140903. lajstromszámú szabadalom • Elektronsugárcső

ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 140903. SZÁM. 2X1%. 1—16. OSZTÁLY. — P-11307. ALAPSZÁM. Elektronsugárcső. N.V. Philips Gloeilampenfabrieken, cég. Eindhoven, (Hollandia). A bejelentés napja: 1946. február S. Németalföldi elsőbbsége: 1943. december 31. (A 41.700/1948. Ip. M. sz. rendelet 1. §-a alapján.) Oly elektronsugárcsövek, amelyekben; hengeres elektróda ennek belső átmérőjénél kisebb külső átmérőjű hengeres elektródán úgy van rögzítve, hogy részben a másik elektródára van helyezve és az egymást körülvevő két rész köze cementtel van kitöltve, már ismeretesek. A rögzítés ily módjának hátránya, hogy a cement csak nehézségeik árán gáztalanítható, úgyhogy az ilyen csövek vákuuma némely esetben nagy mértékben kiegyenlítődik. E hátrány elkerülése végett a cementet szigetelő anyagból, például szteatitból vagy porcellánból készült cserélhető betétdarabokkal helyettesítették, amelyeket szabatos méret szerint készítettek, úgyhogy az elektródák illeszkedtek a betétdarabokba, vagy ezeket övezték. E megoldás hátránya viszont, hogy a cső gáztalanítás végett való hevítésekor a betétdarabok alakjukat néha oly mértékben változtatják, hogy az elektródák meglazulnak vagy rézsútos helyzetet foglalnak el." Ez a hátrány egyébként jelentkezik akkor is, ha a rögzítéshez cementet alkalmaznak. ° A találmány oly elektronsugárcső, amelyben két központosán elrendezett hengeres fémtag hosszúságának egy szakaszán köirülveszi egymást és közük szigetelőanyaggal van kitöltve. A találmány célja az említett hátrányok kiküszöböilése és oly elektródarendszer létesítése, amely egyszerűen szerelhető és amelynek elektródái a cső tengelyéhez viszonyítva változatlan szabatos helyzetet foglalnak el. A találmány értelmében az egymást övező tagok úgy vannak méretezve, hogy szorosan illeszkednek egymáshoz. Egyikük vagy mindegyikük érintkezési felületén szigetelőanyagból készült hártya van, amely á tagok falvastagságához viszonyítva igen vékony. A találmány ennek megfelelően oly elektronsugárcső, melynek központosán elrendezett, egymást hosszuk egy részén övező két hengeres fémtagja van. A fémjragok, amelyek köze szigetelőanyaggal van kitöltve, szorosan illeszkednek egymásba, érint- '„:• kező felületükön pedig egyikük vagy mind- '"í egyikük szigetelőanyagból készült hártyával í; van ellátva, amelynek vastagsága a fémtagok ';« falvastagságának csak töredéke. ;: A cementet alkalmazó előbb említett ismert H eljárással szemben a találmány szerinti rögzítés nem a fémtagok egyikéhez vagy másikához tapadó közbenső réteg, hanem egymásbaszorítás útján való összekötésben áll és a szigetelőanyagú hártya rendeltetése mindössze a két tagnak egymástól villamosain való elkülönítése. E hártyának a fémfelülethez bensőn kell tapadnia és még igen csekély vastagság esetén is állnia kell a tagok között létesített feszültséget. Nagy szigetelő hatású és bensőn tapadó hártyák az érintkező felületek oxidálásával érhetők el, amikoris a szigetelőanyagot a fémoxid alkotja. A támasztott követelményeknek kiválóan megfelelő oxid az aluminiumoxid. Ezért célszerű, ha az oxidált részt alumíniumból készít- , $ jük. Legegyszerűbb a megoldás, ha az oxidálandó felületű tagot teljes egészében aluminiumból állítjuk .elő. Különösen jó eredményeket érünk el, ha aluminium anódos oxidálásából -származó oxldré- -*' teget alkalmazunk. Az ilyen réteg ellenállása és , szigetelőképessége igen »nagy. Ha az oxidot -ilymódon állítjuk elő, a darab méretei észrevehető módon nem növekednek, úgyhogy az ', elektródák méretre készítésekor a vastagságnak oxidáció következtében való megnövekedésével nem kell számolnunk. Egyébként 2000 V feszültségnél az oxidréteg szükséges vastagsága mindössze a tíz mikronnak megfelelő nagyságrendben van. Ha olyan anyagokat használunk, amelyek' | oxidálás alkalmával észrevehető mértékben nö- : vekednek, vagy ha a szigetelőrétegeket kívül- .''. ) ről helyezzük be, az érintkező felületeket utókezeléssel tehetjük ismét illeszkedővé. Eljárhatunk azonban úgy is, hogy az egymással szo- ? rosan kapcsolódó részek átmérőinek meghatá-