140907. lajstromszámú szabadalom • Berendezés egyen- vagy váltóáram, különösen magas feszültség mellett nagy teljesítményű egyen- vagy váltóáram kikapcsolására

2 140907. A találmány szerinti berendezés a kisülés kedvező tulajdonságait a Paschen-íéle görbe baloldali részén kicsiny p. d. értéken haszno­sítja, annak a körülménynek a kihasználásával, hogy higanykatódás kisüléseket igen rövid időn belül lehet oltani. Kitűnt, hogy az a)—f) alatti követelmények között feszültségek és áramok átkapcsolására igen tág körzetben lehetséges kedvező kompro­misszum még egyenáram esetére is, mely szá­mára eddig megoldás nem létezett. Az eleőbbiek alapján az első kielégítendő fel­tétel, hogy a cső a kapcsoló nyitásának pilla­natától számítva gyújtson korlátozott t, időtar­tam lejárta után, melyet akként választottunk, hogy közben szikráknak vagy fényívnek a kontaktusokra káros mérvű képződését meg­akadályozzuk. Ehhez megjegyezzük, hogy az eddig a gyakorlatban alkalmazott mechanikai kapcsolókban a kontaktusok egy lekapcsolás után többnyire annyira beégtek, hogy a kon­taktusokat újakkal kellett pótolni. A második kielégítendő feltétel, hogy a cső oltása t2 idő lejárta után menjen végbe, mely akként van megválasztva, hogy a ti + t2 idő­tartam után a kontaktusok egymástól eléggé nagy távolságra kerüljenek és a kontaktusok közötti tér eléggé ionmentesüH ahhoz, hogy szikrák vagy fényívek újbóli képződését a kon­taktusokon a visszatérő feszültség következté­be'en megakadályozzuk. A találmány szerint a fenti feltételeket kielé­gítő berendezésben a cső újbóli gyújtását a visszatérő feszültség révén megakadályozza az, hogy egyrészt oly kisméretű csövet alkalma­zunk és másrészt a t3 időt — ezzel tehát a t2 idő alatt az áramátmenet hatására felmele­gedő csőben bekövetkező nyomásnövekedést is —•, oly korlátozottan szabjuk meg, hogy a p gáznyomás és a d elektródaköz szorzata a U periódus végén bizonyos kritikus értéken alul maradiicn. „Bizonyos kritikus érték" kifejezésen a p. d. szorzat ama értéke értendő, mely a visszatérő feszültség értékének nagyságától függ és abban a körzetben fekszik, amelyben az atiiiőfeszü't­sé^ a p. d. szorzatnak a Paschen-féle görbén csökkenő értékénél növekedik. Mivel a to, időt igen kicsinyre választjuk, az f) alatti feltétel elmarad, és a kisütőeso igen kicsiny is lehet. Az a), b) és c) alatti feltételekhez megjegyez­zük, hogy a rendes kaocsolókkal összehason­lítva, amelyeknél a káros hatásokat légára­mokkal vagy olajhűtéssel hárítjuk el, a kontak­tusok terhelése1 a t, idő folyamán a találmány esetében a szokásosnál jóval rövidebb tartamú, úgyhogy a kancsoló lényegesen kisebb lehet, ez nedig megkönnyíti a kontaktusok számára nagy mechanikai sebességek alkalmazását. Ez­zel elmarad a t, + t? időtartam abszolút nagy­ságára vonatkozó c) alatti feltétel Ha a kon­taktusteret egyébként ismeretesen kevéssé hűt­jük, ügy a b) alatti feltétel kielégítésére sem kényszerülünk, míg az a) alatti feltételt már ki­elégítettük. Az előbbiekből következik, hogy a találmány szerinti berendezés alkalmas arra, hogy a kap­csoló működését messzemenően megkönnyítse, úgyhogy kisebb eszközökkel nagyobb hatást érhetünk el és nagy feszültségű, s emellett egy­úttal nagy teljesítményű egyenäramolk kapcso­lására elvi megoldást létesítettünk. Itt utalni kívánunk arra, hogy túlságosan nagyméretű csővel a kívánt hatás nagy feszült­ségeknél nem érhető el, úgyhogy ez esetben elsősorban lehetőleg kicsiny cső előnyben ré­szesítendő. Mivel a méretek csökkenésével a cső hőkapacitása is csökken, ez azt jelenti, hogy kisebb cső esetében a t2 időnek szintén rövidebbnek kell lennie, hogy az eléggé kicsiny gőznyomás feltételének megfelelhessen. Ezzel kapcsolatosan azonban nem mehetünk tovább korlátozás nélkül, mivel a b) alatti vi­szonylatban a t2 idő szerepet játszik. A b) pont szerint ugyanis a tt és a t 2 idők összege akként választandó, hogy mód legyen arra, hogy a kontaktusok közötti tér elegendő mértékben ionmentesüljön. Emellett a U és t2 meghatáro­zása tekintetében különböző lehetőségek adód­nak. A helyes megértés kedvéért azonban előbb még megemlíteni kívánjuk, hogy az újbóli gyúj­tás kívánt nagy feszültségét ismert módon kap­hatjuk, mint a kontaktusok eléggé tág1 nyitásá­val, légáram alkalmazásával, a kontaktusok­nak más közegben, mint olajban való alkalma­zásával, stb., valamint e rendszabályok kom­binációjával. Ha t, számára a kontaktusokon való szikra­képződéssel kapcsolatosan a legnagyobb meg­engedett értéket választottuk, úgy az említett rendszabályokkal való ionmentesítés számára kizárólag a t2 időtartam áll (rendelkezésre, mely­nek tehát ez esetben bizonyos minimális érték­ke kell rendelkeznie. A kapcsolt feszültségtől és áramtól függően azonban a t2 időtartam még tovább csökkenthető, nevezetesen a U idő csökkentésével. A U idő csökkentése viszony­lag kicsiny feszültségnél és nagy áramerősség­nél a nagy feszültség és nagy áramerősség ese­tével összehasonlítva a kontaktusok közötti fényívben az időtartam e csökkenése következ­tében csekélyebb ionlzálást eredményez. A kon­taktusok közötti tér ekkor ionoktól könnyeb­ben mentesíthető és ennek megfelelően a t2 idő a fentemlített minimális értéknél rövidebbre vá­lasztható, ami a cső által felvett nagy áram­erősségre való tekintettel is kívánatos. A visszatérő feszültség aránylag kicsiny, úgy­hogy 'a ti + t2 idő után új fényív létesülését már aránylag kicsiny kontaktustávolság meg­akadályozni* képes. Ez esetben a nagy áram­erősséggel kapcsolatosan természetesen: már önmagában véve is ajánlatos, hogy a tj időt maximálisra ne válasszuk. Ha másrészt a feszültség aránylag nagy, az áramerősség pedig kicsiny, úgy a ti idő vala­mivel a hosszabbra választható, mint az előző esetben, mivel a nagy feszültség nagyobb kon­taktustávolságot tesz kívánatossá, a kicsiny áramerősség pedig csekélyebb ionlzálást idéz elő, melyet azonban a tx idő hosszabb tartama

Next

/
Oldalképek
Tartalom