140864. lajstromszámú szabadalom • Villamos gép

140864. 3 Gyűrűalakú vasmaggal biró transzformátor előállításakor az utóbbi munkaszakasz, nevezetesen a menetek elemeinek hajlítása megtakarítható, minthogy ekkor a tekercs hűtőkörzetében szükséges fellazítás a térbeli elrendezés következtében — helyesen választott arányokat feltételezve — magától bekövetkezik. Ha nagyobb menetszámra van szükség, a 8. és 9. ábra szerinti élrehajlított egyszerű isztmusztekercs a 10. és 11. ábrának megfelelően módosítható. Ennek a tekercsnek két vagy több egymásba tóit 'különálló csévéje van. A legkülső 3 csévénél az isztmuszí az előbbiekhez hasonlóan szeleteltávolítással létesítjük, a belső 4 csévék esetén viszont egy holdalakú felületrészt távolítunk el. Mint ismeretes, élrehajlított tekercsek előállítása annál nehezebbé válik, minél nagyobb a szalagszélességnek a belső tekercsátmérőhöz való viszonya, mégpedig annál inkább, minél vékonyabb az alkalmazott anyag. A 151.222. számú osztrák szabadalmi leírásból mármost ismeretessé vált élrehajlított tekercseknek csákózás és ehhez csatlakozó hajtogatás útján bádogszalagokból való előállítása. Ennek az eljárásnak módosítása igen alkalmas isztmusztekercsek előállítására is, amint ezt példaként a 14. ábrán tüntettük fel; ez esetben a tekercselés létesítése céljából a szalag B szakaszát a t-t hajtogatási él körül a szalag A szakaszára kell áthajlítani, és így tovább. Az ilymód'on előállított tekercsnél azonban a kész csévén a hajtogatás éleihez közeleső körzetekben a szalagnak a 14a. ábrán vonalkázott felületekkel jelölt egymást fedő részei miatt kétszeres csévemagasság adódik, ami nemcsak az előállítás szempontjából hátrányos, hanem megnehezíti a csévék beszerelését is. Ebből a szempontból sokkal kedvezőbb a 16. ábrán feltüntetett meanderszalag, amelyen a 16a. ábrán látható hajtogatott állapotban a hajtogatási helyeken keletkező szalarfedések mind a két szomszédos menetben egymáshoz képest megfelelően el vannak tolva, úgyhogy a cséve — tekercscsomag gyanánt — a csévehossz megnövelése nélkül tüskén vagy formában kifogástalanul sajtolható. Ennek lehetővé tételére a vezetőszalag hosszabb A' ás b' fedési szélességével nagyobbak az utóbbi szakaszoknál; az ilymódon adódó h méretnövelés az egyes A' szakaszok kiszabását a szakaszt határoló t-t és t'-t' hajtogatási élekhez képest aszimmetrikussá teszi. A csákózó szerszám kiképzésénél ügyelhetünk arra, hogy az eredeti szalag oly felületrészei, amelyek az áramlás szempontjából a készre hajtogatott tekercsben fölöslegesek, tehát levághatok lennének, hűtőzászló alakjában mégis hatásosan ki legyenek használva. Ily felületrészek például a 16. ábrán látható négyszögalakű KF nyúlványok. Menetnek vagy tekercsnek a 14. és 16. ábra szerinti meanderszalagok hajtogatásával iá. előbbiekben leírt módon való előállítása viszonytag költséges és csak egyes minták esetén alkalmazható szerszámokat tesz szükségessé. Eljárhatunk azonban úgy is, hogy a tekercs kiindulási anyagaként keskeny szalagot alkalmazunk, amelynek szélessége megfelel a gyengítetlen vezeíőkeresztmetszet szélességének s emellett az egyes meneteket menetenként legalább háromszoros, célszerűen négyszeres áthajtogatással állítjuk elő; ekkor azonban a hajtogatási helyeken a tekercset alkotó csomag magassága ismét megkettőződik. A tekercsfejeknek a 16. ábra szerinti meanderszalagnak megfelelően két síkban való elrendezése önmagában még nem segít, az isztmuszkörzet meghosszabbításában ugyanis egy hajtogatási hely a szalag egyszeres vastagságának megfelelően el van fedve, a teljes csomag tehát ezen a helyen a vezető másfélszeres vastagságának arányában megnövekedlnék és így nem: lenne szerelhető. Ezt a nehézséget áthidalhatjuk, ha a vezetőben a főisztmuszhoz kétoldalt csatlakozóan egy-egy egészen rövid járulékos isztmuszt alkalmazunk, amelyek azonban már a menetek vasmenti körzetén kívül jutnak. Ennek a követelménynek megfelelő csákozó forma a 15. ábrán látható, amelyen a hajtogatási éleket szaggatott vonallal tüntettük fel. A tekercsre hajtogatott szalag a 15a. ábrán látható, amelyen a hajtogatás éleinél lévő fedési helyek ismét vonalkázva vannak. A találmány szerinti villamosgép mindezideig ismertetett példakénti kiviteli alakjai tárcsás csévékkel ellátott transzformátorokra vonatkoznak, amelyeknél az élrehajlított tekercs alkalmazása a járulékos veszteségekre való tekintettel különösen ajánlatosnak mutatkozik. Lényegében azonban élrehajlított tekercs alkalmazása nélküli, elrendezések is előállíthatók, amint ezt a 6. és 7. ábrán feltüntettük. Tekercsanyagként szalagokat használunk, amelyeknél a szűkítéseket a 12. és 13. ábrán látható megfelelő szabással állítjuk elő. A tekercs lazítását az egyes meneteknek vagy a menetcsoportoknak párhuzamos mértani középvonalú hengereken való elrendezésével érjük el. Az isztmuszt létesítő fenti eljárások közös jellemzője, hogy a gyengítetlen vezető derékszögű vagy megközelítőn derékszögű négyszögalakú keresztmetszeténiek szélessége körzetenként változik, a szalag vastagsága viszont változatlan marad. Eljárhatunk azonban fordítva is, amennyiben a vezető szélességét a menet teljes kerületén meghagyjuk, vastagságát azonban körzetenként lapítás, sajtolás, vagy hengerlés útján változtatjuk. A két eljárás kombinációja is alkalmazható, vagyis lehetséges mind a szélesség, mind pedig a vastagság változtatása, nevezetesen szakaszonkénti csökkentése. Tekintet nélkül arra, hogy a 15. és 16. ábra szerinti példakénti kiviteli alakok esetén a kész tekercsben a menetek egymásra vannak sajtolva, a hajtogatással képezett tekercsfejeknek a tekercs tengelyétől váltakozva két különböző távolságban volt elrendezése is a hűtőfelület növelésének, illetőleg a menetek fellazításának számít. A találmány szempontjából továbbá e megoldások menetei is élrehajlított meneteknek tekintendők, noha e menetek tulajdonképen hajtogatással vannak a csévékben élükre állítva.