140751. lajstromszámú szabadalom • Tüzálló, megmunkálható ötvözet villamos ellenállási anyaghoz magas hőmérsékletek számára, továbbá magas hőmérsékletnek kitett szerkezeti részekhez

Megjelen «5«. JuKtiS tri i-4n ORSZÁGOS TALAIMANYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 140751 40 b, 4, - 21, osztály. 140751 alapszám. Tűzálló, megmunkálható ötvözet villamos ellenállási anyaghoz magas hőmérsékletek számára, továbbá magas hőmérsékletnek kitett szerkezeti részekhez Bejelentés napja: 1946, április 13. Svédországi elsőbbsége : 1945, március 10. (620 1940. M. £. sz, rendelet alapján) Eddig a tűzálló ötvözeteknek főleg két főcsoportját alkáliiiazták, mely ötvözeteket villamos ellenállási anyagok és magas hőmérsékletnek kitett szerkezeti részek készítésénél használták. Az Ötvözetek első csoportja főleg nikkelből és krómból áll. Ezekre az ötvözetekre jellemző, hogy azok auszténites szerkezetűek és ezáltaí hosszabb használat után is tartósak a magas hőmérsékletre való hevítésnél. Tűzálló képességük azonban korlátozott és további hátrányuk, hogy a kén és kénvegyületekmegtámadják azokat. A tűzálló ötvözetek másik főcsoportja olyan ferrites szerkezetű anyagokból áll, amelyek alapja a vas és a króm, esetleg aluminium, kobalt és nikkel hozzáadása mellett.. Ezek az ötvözetek kis mennyiségben még szilíciumot mangánt és más olyan anyagokat tartalmaznak, amelyek rendes körülményék között mint tísztátalanságok vannak az acélban jelen, Főleg a kobalttartalmú ötvözetek tüzállősága lényegesen nagyobb az auszténites ötvözetek tűzálló' képességénél. Ezzel szénben a ferrites ötvözetek hátránya, hogy nagyon hajlamosak a magas hőmérsékleteken a szemcsenagyság növekedésére. Ennek követekzménye, hogy a fém hosszantartó melegítés után rideg lesz, ami különösen akkor következik be, na az alkatrészek szobahőmérsékletre hűlnek le. Hogy a szemcsenagyság növekedésére irányuló hajlamot csökkentsék, lehet az Ötvözet összetételét olykép módosítani, hogy az a hevítésnél és lehűlésnél egy vagy több fázisváltozást szenvedjen, ami által a szerkezet ismét rendbe jön» Vizsgálataink azt mutatják, hogy ha a fentemiitett ferrites ötvözetekhez igen finoman elosztott részeket adagolunk, amelyek még inagás hőmérsékletre való hevítésnél sem oldódnak fel számottevő mértékben, a szemcs,enagyság növekedésére irányuló ^hajlam az újra való kristályosodás (rekrisztállizáciő) feletti hőmérsékletén csökken vagy egészen megszűnik. Ehhez azonban előfeltétel, hogy a részecskék igeri nagy számban és az egész ferrites alapanyagban egyenletesén elosztva legyenek. A fentemlitett fajtájú részecskék alatt olyanokat kell érteni, amelyek magas hőmérsékletre való hevítésnél egyáltalán nem változnak és á ferrites alapanyagban nem oldódnak, A kívánt hatás eléréséré előfeltétel, hogy a részecskék az alkalmazott legnagyobb hőmérsékletnél is, amelyeknél a szemcsenagyság növekedésére irányuló hajlam a legnagyobb, változatlanul maradjanak az ötvözetben. Ilyen részecskék a találmány szerint oxidok, karbidok, vagy ezek keverékei lehetnek, A részecskéket beadagolhatjuk akkor, ami kor az Ötvözetek megolvasztott, tehát folyékony állapotban vannak, vágy lehet azokat poralakban metallurgiai módszerekkel bekeverni, ha az ötvözeteket zsugorodó fém alakjában ké• l