140929. lajstromszámú szabadalom • Ellentétes irányokban sodrott fonalakból álló göndörödésmentes textilszövedék és eljárás annak előállítására
4 uom. menyes alkalmazásához. Ez az alapegyenlet a következő: M„ Na. 66 El<vt) ( , \ír Nf 66 Ef YNWZ Ph ahol M a sodrattényező, . N a fonalfinomsági szám, E a hosszegységenkénti fonalvégszám, mimellett w és f a láncra, illetőleg vetülékre utalnak. Az egyenletnek a szöyésfervhez és gyártáshoz való használatánál, miután az általános tervet a fonalvégszámok és fonalfinomsági számok szempontjából megállapítottuk (így pl. egy célszerű anyagnál, melyben a fonalak egyik rendszere egymással ellentétes sodratú, míg másik rendszere egyirányú sodratú fonalakból áll) az egyenletet először csak az azonos sodratirányú láncfonalakra és vetülékfonalakra alkalmazzuk, vagyis a fonalak egyirányú sodratú csoportjára (legyen ez a csoport akár a vetülék, mint ahogy az általában előnyös. akár a lánc) és a másik vagy második csoportban lévő, azonos sodratirányú fonalaikra, és az egyenletet úgy oldjuk meg, hogy az meghatározza az utóbbi fonalak ama számát, mely szükséges arra, hogy az első csoport anyag-göndörítő törekvését semelgesítse. Az említett második csoport fennmaradó lonalait ezután egyenlő aranyban eloszlatjuk a kétféle sodratirányú fo-" nalakra (feltételezvén, hogy az említett második csoport valamennyi fonalának ugyanaz a finomsági száma és ugyanaz a sodrattényezoje). A 3. ábrának megfelelő anyagra utalással például az egyenletet először az egyirányú Z-sodtratú vetülékfonalaikra alkalmazzuk és azután meghatározzuk az azonos sodratirányú, kívánt finomságú láncfonalaknak ahhoz szükséges számát, hogy azok semlegesítsék az említett vetü-' lékfonalaknak az anyagot göndörítő törekvését, ebben az esetben négy láncfonal hat vetülékfoiialra. Ekként két láncfonal marad fenn a szóbanforgó anyagterv minden egyes alapegységében, mely két láncfonalat azután egy S és egy Z fonalra osztunk meg, minthogy ebben a példában valamennyi láncfonalnak ugyanaz a finomsági száma és sodrattényezője. így adódik •a 3. ábrán látható négyzetes szövöttáru, amelyben hat Z-sodratú vetülékfonal esik öt Z-sodratú fonálból és egy S-sodrátú fonálból álló' hat láncfonalra. A 4. ábrával kapcsolatban az eljárás hasonló, csupán itt azt találjuk, hogy két Z-sodra tú láncfonal egyensúlyozza két-két egyiránybam sodort vetülékfonal anyag-göndörít- törekvését ,úgyhogy az anyagterv minden egyes alapegységében két ellentétes sodratú láncfonal marad. A jelen találmány tanításaival összhangban az anyaggöndörödés mindig elkerülhető, ha a fonalaknak csupán abban az egyik' rendszeréban alkalmazunk kellő számú (kívánt finomságú és sodrattényezőjű) ellentétes sodratú fonalakat, amely rendszer a göndörödés szempontjából másként uralkodó jellegű lenne, úgyhogy az említett rendiszer eredő anyag-göndörítő törekvése azután éppen semlegesítse a másik fonalrendszer ellentétes anyag-göndörítő törekvését. Általában tehát a jelen találmány szerinti, előnyben részesített anyagoknál a fonalaik egyik rendszere egyirányú sodratú, mimellett az esetek többségében inkább a vetülékrendszer ilyen egyirányú sodratú, mint a láncíonal-rendszer, minthogy az ilyen esetekben általában és szokásosan a láncíonal-rendszer volna az az uralkodó jellegű rendszer, mely a jelen találmány szerint módosítandó. Ha a vetülékrendszer ellentétes sodratú fonalakaí tartalmazna, fontos gazdasági előnyöktől esnénk el, különösen, mert többvetélős váltó szövőszékekre lenne szükség, az ellentétes sodratú egyes vonalak bevetésére. Bár mindkét rendszer tartalmazhat ellentétes sodratú fonalakat, ez nem szükséges és ekként járva el, ugyancsak fontos előnyök vesznének el. Ha mindkét rendszer ellentétes sodratú fonalakat tartalmaz (és akkor is, ha csak az egyik rendszer tartalmaz ilyeneket), a következő, mindegyik rendszer tiszta anyag-göndörítő hatását kiadó alapegyenlet, alkalmazható: "( Mw -N -W )E W 66) + 1 *:#K }'NWS z |/"A S 1^3 s f ] ahol M a sodrattényező, N a fonal finomsági száma, E a hosszegységenkénti fonalvégszám» w, illetőleg f a láncra, illetőleg a vetülékre, Z„ illetőleg S pedig a megfelelő sodratirányokra utalnak. Hasonlóképen, ha a fonalak bármelyik rendszere olyan fonalakat tartalmaz, melyek egymástól finomságban vagy a sodrattényezőben különböznek, szükséges lesz, hogy az azonos fonalak minden egyes csoportját külön vegyük tekintetbe és a kapott eredményeket összeadjuk, hogy mindegyik rendszer összesítet eredő tényezőjét megkapjuk. Az egyenleteikben alkalmazott sodrattényező ugyanaz, mint amelyet a textiliparban alkalmazunk és a fonal hüvelykenkénti sodratszámának és a fonal pamutrendszerű finomsági száma négyzetgyökének hányadosával egyenlő, és az egyenleteikben, valamint a jelén leírással és igénypontokkal kapcsolatban valamennyi fonal' finomságát a pamutrendszer szerint fejezzük ki, így például a 350 denier finomságú műselyemfonalak közelítőleg 15,2 finomságú fonalakként osztályozandók; a fonalvégszámot (sűrűséget) pedlig úgy kell érteni, hogy az a megjelölt irányban futó fonalak számát jelenti, az anyagnak egy-egy hüvelykjére. A találmány alkalmazásánál és.
