140782. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés terelőlappal ellátott erőgépes sinjármüveknél szálló anyagból származó torlaszok eltávolitására

Megjelel 4052. július fid -1-én ORSZÁGOS TALA1MANYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 140782 V. Co (20 íl) osztály S-20874 alapszám. Eljárás és berendezés terelőlappal ellátott erőgépes slnjármüveknél szálló anyagból származó torlaszok eltávolítására SZIGETI GYULA JViiV. FŐMOZDONYVEZETŐ, J3SPEST Bejelentés napja: 1948. október 28. A találmány eljárás és berendezés terelő lappal ellátott erőgépes slnjármüveknél szálló anyagból szármázó torlaszok eHávpUtásáíib Ismeretes, hogy szálé anyagból szármázd; torlaszok a slnjármüvek közlekedését megne^ heztük ős sok esetben teljesen lehetetlenné teszik. Ilyen torlaszok különösen hófúvásból származnak ás a közlekedésre igen zavarólag hatnak, mert már kisebb mérvű behavazás esetén is előfordulhat, hogy a vonatok szabályszerű közlekedtetése nem tartható fenn. így például a Magyar Államvasutak 424, sorszámmal jelzett tipusu gőzmozdonya, amely 1260 lóerős, 25-30 cm vastagságú hórétegben, különösen emelkedésben, már elakad. Egy-másfél méteres hórétegben a gőzmozdonyok még magányosan haladva is megrekednek. Ha a hótakaró a pálya 200-300 m hosszúságában is kiterjed, a hóakadály leküzdésére az emiilett tipusii gőzmozdonyból kettő sem elegendő, vagyis ily hóréteg leküzdésére látszólag 2520 lóerő sem elég, Ismeretes továbbá, hogy a hőtorlaszokból származó közlekedési akadályok leküzdése végett a vasutak különböző hőeAávolttő eszközöket alkalmaznak, amelyek a hótakaró vastagsága szerint változnak, így 15-30 cm vastagságú hóréteg eltávolítása Végett a gőzmozdonyt hőkotróval szerelik fel, 30 centiméternél vastagabb hóréteg esetén a pályát , hőkotróval félszerelt külön gőzmozdony'nyal tisztítják. Félmőternél vastagabb hóréteg esetén már két gőzmozdonyt használnak. Ha a hóréteg ennél is vastagabb, hőekét alkalmaznak, amelynek menesztéséhez egy vagy két nagy tapadási súlyú mozdonyt kell igénybevenni. Másfél méternél vastagábp hóréteg esetén a vasutak hóhányó gépet használnak, amely saját géperejével működik és a havat a pályáról nagyobb távolságra is elszórja. Menesztéséhez azonban ugyancsak egy vagy két mozdonyra van szükség és tisztítási sebessége ennek ellenére óránként mindössze körülbelül 6 km. Fentiekből kitűnik, hogy a hótorlaszok eltávolítása a vasúti közlekedés nehezen megoldható feladata, amely egyrészt nagy gépi berendezést igényel, másrészt ennek ellenére is csak lassan és igy a közlekedési igénye^ ket ki nem elégitő módon foganatosithatő. Vizsgálódásaink során megállapítottuk, hogy a hótorlaszok eltávolításának kérdését mlndezideig a nehézségek igaz okának félreismerésével igyekeztek megoldani. Ezzel kapcsolatban elég rámutatnunk arra, hogy a mezőgazdasági vagy közúti, hő eltakarításnál az erre a célra szerkesztett gépeket két fogattál vagy egyszerű közúti, motoros vontatóval menesztik, Jóllehet a hótakarők vastagsága gyakran eléri a fentiekben említett legnagyobb mértéket és a vonóerő nyilvánvalóan lényegesen kisebb a vasúti üzemben alkalmazott hőeltávplitő gépek vontatásához szükséges mozdonyok vonóerejénél. Kísérleteink során mármost megállapítottuk, hogy a nehézség nem a pályát borító hóréteg vastagságában rejlik, hanem a hóréteg eltávolítása után a sinkoronán visszamaradó hőrétegből származik. Ezt a hóréteget ugyan• 1