140983. lajstromszámú szabadalom • Dugattyúgyűrűk

2 140983. tehát a horonyba nem juthatnak, mert ezt a ferde felület felső 2a éle meggátolja és lefelé sem tudnak továbbhatom!, mert ezt viszont a ferde felület alsó -2- éle gátolja meg, amelyik a hengerfalhoz szorul. A tömítés tehát tökéletes. Megemlítendő, hogy ez a gyűrű csak a felrajzolt helyzetben tömít, vagyis, ha azt megfordítva helyezzük be a dugattyú hornyába, . akkor rosszul működik. Ugyanis a gyűrű fordított helyzeténél a -3- felület nem kifelé, hanem befelé ferdül és a gázokat a horonyba vezeti, amelyből azok továbbáramlani tudnak, ha tehát a gyűrűt a dugattyúhoz viszonyítva fordított helyzetben tesszük be, az nem jobb az ismert lépcsős kialakítású dugattyúgyűrűknél. A gyakorlatban ajánlatos tehát a gyűrűm valaminő jelzést alkalmazni, ami a helyes betevést megkönnyíti, így pl. lehet az 5. ábrán látható felületre egy vagy több „F" betűt vésni, ami azt jelenti, hogy ez a felület a szokásos álló hengerű motorok dugattyúinál felül kell hogy legyen. » A 3. ábra azt mutatja, hogy a sík -3- felület helyett ívelt felületet is alkalmazhatunk, vagyis lehet a ferdítést pl. hengerfelület mentén is létrehozni. Sőt lehet az ívelés helyett lépcsős kialakítást is alkalmazni, mely esetben előnyösen úgy járunk el, .hogy a gyűrű egyik végében szögletes kivágást alkalmazunk, másik végén pedig a kivágásba illő nyúlványt készítünk. Ezt a kivitelt a 6—9. ábrák mutatják. Amint a 6. ábrán legjobban látható, a gyűrű egyik végén a -4- mélyedést alkalmazzuk, má,siíc végén pedig az -5- nyúlványt, mely pontosan a mélyedésbe illik. A mélyedés és a nyúlvány négyszögkeresztmetszetűek, úgy szélesséígi, mint magassági irányban kb. a gyűrű méretének feléig terjednek és a gyűrű külső felében vannak, tehát a dugattyúba helyezett gyűrűnél a nyúlvány külső felülete a hengerfalhoz szorul. Az ábrák világosan mutatják, hogy ilyen módon sikerült a teljes tömítést elérni, mert egyrészt a hengerfallal párhuzamos irányban sehol sincsen rés, amelyen a gázok átáramolhatnának, másrészt pedig olyan rés sincsen, amelyen a gázok a dugattyúban lévő horonyba juthatnának. Ugyanis a dugattyúgyűrű egyik végén lévő nyúlvány, mely a másik oldalon lévő kivágás fölé nyúl, csak félszélességű, vagyis egymás alá és fölé nyúló részek vannak, melyek meggátolják, hogy a gázok a dugattyú palá§tfelülete mentén egyenesen átfújjanak, másrészt pedig az -5- nyúlványnak a mélyedés -6- felülete mellett lévő felülete is van, amelyik nem engedi a gázokat befelé, tehát a horonyba áramilani. Másszóval kifejezve, nem egy, hanem két átlapolásunk van, az egyik a közvetlen lefelé való áramlást gátolja meg, a másik pedig a keresztirányú, vagyis sugárirányú áramlást gátolja. A jelen leírásban és az igénypontokban a „lefelé", „felül", stb. szavak mindig a szokásos állóhengerű motorokra értendők, a fekvőhengerű vagy más elrendezésnél értelemszerűen alkalmazandók. A gyakorlatban az -5- nyúlvány végső felülete és a -4- mélyedés homlokfala között mindig van ugyan egy kicsi köz, de ezen á közön át a gázok sem lefelé át nem áramolhatnak, sem e közből a horonyba jutni nem tudnak, a másik oldalon pedig szintén van eigy -5a- köz (10. ábra), de ezen sem lehetséges az átáramlás, mert ez a köz a dugattyú hornyának fenékfelülete fölött van. Ha azonban a dugattyúgyürűt megfordítva tennők be a hengerbe, tehát a rajzom feltüntetett helyzethez képest fordítva olykép, hogy a mélyedés és a nyúlvány nem felfelé a dugattyú fedőlapja felé, hanem lefelé lenne fordítva, akkor az -5a- köz kívülről kerülne és az átfúvást éppen úgy lehetővé tenné, mint az ismert és szokásos (tompa ütközésű) gyűrűk. Ezért ennél a kivitelnél is ügyelni kell arra, hogy a gyűrűt mindig a megfelelő helyzetben tegyük be a horonyba. Ha azonban a gyűrű végződésein egynél több mélyedést és egynél több nyúlványt alkalmazunk, akkor elérhetjük azt, hogy a gyűrűt mindkét helyzetében betehetjük a horonyba, mert ez esetben az egymásra merőleges síkokban nem csak egy, hanem két vagy több lépcső, tehát két vagy több egymást átlapoló rész van. amelyek az átáramlást minden helyzetben meggátolják. Példaképpen a 11. ábrán olyan kivitelt mutatunk, amelynél a -4a- mélyedéssel átlóirányban szemben van egy másik -4b- mélyedés, a 12. ábra szerint pedig a két -4-c- és -4dmélyedés felül van, egymással szemben elhelyezve. Természetesen a gyűrű másik fel nem rajzolt végén a mélyedéseiknek megfelelő nyúlványok vannak kialakítva. A 13. ábra azt mutatja, hogy a magában véve ismert, kétrészű, külön rugózással működő dugattyúgyűrűt miként lehet ellátni a találmány szerinti lépcsőzött végződéssel. A -7a- és -7bfélgyűrűket a szokottnál valamivel kisebbre, tehát félkörnél kisebbre készítjük, a végződéseknél pedig egy-egy -8- bevágást alkalmazunk. A -8- bevágás tehát hosszanti alakú, vagyis a kerület irányában terjed és egy közbenső darab taréjalakú -9a- része illik e bevágásba. Emellett a gyűrű végén, a belső felületen -10- bevágás van, amelybe viszont a betétrész -9b- karimái illenek. A -9- betét tehát egy ívelt (hajlított) lemezalakú részből és ennek közepén merőlegesein álló taréjból áll. A két félgyűrű másik két végződésénél is van természetesen egy ilyen (fel nem rajzolt) közbenső betétdarab. A betéteknek is külön rugózásuk van úgy, amint a többrészes dugattyúgyűrű többi részeinek. A rajzból nyilvánvaló, hogy itt is két egymásra merőleges síkban lévő lépcsők, vagyis egymásra merőleges helyzetű átlap'olások keletkeznek, melyek közül a -10- lépcső a gázok sugárirányú áramlását, vagyis a horonyba jutását gátolja meg, a -8- bevágásnál lévő és egymást átlapoló részek pedig az egyenes lefelé áramlást, vagyis az egyenesen lefelé történő átfúvást gátolják meg.