140835. lajstromszámú szabadalom • Légcsöves hőkicserélővel ellátott kályha vagy ilyen kályhatoldat

Megjelent 1951. évi december hó 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 140835. SZÁM. 36/a, 13—15. OSZTÁLY. — 1-5015. ALAPSZÁM. Légcsöves hőkicserélővel ellátott kályha vagy ilyen kályhatoldat. Juhász János lakatosmester és Buday István Imre lakatos Zsámbék. A bejelentés napja: 1948. december 2. A kályhákban elégett tüzelőanyagok melegénak fokozottabb kihasználására használtak már légcsöves vagy füstcsöves hőkihasználó készülékeket, amelyekelt egyes esetekben a kályhával egybeépítve annak fűtőterében* más esetekben pedig pótfűtőtest alakjában a kályha után vagy a kályhacsőbe iktatva alkalmaztak. A melegleadó fűtőfelületek növelésének igyekezetében általánosan figyelmen kívül maradtak a füstgázok áramlási sebességét károsan befolyásoló keresztmetszetváltozások, vagy a melegkihasználó fűtőfelületek oly előnyös szerkezeti elrendezéseinek lehetősége, amelyek a környező levegő felmelegítésével előidézett légcirkulációt elősegítenék. Egyes kályhaszeirkezeteknéí a felmelegedés, folytán felfelé áramló levegő útjára hátrányosan merőlegesen alkaljmaztak légcsöveket és így a fűtőfelület megnövekedéséből remélt eredmény! várakozáson alul maradt. A felsorolt hibák felismerése vezetett a találmány szerinti légcsövekkel növelt fűtőfelületű és ennélfogva jobb hőleadó képességű és hatásfokú kályha, illetve kályhatoldatként alkalmazható hőkihasználó megszerkesztéséhez. A találmány lényege a ffitőkályhák tűzterét elhagyó égési gázok áramlási útjának meg hosszabbítására való hőkicserélő, mely akár kályhákhoz csatlakoztatható hőkihasználó toldatként, akár a kályhák tűzterének folytatásaként második aknaszerűen kialakított fűtőtereként alkalmazható, miáltal kétaknás kályhát létesítettünk, mely hőkicserélő fűtőterébe, illetve kályhába beépített alkalmazásában a tűztér és füstcsonk közötti fűtőalknájába függőlegesen egy vagy több légcsatornát helyezünk el, mely légcsatorna vagy légcsatornák nyílásai alul és felül a szabadban végződnek és ilymódon összekötik a helyiségnek a kályha alatti és feletti terét. A légcsatornák alkalmazásával megnöveltük a kályha hőkisugárzó fűtőfelületét, míg a légcsövek függőleges és alul-felül szabadba nyíló elrendezésével a felmelegedés folytán felfelé áramló levegő természetes áramlási irányát tartottuk be és a légcirkulációt hatásosan elősegítettük. A találmányt továbbiakban még lényegére kiterjedően is annak példaképpeni kiviteli alakjait szemléltető csatolt rajzzal kapcsolatos leírás ismerteti, részletesebben, ahol az 1. ábra a beépített hőkicserélővel ellátott fűtőkályhát függőleges metszetben, a 2. ábra pedig hőkihasználó toldatként alkalmazható kivitelben, távlati nézetben mutatja a hőkicserélőt. A kályha sarnottal bélelt szokásos elrendezésű (1) tüzelőtere mellett a, (2) válaszfal van, amely kétaknásra osztja a kályhát (1. ábra). Az (1) tüzelőtérből a füstgázok a (2) válaszfal megkerülésével a (3) fűtőtérbe jutnak. A fűtőtérben a hőkicserélőként működő (4) légcsövek vannak függőlegeesen elrendezve olymódon, hogy azok a fűtendő helyiségnek a kályha alatti és, feletti légterét összekötik egymással. Az (1) tűztérből még melegen érkező füstgázok a (3) fűtőtérben körüláramolják az útjukba eső (4) légcsöveket, amely körüláramlás folytán az (5) füstcsőcsonkhoz vezető útjuk kényszermenetűen meg van hosszabbítva. A (4) légcsövek alkalmazása azonban nemcsak azért előnyös, mert kényszermenetűen meghosszabbítják a még jelentős meleget tartalmazó füstgázok útját, hanem a légcsövek felülete még további hőkicserélő felületeket képez a kályha (3) fűtőtere és a fűtendő helyiség között. A (4) légcsövek felmelegítik a kályha alatti térből beáramló hideg levegőt és azt kéményhatásszerűen felfelé áramoltatják, úgyhogy az felül felmelegedve távozik el a légcsövek felső nyílásán át a fűtendő helyiség légterébe. A találmány lényegét képező felismerés, hogy a légcsövek csak akkor létesíthetnek jó hőkicserélődést, ha a fűtendő helyiség levegőjének állandó és hatásos folyamatos áramlását biztosítják. Megengedhetetlen ugyanis, hogy a légcsövek belsejében levő levegő abban lassan haladjon, mert ezáltal a felmelegedett levegő a légcsövek balső palástfelületén szigetelőréteget alkot, amely mégakadá-