben gerjesztett rezgéseknek a legnagyobb amplitúdójuk van, Ha viszont a gerjesztett rez­gések legnagyobb amplitúdója időszakának át­lagos időtartama csökken, akkor a fordított folyamat következik be úgy, hogy a vissza­csatolt rezgőkörben gerjesztett rezgéssorozatok átlagos időtartama, amely azonos a gerjesztett rezgések legnagyobb amplitúdója időszakának átlagos időtartamával, állandó értéken marad. Említettük, hogy a visszacsatolt rezgőkörben gerjesztett rezgéssorozatok időtartama a vett vivőhullám modulációjának megfelelően vál­tozik. Kívánatos, hogy a stabilizáló 21 dióda úgy működjék, hogy a vett vivőhullám modu­lációs összetevőire nézve ne jöjjön létre ellen­csatolás, amely csökkentené a vevőkészülék kimenőteljesítményét. Evégett úgy méretezzük a 28 ellenállást és a 29 kondenzátort, hogy e két kapcsolóelem1 időállandója legalábbis egyenlő legyen a vett vivőhullám legkisebb modulációs frekvenciájának megfelelő periódustartammal. Ha az 1. ábra szerinti vevőkészüléket frek­venciamodulációs vivőhullám vételére kívánjuk használni, akkor a rezonanciás 11—15 körnek a vett vivőhullámhoz képest való csekély eihan­golása útján átváltoztathatjuk a frekvencia­modulációt amplitudómodulációvá, vagy pedig fázismodulátort alkalmazhatunk a frekvencia­modulációs vivőhullám demodulására. Az utóbbi esetben a 28, 29 kapcsolóelemek idő­állandójának olyan kicsinynek kell lennie, hogy a írekvenciamodulációra esetleg felülheilyezett amplitudómodulációra nézve ellencsatolás adód­jék. A 2. ábra szerinti vevőkészülék elsősorban abban különbözik az 1. ábra szerintitől, hogy itt mind a gerjesztett rezgések amplitúdójának korlátozását, mindi a gerjesztett rezgéssorozatok átlagos időtartamának állandósítását egyetlen 22' egyenirányító végzi. Az ábra a vevőkészü­léknek csak a lengetőfeszültségforrás és a de­modulator közötti részét szemlélteti; a lengető­feszültségforrás & 42 kapocshoz, a demodulator pedig a 43 kapocshoz csatlakozik. A 22' egyen­irányító és az evvel sorbalkapcsolt 23' konden­zátor itt ugyanúgy hat, mint az 1. ábra szerinti vevőkészülék 22 egyenirányítója és 23 konden­zátora. A gerjesztett rezgéssorozatok átlagos időtar­tamának állandósítása a 10' cső előfeszültségé­nek a 23' kondenzátoron és a 24' ellenálláson adódó feszültségtől függő változása révén jön létre. Emellett a 23', 24' kapcsolóelemek idő­állandójának legalábbis egyenlőnek kell lennie a vett vivőhullám legkisebb modulációs frek­venciájának megfelelő periódustartammal, hogy elkerüljük ellencsatolás létrejöttét a vivőhullám modulációs összetevőire nézve. A stabilizálás ugyanúgy megy végbe, mint az 1. ábra szerinti berendezésben. Ha a gerjesztett rezgéssorozatok átlagos időtartama a 10 cső meredekségének változása folytán növekszik, megfelelően válto­zik a 23', 24' kapcsolóelemeken adódó szabá­lyozófeszültség is és megváltoztatja a cső elö­feszültségét. A stabilizálóberendezés a gerjesz­tett rezgések amplitúdójának korlátozásához is hozzájárul olymódon, hogy á 23', 24' kapcsoló­elemektől a 22' egyenirányítóhoz vezetett késlel­tetőfeszültséget állandó értéken tartja. A 2. ábra szerinti berendezést is. használhat­juk természetesen fázisdemodulátorral kapcso­latosan frekvenciamodulációs vivőhullámok vé­telére. Ez esetben a 23', 24' kapcsolóelemek idő­állandóját elsősorban ezeknek a. kapcsolóele­meiknek az amplitudókorlátozó működése szabja meg. E korlátozás elérése végett az időállan­dónak a lengési időszakkal legalább is azonos nagyságrendűnek kell lennie. A találmány különösen előnyösen alkalmaz­ható lebegtető lengővisszacsatolásos vevőkészü­lékekkel kapcsolatosan. A 3. ábra ilyen vevő­készüléket szemléltet. Ennek visszacsatolt rez­gőkörét 50 rezgőcső és evvel összekötött rezo­nanciás 51—57 kör alkotja, mimellett a cső katódája nagyfrekvenciás 58 tekercsen át föl­delt. A -60 lengetőfeszültségforrást 61 konden­zátor köti össze a visszacsatolt rezgőkörrel és ^a lengetőfeszültség kívánt hullámalakjáról a rezgőcső bemieinőkörébe kapcsolt 62 kondenzá­tor és 63 ellenállás gondoskodik. Az említett bemenőkör, továbbá a nem kívánatos utórezgé­sek elnyomására hivatott nagyfrekvenciás 64 fojtótekercset és 6 csillapítóellenállást is tartal­maz. Az amplitudókorlátozó- és stabilizálóberende­zés lényegileg ugyanolyan, mint a 2. ábra sze­rinti vevőkészülék esetében, azonban az egyenirányítót itt 67 hexoda triódaként kapcsolt bemenőelektródái alkotják. A 2. ábra szerinti vevőkészülék 23' kondenzátorának és 24' ellen­állásának a 68,kondenzátor és a 69 ellenállás felel meg. E két kapcsolóelem időállandójának itt is a lengési időszakkal legalábbis azonos nagyságrendűnek kell lennie, hogy megkapjuk a 2. ábra szerinti vevőkészülékkel kapcsolato­san ismertetett amplitudókorlátozó hatást. A vett vivőhullám modulációs összetevőire nézve hatékony ellencsatolás elkerülése végett a 68, 69 kapcsolóelemek időállandójának legalábbis egyenlőnek kell lennie a vett vivőhullám1 leg­kisebb modulációs frekvenciájának megfelelő periódustartalommal. A 68, 69 kapcsolóeleime­ken adódó szabályozófeszültséget a 63—65 kap­csolóelemek előfeszültségként az 50 cső rácsá­hoz juttatják. A 10 cső rácsával, továbbá 75 kondenzátoron át 76 tekercsből és evvel párhuzamosan kap­csolt 77 kondenzátorból összetett hamgolókör áll összeköttetésben), amely 78 kondenzátor út­ján a 79 antennához csatlakozik. A hangolokör­rel 81 csatolókondenzátor lebegtető 80 rezgés­keltőt köt össze.

Next

/
Oldalképek
Tartalom