140904. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolás rezgőkör önfrekvenciájának befolyásolására változó reaktancia segítségével

2 140904. mire az ellencsatolás úgy jön létre, hogy az egyenirányított feszültséget és a moduláló e fe­szültséget a 8 cső 9 vezérlőrácsára adjuk. Az ellencsatolás folytán a 6 transzformátor 5 pri­mer tekercselésének feszültsége és a moduláló e feszültség között gyakorlatilag arányos össze­függést kapunk, ami nem szorul közelebbi ma­gyarázatra, mert ez az ellencsatolásnák ismert következménye. Minthogy pedig az elsősorban említett feszültség a 4 tekercs változó öninduk­ciójának értékévél fordítva arányos, az elleu­csatolással egyszersmind azt is elérjük, hogy a 4 tekercs változó önindukciójának értéke a mo­duláló e feszültséggel fordítva arányosan válto­zik és minthogy a frekvenciameghatározó rez-, gőkör önfrekvenciája, meg a változó induktivi­tás értékével fordítva arányosan változik, az el­lencsatolás folytán elsőfokú összefüggés létesül a frekvenciameghatározó rezgőkör önfrekven­ciája és a moduláló e feszültség között. Az előzőkben feltettük, hogy az 5 primer te­kercselés feszültsége fordítva arányos a változó 4- induktivitás értékével, ha a feszültség a rez­gőkörben állandó. Ha az utóbbi feltétel nem is teljesül, akkor is elérhetjük, hogy az 5 primer tekercselés feszültsége a 4 tekercs változó ön­indukciójával fordítva arányos legyen, p. o. az 5. ábrabeli kapcsolás alkalmazásával. Ebben a kapcsolásban a rezgőkör a jelzett célból állandó amplitúdójú és a rezgőkör önfrekvenciájától el­térő frekvenciájú E feszültségforrást foglal ma­gában. E frekvenciával szemben a 3 tekercs és 2 kondenzátor együttese majdnem rövidzárlatot alkot és ekkor a 4 tekercsen átfolyó áram közel fordítva arányos e tekercs induktivitásával. Az 5 primer tekercselés feszültsége tehát, amennyi­ben az E feszültségforrásból ered, fordítva ará­nyos a változó induktivitás értékével és az el­lencsatoláshoz szükséges feszültség csak az E feszültség frekvenciáját átengedő 6 szűrőn át . vehető le a 16, 17* kapcsokról. Ha az öninduk­'eiós tekercs veszteségei túlságos nagyok és így az már nem tekinthető tisztán önindukciónak, akkor az 5 primer tekercs feszültsége nem lesz teljesen fordítva arányos a változó önindukció értékével, még akkor sem, ha a feszültség a körben állandó. A veszteségek úgy tekinthetők, mintha azokat az 1. ábrán jelzett, a 4 tekerccsel párhuzamos 13 veszteségelleinállás okozná. Ez a párhuzamos csillapító ellenállás sok esetben oly nagy lesz, hogy az önindukciós tekercs im­pedanciája csak kevéssé fog eltérni a tekercs reaktív részének impedanciájától. De ha a vesz­teségek túlságosan nagyok, akkor a transzfor­mátor 5 primer tekercselésének feszültsége nem lesz többé pontosan arányos a 4 tekercs önin­dukciójának értékével. Ennek következtében sok esetben az ellencsatolás ellenére sem érhetjük el a kielégítő arányosságot. Ha a veszteségeílen­állás állandó és nem függ nagyobb mértékben az előmágnesező áramtól, a helyzeten javítha­tunk oly 14 ellenállással, amely az oszcillátor­cső anódáját a rezgéskeltő frekvenciáját átve­zető 12 kapacitáson át a 4 önindukciós tekercs és az 5 primer tekercselés közös pontjához köti. E 14 ellenállást úgy méretezzük, hogy a rajta keresztül az 5 primer tekercsdésbe folyó áram a változó 4 önindukciós tekercsen és az 5 primer tekercselésen átfolyó áramnak a 13 veszteségellenállástól eredő összetevőjével közel azonos értékű, de ehhez képest ellenfázisú le­gyen. Ily módon elérjük, hogy az 5 primer te­kercs feszültsége a változó önindukciós, teker­csen átfolyó áramnak csak az induktív össze­tevőjétől függjön és így ez a feszültség az ön­indukciós tekercs változó önindukciójának érté­kével fordított arányban változzék. . Ferromágneses mag alkalmazása esetén hisz­terézis jelenkezik, azaz az összefüggés az elő­mágnesező áram és a mágneses indukció között nem lesz egyértelmű. Ennek következtében a változó önindukció értéke és az előmágnesező áram között sem lesz egyértelmű összefüggés, úgy hogy a rezgőkör önfrekvenciája is megha­tározott előmágnesező áram mellett különböző értékeket vehet fel. A találmánybeli kapcsolás­nak járulékos előnye, hogy a hiszterézisnek ezt a nem kívánatos kihatását a frekvencia-ellen­csatolás csökkenti. A 2. ábrán az 1 görbe az összefüggést a mo­duláló e rácsfeszültség és a w önfrekvencia közt ellencsatolás hiányában tünteti fel. Ha a modu­láló feszültség kis értékről növekedik, akkor ennek et értékénél a rezgőkör önfrekvenciája W] lesz. Ha a moduláló feszültség nagyobb ér­tékről csökken, akkor az önfrekvencia a1 Wi ér­téket a moduláló feszültség e2 értékénél éri el. Frekvencia-elienesatolás alkalmazása esetén az önfrekvencia a Wi értéket csak a növekvő mo­duláló feszültség es értékénél éri el, amely 0i­nél nagyobb, és pedig annyival, hogy a különb­ség ea és ex között egyenlő a 15 ellenálláson: (1. ábra) mérhető et ellencsatolási feszültséggel. A moduláló feszültség csökkenése esetén a Wi ön­frekvencia et értéknél jelentkezik. Minthogy az ellencsatolási et feszültség meghatározott frek­venciánál meghatározott értékű, a különbség e4 és e2 között ugyanakkora lesz, mint 0 3 és ei között. Ellencsatolás esetén az összefüggést a moduláló feszültség és az önfrekvencia közptt a 2 görbe tünteti fel. Erről látszik, hogy a hisz­terézis kihatása csökkent, mert meghatározott frekvenciánál, pl. Wi-nél a moduláló feszültség megfelelő lehetséges eltérése aránylag kisebb lett, nevezeetesen — helyett — vagy — -02 04 04 Ha a rezgőkör önindukcióját állandó értékű önindukcióval sorba kapcsolt változó öninduk­ció alkotja, a frekvencia-ellencsatolást akkor is egyszerű módon foganatosíthatjuk. Ilyen kapcsolást tüntet fel a 3. ábra, ahol a rezgőkör önindukciója az állandó értékű 3 ön-­indukcióval sorba kapcsolt, ehhez képest kis ér­tégű, változó összindukciós 4 tekercsből áll. A változó önindukciós 4 tekercs feszültsége e te­kercs önindukciójával arányos lesz. Ezt az am­plitúdójában modulált feszültséget a 11 egyen­irányító egyenirányítja és az egyenirányítóit' feszültség1 a moduláló e feszültséggel együtt az előtnágnesező áramot szabályozó 8 cső 9 vezér-

Next

/
Oldalképek
Tartalom