140388. lajstromszámú szabadalom • Electron-kisütőszerkezet
— 18 — . • A feat ismertetett kiviteli alakoknál az elektronáram vezető gyanánt van beiktatva a "befolyásolandó" áramkörökbe» Ha elektronáramokat arra. a célra akarunk használni, hogy áramingaáozásókat"pl. beszédáramok&t TÍ.gyünk át, akkor-as ingadozásokat &z elektronforrásban, vagy: ennek •kössélében levő szabályozó elektródának, pl. a 16, ábrabeli 12 elektróda- ? nak, vagy a 24 „.ábrabeli 11 elektródának feszültségingadozásai révén szuperponálhatjuk az elektronéramokra. Ilyen" esetben az ingadozásokat csak as egyik irányban lehet közvetíteni. A találmány szerinti csöveknél azon-, ban. módunkban áll az is, hogy különböző külső áramkörökkel összekötött több fcorstaktelektrőda között létesítsünk összeköttetést az elektronáram segítségével anélkül, hogy maga az elektronáram az emiitett áramkörökkel öíiaaa volna kötve. A 31 ábra ilyen kontaktberendezés elvét szemlélteti, ahol is ©fy pár a-,ag kontaktelektróda van. A kontaktberendezés 6a,6b vezérlő elektródái:: között fekszik, melyek közül a 6a elektróda a 6b elektródához képest negativ. A vezérlő elektródákkal odavezetett elektronáram a két &.,,ap kontaktelektródába ütközik. Az elektronáram eloszlása az elektródákra a~kontaktusok feszültségeinek kölcsönös viszonyától függ, amint ez a 32. ábrán látható» ahol ?.. és i^ az a. kontaktus feszültsége ill. árama ig a« a p kontaktus árama és i ß« a 6b vezérlő elektródán át folyó áram. A gCrbék Irra az esetre vonatkoznak, ha az as elektróda ? 2 feszültsége állandó, azonban hasonló összefüggéseket kapunk akkor is, ha Y0 változó. A T- * V. pont közelében az a., ,a„ kontaktuspár galvanikus összeköttetésként működik, melynek bizonyos kontaktellenállása van. A kontaktusok közötti belső ellenállást ugy csökkenthetjük, hogy azokat szekunder emittáló anyaggal vonjuk be. Ezt az ellenállást még tovább csökkenthetjük, ha a kontaktusok felületét növeljük, pl. akként, hogy a kontaktusokat lemezoftomagokként alakítjuk ki, melyek részben egymásba vannak tolva (s3S.ábraJ Söbb kontaktuspárt, vagy többszörös elektróda-csoportot egy csoportban rendezhetünk el, melyben azokat az elektronáram egyidejűleg találja és assután azok mechanikai tipusu, önműködő telefonválasztők a-, "b-, e-? atb« kontaktusainak felelnek meg. Ha a kontaktusokat ugy rendezzük ©1'ée irányítjuk, hogy as egyes párok, vagy elektrődaosoportok a. ciklolealaku' sozgás Bikjába essenek és a különböző párok, vagy csoportok a magnaemező irányában egymással párhuzamosan összegeződjenek és egymást leernyőzaék,- akkor azt az előnyt érjük el, hogy az elektronok átvitele az egyik elektródáról a másikra a kontaktus párokon belül könnyebbé válik,különbSzŐ kontaktuspárokhoz tartozó elektródák között azonban megnehezül. A kontaktuspárok néhány kiviteli példáját a 33.ábra tünteti fel. Égy a^t^g kontaktuapár a oikloisaláku mozgás sikjával párhuzamosan fftkvőlemessekbŐl tevődik össze« A következő kontaktuspámál egymással párhsücaao« két b^,bg rács az elektronáram főirányára merőleges. A harmadik kiviteli alaknál homogén o« lemez előtt két o., c- ráoa van. A különböző líönt&fciuspáxQkat. 20 ernyők választják el egymástól« A kontaktuspárokat, melyek - miként fentebb ismertettük - pl. rácsból és lemezből' állnak, olyan elektródacsoporttal helyettesíthetjük, amelyet ugyanúgy'állítunk össze, mint a szokásos erősítőosöveknél• Ikkor '.aa ilyen csövek különböző típusaiból ismert tulajdonságok a oikloisaláku mozgásnál elért különleges tulajdonságokkal kombinálódnak. Feltételezzük, hogy a közönséges ©rősitőcső katódját a oikloidális'csőben az 1 katóddal ét* egyúttal &z ej. okironcsátornával és az elektródaszerkeset első kontaktusrácéával helyettesitjfík, amit fizikailag 'agy értelmezhetünk, hogy közyeileraü a rács mögött virtuális katód képződik. Ez különösen akkor következik be, ha e következő rácsnak kicsiny feszültsége van.
