140903. lajstromszámú szabadalom • Elektronsugárcső

2 140903. rőzásakor áz anyag vastagságának számba­veendő növekedésére eleve tekintettel vagyunk. A találmány szerinti csövek esetén a fémta­gok szabatos méretének nagy fontossáiga van, minthogy a tagok összeerősítésének egyetlen művelete az egymáshoz illeszkedő részeik egy­másra helyezésében van és viszonylagos hely­zetüknek ezt követő kiigazítása nem kívánatos, sőt lehetetlen. Kielégítő szabatosság érhető el, ha a tagokat kisajtolás útján állítjuk elő. Ki­sajtolással előállított aluminiumelektródák ese­tén az érintkező felületek utókezelésére általá­ban, nincs szükség. Az elektródíarendszernek a gyártás alatt gáz­talanítás végett való hevítése a találmány sze­rinti cső esetén nem jár nehézségekkel, még akkor sem, t ha az előbbiekben említett betétek­nek megfelélő vastagságú szigetelőréteg erre okot adhatna is. A gáztalanítással járó zavarok és a különböző tágulási együtthatókkal járó nehézségek igen vékony réteg alkalmazása ese­tén elkerülhetők. E réteg ugyanis ez esetben nem mint kötőelem vagy mint független test­ként méretezett alkatrész kerül alkalmazásra. ' A találmány további részleteit a rajz alapján ismertetjük, amelyen a találmány szerinti elek­tronsugárcső elektródarendszerének két példa­kénti kiviteli alakját tüntettük fel metszetben. Az 1. ábra elektronsugárcső mágneses fó­kuszoló lencsével ellátott elektronejektorát tün­teti fel; a 2. ábra elektrosztatikus fókuszoló lencsét alkotó elektródarendszer metszete; a 3. ábra az 1. ábra részletét nagyobb lépték­ben tünteti fel. Az 1. és 2. ábrán 1 hivatkozási számmal a közvetve fűtött izzókatódíát, 2 hivatkozási szám­mal pedig a iWehnelt-hengert jelöltük. Az 1. ábrán 3 hivatkozási szám szívóanódot jelöl, amely a 2 Wehnelt-hengerhez van erő­sítve. A 2 Wehnelt-henger 4 peremének külső átmérője a henger egyéb részeinek külső át­mérőjénél valamivel kisebb. A 2 Wehnelt-hen­ger e csökkentett átmérőjű 4 peremével szoro­san illeszkedik a 3 szívóanód 5 peremébe, amelynek belső átmérője valamivel nagyobb a 3 anód egyéb részeinek belső átmérőjénél. A 2 Wehnelt-henger és a 3 szívóanód — mint a fentiekben említett fémtagok — egyaránt alu­míniumból készült és az érintkezőfelület men­tén anódos oxidálás útján van oxidálva. A 3. ábrán az 1. ábrán, -a- hivatkozási betű­vel jelölt részt nagyobb léptékben tüntettük fel. A 2 Wehnelt-henger 4 peremét az érintkező felületet alkotó külső oldalon 6 oxidhártya bo­rítja, a 3 szívóanód 5 peremének az érintkező felületet alkotó belső oldalán viszont 7 oxid­hártya van. Az aluminiumoxidból (A12 0 3 ) álló 6, 7 hártyák vagy rétegek alkotják a 2, 3 elek­tródák közötti villamos szigetelést. Az elektró­darendszer szerelése mindössze abból áll, hogy a 3 elektródát doboz fedelének módjára a 2 elektródára helyezzük. A 2. ábrán feltüntetett elektronejektoir esetén a 8 szívóanód hossza nagyobb, mint az 1. ábra szerinti rendszerben. A szívó 8 anódnak az 1 katóddal ellentétes végén van a magát a vetítő lencsét alkotó villamos mező első határoló fe­lülete. A második határoló felületet a. gyorsító 9 anód belső felülete alkotja. Az 1 katód, a 2 Wehnelt-henger és a szívó 8 anód együttesen alkotják az előnyaláboló (előfókuszoló) rend­szert. A 8 elektródának az 1 katóddal ellentétes végén ugyancsak van a bővebb 5 peremnek vagy szakasznak megfelelő bővebb 10 pereme vagy szakasza. A 9 elektróda 11 peremének vagy szakaszának külső átmérője viszont kisebb a 9 elektróda egyéb részeinek külső át- * mérőjénél. A 10 szakasz ez esetben is szoro­san övezi a 11 szakaszt, az érintkező felületek pediig oxidálva vannak. Ez az oxidhártya szige­teli el egymástól a 8, 9 elektródákat. A finoman kivitelezett és szorosan illeszkedő elektródáknak* egymásra való helyezése és az érintkező- felületek oxidálása helyettesíti az elektródarendszernek idomszerek útján való szerelését, amely meglehetősen bonyolult és rendszerint utókezelést szükségessé tévő műve­let, minthogy a rögzítő tagok feszültségei a rendszerben játékot okoznak. A találmány szerinti elektronsugárcső esetén az elektronsugárcső falán való rögzítés ugyan­úgy mehet végbe, mint cserélhető közbenső darabokat, vagy a cementtel töltött közöket tartalmazó szerkezetek esetén, vagyis a Weh­nelt-henger nyúlványai útján, amelyek lapított üvegrészbe vannak forrasztva. Annak megaka­dályozása végett, hogy ezek a nyúlványok a 2 ,8, 9 elektródákból álló rendszer súlya alatt meghajoljanak és ezzel az elektródák a cső víz­szintes helyzetében a csőtengelyhez viszonyított részarányos helyzetüket elveszítsék, a 9 elektró­dát elláthatjuk a cső oldalfalára támaszkodó tartókkal. A behelyezés megkönnyítése végett, valamint arra való tekintettel, hogy szorosan illeszkedő üvegfal nehezen állítható elő, e tar­tók némileg rugalmasak lehetneik. Szabadalmi igénypontok: 1. Elektronsugárcső, melyre jellemző, hogy központosán elrendezett, egymást hosszuk egy részén övező két hengeres fémtagja van, ame­lyek köze szigetelőanyaggal van kitöltve és amelyek szorosan illeszkednek egymásba, érint­kező felületükön pedig egyikük vagy mindegyi­kük szigetelő anyagból készült hártyával van ellátva, amelynek vastagsága a fémtagok fal­vastagságának csak töredéke. 2. Az 1. igénypont szerinti elektronsugárcső kiviteli alakja, melyet az érintkező felület oxi­dálásával előállított szigetelőanyagú hártya jel­lemez, . ,

Next

/
Oldalképek
Tartalom