140895. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék fúrással keresztezett talajrétegek dülésének meghatározására
4 140895. esek függőleges elmozdulását idézi elő, miáltal a 12 tekercsek áramkörében, az ellenállások! megváltoznak. Az áramerősségeket mérő műszer úgy van kalibrálva, hogy a furat átmérőjének nagyságát jelzi. A 75 karóik a 76' szigetelő burkolattal ellátott 76 fémmagból állanak. Tetszőleges számú, pl. két 77, 78 elektródát helyezhetünk el minden 75 kar alsó részében, ettől elszigetelve. A kontaktusok külön-külön vezetékek révén vannak a napvilágon elhelyezett ellenállásmérő műszerekkel összekötve, amint ezt az 5., 6 és 7. ábra mutatja. A 75 karokhoz a 79 karok vanak csuklósan kapcsolva, amelyek a 80 gyűrűhöz csatlakoznak, amely a 70 hüvelyhez erősített 81l szigetelőrúdon csúszik. A 81 rúdra tolt, és a 80 gyűrű és az alsó 82' ütköző közé helyezett 82 rugó a 75 karokat kifelé szorítja, úgy, hogy a 77, 78 elektródák mindenkor a fúrás falának közelében1 tartatnak, bármekkora is a fúrás átmérője. Az elektródák méretei és elhelyezése hasonló az la. ábrabeliekhez. A 4. ábrabeli készülék működése is az 1. ábrabelihez hasonló. Ha a 13 kábelben elegendő számú vezeték van, a furat átmérőjét az ellenállásokkal egyidejűleg regisztrálhatjuk. Így pl. a 72 ellenállástekercsek alsó végét a 13 kábel 106 vezetékével köthetjük össze és a 73 kontaktusokat a 107, 108, illetve 109 vezetékekhez köthetjük, amint ezt a 8. ábra mutatja. A szokásos szerkezetű 110, 111 és 112 mérőműszereket egyrészről a 107, 108, illetve 109 vezetékekhez és másrészről a közös 106 vezetékhez köthetjük. Ismét más megoldás szerint a 72 tekercseket sorosan kapcsolhatjuk a kábel 113 és 114 vezetékeivel, amidőn is az ellenállásváltozásokat a 9. ábrában jelzett módon a 115 műszerrel mérhetjük. Az 5. ábra szerint a görbéket az egy elektródás rendszerrel vesszük fel, amelynél a feszültséget állandó értéken tartjük és az áram változásait mérjük, vagy fordítva. A 6. ábra oly kapcsolást mutat, amelyet akár az 1. ábrabeli,' akár a 4. ábrabeli készülékkel használhatunk. Ez az ábra a fúrások ellenállásregisztrálásánál használatos kételektródás rendszert szemlélteti. Ennél a 83 áramforrás egyik sarka 84-nél földelt, másik sarka pedig a 85 ampérméteren keresztül az aránylag nagyméretű 86 elektródjához van kötve, amely a 37, 37', 37" mérőelektródák fölött, ezektől bizonyos távolságban van a furatban elhelyezve. A mérőelektródák a 87, 88, illetve 89 potenciálregisztrálókészülékekhez vannak kapcsolva, amelyek 90-nél földelve vannak. Az áramvisszavezetés úgy a mérő-, mint a tápláló áramköröknél a földön át történik. A dűlés mérésére szolgáló, tetszőleges szerkezetű 11 készülék a tartókábel egyik vezetékén át a napvilágon elhelyezett 91 vezérlőszerkezettel van összekötve, amelynek másik sarka 92-nél lehet földelve. A berendezés működése magában véve ismert. A talajalakulatokban keletkező elektromos áram a 86 elektródából kiindlulva potenciálkülönbségeket létesít a 37, 37', 37" mérőelektródák és a 90 föld között. Ezeket regisztráljuk. A; 86 elektródái és a mérőelektródák közötti függőleges távolság változtatásával állíthatjuk be a kutatási mélységet a kívánt értékre. A 7 ábra a dűlés mérésére alkalmas készülékkel kapcsolatos áramkörök harmadik megoldását mutatja vázlatosain. Ennél az ellenállásméréses fúráskutatásban használatos háromelektródás rendszert alkalmazzuk. Itt a 93 áramforrás egyik sarka 94-nél földelt, míg másik sarka a 95 ampérméteren és a kábel egyik vezetékén át a furatba merülő, aránylag nagyméretű 96 elektródához van kötve. Az aránylag kisméretű 97, 98, 99, 100, 101 és 102 elektródák a tartókábelben elhelyezett szigetelt vezetékeken át párosával a napvilágon elhelyezett 103, 104 és 105 potenciálkülönbségmérő műszerekkel vannak összekötve. A 103 műszer a 97 és 98, a 104 műszer a 99 és 100, a 105 műszer pedig a 101 és 1-02 elektródák közöti potenciálkülönbséget méri. A találmány nem korlátozódik a fentiekben ismertetett dűlésmérőkészülékek és .kapcsolási berendezések használatára, hanem tetszőleges ismert készüléket és kapcsolást is használhatunk, azonban a készülékeket úgy kell módbsítanunk, hogy ezeket főképpen a mérőelektródák közvetlen közelében lévő réteg befolyásolja, vagyis aránylag kisméretű és a kutatandó réteg közvetlen szomszédságában fekvő elektródákkal kell dolgoznunk. Az iszapba merülő elektródák hatásos felületének közel egyenlőknek kell lenniök. A vezetőszervek, pl. az 1. ábrabeli 36 és a 4. ábrabeli 75 részek,'a tetszőleges számú elektródával lehetnek felszerelve. Ha mindegyiken csak egy elektróda van, úgy az 5. vagy 6. ábrabeli kapcsolást használhatjuk. Ha két, pl. 77 és 78 elektródiával (4. ábra) vannak ellátva, úgy a! 7. ábrabeli kapcsolást alkalmazzuk. De a vezetőrészek tetszőleges számú elektródával lehetnek ellátva és ezeket tetszőleges alkalmas kapcsolásban használhatjuk. A fent leírt dűlésmérő berendezésben tetszőleges ismert szerkezetű dűlésmérőkészüléfcet alkalmazhatunk, feltéve, hogy ez az egyik elektróda azimutális helyzetének feljegyzését eszközlő felszereléssel1 van ellátva. Esetleg a 742.430. számú francia szabadalmi leírásban ismertetett eljárást is alkalmazhatjuk a fúrás hajlásszögének és hajlási irányának meghatározására. Ha ezt a módszert használjuk, úgy az elhajlást a napvilágon elhelyezett műszer folytonosan regisztrálhatja, miáltal a dűlést a vizsgálókészüléknek a furatból való kiemelése nélkül állapíthatjuk meg. A mérést kisebb számú szigetelt vezetéket tartalmazó tartókábellel is eszközölhetjük, ha a készülékben oly reléket használunk, amelyek a kapcsolások változását engedik meg. A találmány lehetővé teszi, hogy a béleletlen fúrás bármely mélységében a rétegek dlűlésének szögét és irányát pontosan meghatározzuk, a fúrás teljes befejezése után is, anélkül, hogy talajpróbákat kellene venni. A módszer kevés költséggel és nehézség nélkül hajtható végre.
