140781. lajstromszámú szabadalom • Belső pofás fék

" Megjelent 1951. december 15, .^ . - - - - ? i i i • ii— ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL • SZABADALMI LEÍRÁS 140781 ,63 c, 51-57 osztály S-20909 ala/pszám* BelsÖ pofás fék STEYM)AIMLÉIl-PXJCH AKTIENGESELLSCHAFT, STEm Bejelentés napjai 1948.december 9„ Ausztriai elsőbbsége : 1*948. május 24. A találmány belső pofás fék, különösen közúti, jármüvekhez, melynél a fékhatás mindkét menetirányban önműködően növekszik és, amelynek két úszó fékpofája van» A fékhatás önműködő növelését az Ilyen fékeknél önmagában Ismert módon azzal érik el, hogy a forgás értelmében elől futó fékpofa a hátul futó fékpofára támaszkodik. A találmány értelmében a fékpofákat két tgyniásmögé iktatott összekötő tag támasztja meg, melyeknek egyik vége a fékpofákkal mozgathatóan van összekötve, mig másik kéJL, vége egymással csuklós kapcsöláfbah van.* la-jo. csukló további csuklótag utján forgáspont körül lenghető, mely forgáspont a helytálló fékhordozón van elrendezve. Ez a berendezés megakadályozza, hogy a fékpofák két összekötő tagja kitérjen, mert a középső csukló csak köríven mozoghat és igy a fékerőnek az egyik fékpofáról a másikra való átvitelét mindkét irányban lehetővé teszi. A fékpofa és az összekötő tag közötti szög nagyságának és a esukiópontok helyének megfelelő megválasztásával a fékhatás erősítésének és igy magának a fékhatásnak a 'nagysága a működtető erő adott nagysága mellett tetszőleges nagyra állitható be. Az összekötő tagok középvonalai által bezárt szög célszerűen kisebb mint 1&Ö°. A szög ily nagysága, gyakorlatilag megvalósítható íuéretek mellett, a fékező erő túlságos mértékű fokozását és ezzel a teljesmértékü lefékezésére való hajlamosságot megakadályozza, valamint a fékpofáknak a bevonat kopása következtében szükségessé vált utánállltását lehetővé teszi. Evégből a találmány értelmeién a helytálló fékhordozón levő csuklót ugy szerkesztjük meg, hogy az magassági irányban beállítható. E beállítással a csukló a két összekötőtag között megemelhető és "a két összekötötag közötti szög nagyobbra állíthatta be, miáltal a szerkezet a fékpofákat szét terpeszti. E cél megvalósítása érdekében, előnyös, ha a csuklópontöt kivúlről előállítható excenteren rendezzük el. Hogy a fékpofák a nyugalmi állapotban önsúlyuk hatása alatt ne vándoroljanak lefelé és ennek következtében ne súrolják a fékdobot, a két fékpofát oly harántrugoval kötjük öszsze, amely legalább megközelítően az öszsze'Kolő tágolT csukló pontjának közéletien -támad. Az összekötő tagok rézsútos helyzete következtében felfelé irányuló erőösszetevők keletkeznek, amelyek a fékpofák súlyát túlszárnyalják és a fékpofákat a fékhordozó felső részén levő vezetékhez szorítják. Hogy a fékpofákat a nyugalmi helyzetben a fékdobhoz központos helyzetben biztosítsuk az összekötő tagok közötti csuklót előnyösen előfeszített rugóval a fékdob függőleges középvonalában tartjuk, A találmány szerinti megoldás lehetővé teszi, hogy belső pofás féket egyszerű és áttekinthető kivitelben állítsuk elő? amelynél a csuklókban fellépő súrlódó erők kicsinyek, a fékhatás nagy és az utánállltás egyszerű, módon foganatosítható és hatásos. A találmány két példaként! kiviteli alakját a rajz ábráiban hintettük íel, amelyek közül az