140920. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fiziológiailag értékes új szerves ezüstkészítmények előállítására
2 140920. zÖtt vannak állékonyak, de vannak labilis természetűek is, melyek különösen hőre érzékenyek. Ezek a hőre érzékeny ezüstkomplexek, kísérleteim szerint, különösen alkalmasak in^ jekciós célokra a reumabetegségeknél. Az ilyen készítményeket tehát csak a felhasznláskor lehet előállítani, ezért ezeket a termo-labilis injekciós készítményeket csak kétampulíás rendszerben lehet forgalombahozni és pedig külön a beállított mennyiségű ezüstöt tartalmazó ezüstvegyület steril oldatát és külön az ennek megfelélő mennyiségű fenti módon helyettesített szulfosav-vivőanyag steril oldatát. Magát az injekciós készítményt pedig a két oldatnak egyesítésével állítjuk elő, mikoris először tejszerű folyadék keletkezik, mely rázásra hamarosan víztisztává lesz. Az új vegyületek, legyenek azok perorális, vagy injekciós készítmények, az ezüstöt homöopolar kötésben tartalmazzák, a találmány szerinti új ezüstvegyületek tehát klóriónokkal nem adják a szokásos ezüstreafcciót. E vegyületek a savas közeget jól bírják, lúgos közegben azonban bomlanak. A vér Ph-értékén (kb. 7,3) állékonyak még, de csekély lúgos irányú eltolódásra, különösen in vivo, bomlanak. Állatkísérletek azt mutatták, hogy a vérpályába jutott ezüstkomplex-vegyületekből az ezüst a szervezetben rendkívül finom eloszlásban ott válik ki, ahol a sejtek oxidlativ-reduktív állapotában egy kórokozó, vagy akár egy sterilfertőzés elsődleges, vagy másodlagos hatása révén sejtegyensúlyeltolódás állt be. Az ezüst tehát gyakorlatilag a legnagyobb felületi hatást idézi elő ezeken a kóros helyeken. Talán ez magyarázza azt a kísérleti tényt, hogy még a halálos adagig kezelt állatok szemének szaruhártyája sem mutatott ezüst-kumulációt, ami pedig az argirőzisnak elsődleges jellemző tünete. Az alábbiakban a találmány szerinti eljárás szemléltetésére néhány kiviteli példát közlök, anélkül azonban, hogy azok ä találmányt akár lényegében, akár részleteiben kimerítenék. /. Példa. p-Tiókarbiminoszulfosavamidl-ezüstnitrát előállítása. I. 172 g. (egy Mol) p-aminobenzolszulfamidot egy liter vízben szuszpemdálunk és állandó rázogatás közben hozzáadunk 36,5 g (egy Mol) konc. sósavat. A szuszpenzió lassú felmelegedés közben fokozatosan oldatba megy át. A kapott oldatot ugyancsak rázogaás közben, apró adagokban, 76 g (egy Mol) ammóniumrodanidlnak 200 cm3 vízben való oldatával elegyítjük, majd az egész reakciótömeget visszafolyató feltét alkalmazása mellett, forrásig hevíjük és egy darabig gyenge forrásban tartjuk. A kezdetben tiszta oldat fokozatosan megzavarosodik, majd lemezalakú kristály-kiválás észlelhető. A nyílt lángon való enyhe forralás után, óvatosságból gőzfürdőn folytatjuk a hevítést. A kristálykiválás teljes megszűnése után az anyagot lehűlni hagyjuk, mire az egész reakeiőelegy kristálykásává áll be, melyet szívószűrőn leszívatunk, és hidegvízzel ammóniumkloridknentesre mossuk. A fehér kristályokban kristályosodó p-tiokarbiminobenzolszulfarnid tisztítás után 170° körül olvad. A kitermelés az elméletinek 90%-a, sőt tiszta kiindulási anyagok és hideg mosóvíz alkalmazása esetén ennél is több. II. Az I. alatt kapott végtermék 100 g-ját egy liter vízben szuszpendáljuk és erélyes keverés közben hozzácsepegtetjük 23,6 g (== 15 g ezüst) ezüstrtitrátnak 300 cm3 vízben való oldatát. Az egész tömeget ezután erélyesen keverjük mindaddSg, míg egy kivett próba klóriónnal ezüstre negatív. Az ezüstnitráttal való reakció teljes befejeződése után a reakcióterméket leszivatjuk, hideg vízzel neutrálisra mossuk és szárítjuk. E példa szerint előállított új ezüstkomplex vfzben gyakorlatilag oldhatatlan, de a gyomor savtartalmú váladékában jól oldódik és könynyen resorbeálódik. A készítmény1 perorális alkalmazásban rendkívül hatásos antireumatikum, de igen erélyes antiszeptikus hatása folytán más indikációs területen is jó eredménnyel használható. 2. Példa. p-Tiokarbimiinobenzolszulfosavas-kálium-ezüstnitrát előállítása. 173 g (egy Mol) szulfanilsavat, porcellántálban, 200 cm3 vízben szuszpendalunk és.kavarás közben, apró részletekben, 97.1 g (1 Mol) ká-Humrodanidnak 100 cm3 vízben való oldatával elegyítjük. A reakció tömeget vízfürdőn közel szárazra pároljuk, a párlási maradékot lombikba visszük át és abban olajfürdőn 160o -ra hevítjük és másfél órán át ezen a hőfokon tartjuk, végül rövid ideig, mintegy negyedóráig, 170°ra emeljük a hőmérsékletet. Kihűlés után a lombik tartalmát vízzel felvesszük, majd annyi alkoholt adunk a vizes oldathoz, míg zavarosodás be nem következik. Hidegben való hosszabb állás után kristályos anyag válik ki, melyet leszívatunk és kezdetben 80%-os, majd tiszta alkohollal káliumrodanidmentesre mossuk. Ismételt átkristályosítás után a p-tiokarbiminobenzolszulfosavas-káliumot hófehér kristályok alakjában nyerjük.. Az eljárás hozadéka az elméletinek 80%-a. A fentiek szerint előállított káliumsó vízben igen jól oldódik ezüstnitráttal alkotott komplex vegyülete azonban termolabilis. E készítményt termolabibis tulajdonsága folytán célszerűen kétampullás rendszerben kell kiszerelni és magát az injekciós oldatot közvetlenül a felhasználás előtt elkészíteni, olymódon, hogy a fentiek szerint előállított szulfosavaskálium-vivőanyag megfelelő koncentrációjú oldatát az injekciófecskendővel a kívánt ezüsttartalomra beállított ezüstnitrát oldatába átvisszük, amikoris a kezdetben tejszerű folyadék egy-két rázás után víztiszta és befecskendezésre kész. E példák nyomán, a találmány szerint, .további új vegyületek állíthatók elő. Azok a szulfamid és szulfanilsav származékok, melyekben a p-helyzetű amino-csoport szabadi, illetve sza-
