140345. lajstromszámú szabadalom • Legalább egy szekunder emissziós elektródát tartalmazó villamos kisütőcső

Megjelent 1951. évi március hó 16-án. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 140345 SZÁM 21g 1—16 OSZTÁLY P-10686 ALAPSZÁM — (VH/d) „Legalább egy szekunder emissziós elektródát tarta'mazó villamos kisütó'cső" N. V. Philips' Gloeilampenfabrieken cég, Eindhoven, (Németalföld) A bejelentés napja: 1943 május 13. Németalföldi elsőbbsége: 1942 május 16. A találmány villamos* kisütőcső, melynek elektródarendszere legalább egy szekunder emiszsziós elektródát tartalmaz, mely alkálifémek vegyületeiből és igen kis mennyiségű szabad alkálifémből «álló, nagy szekunder emittálóképességű anyaggal van bevonva. Az ilyen szekunder emissziós elektródákat segédkatóda névvel is jelöük. Azoknak a szekunder elektronoknak a száma, amelyeket kis mennyiségű alkálifémet tartalmazó alkalivegyületekkel bevont elektródák egyegy felcsapódó elektron hatására Leadni képesek, tudvalevően függ a szabad fém mennyiségétől. A szabad fém bizonyos mennyiségénél mutalskozik a maximális Szekunder emissziós együttható, azaz a szám, mely jölzi, hogy egy-egy felcsapódó primer elektron hatása hány szekunder elektront vált ki. Kitűnt, hogy, ha az alkálifém gőznyomása a csőben állandó, a szabad fém mennyisége a szekundér emissziós elektródán főleg ennek hőmérsékletétől függ, a szekunder emissziós elektróda hőmérséklete viszont lényegileg annak terhelésétő! függ. Nagy. terhelésnél, azaz a felcsapódó primer elektronok nagy számánál, a szekunder emissziós'elektróda magas hőmérsékletet. vesz fel m'nek foM?n- bizonvos mennyiségű alkálifém elgőzölög. Kisebb terhelésnél a segédkatóda alacsonyabb hőmérsékleteket vesz fel és ennek folytán az elektródán lévő alkálifém mennyisége viszonylag nagyobb. A segédkatóda bizonyos hőmérsékleténél az elektródán éppen a maximális szpkun^er emrssziós együtthatót eredményező mennyiségű alkálifém fog jelen lenni. Ha olyan fogóanyagot alkalmazunk, mely az alkálifémet oly mértékben képes lekötni, hogy az alkálifém gőznyomása a csőben gyakorlatilag nullává válik, a segédkatóda terhelését egy bizonyos értéknél nagyobbra nem választjuk, mert ekkor ennek az elektródának a hőmérséklete olyan értékig növekedik. meg, amelyen a szekunder emissziós együttható többé maximális értékű nem lehet. Ekkor ugyanis alkálifém gőzölög el és ez közvetlenül lekötődik. Ez az ismeretes csöveknél nagy hátrányt jelent az olyan szekunder emissziós elektródák alkalmazása tekintetében, melyek felületét alkalifémvegyületeket és kis mennyiségű alkálifémet tartalmazó, aktív réteg alkotja. Az említett hőmérséklet mesterséges hűtéssel vagy erősen hőkisugárzó bevonatok alkalmazás s"ával szabályozható ugyan, ez azonban bonyolultabb szerkezetű elektródarendszereket tesz szükségessé és ennek ellenére is mindenkor a segédkatóda bizonyos terhelésén alul kell maradnunk. A találmány megoldást ad a jelzett hátrányok elhárítására. A találmány szerinti villamos kisütőcsőnek olyan elektródarendszere van, mely ,a szokásos elektródákom, — mint a katódán vezérlőelektródán, anódán, stb. —, kívül legalább egy olyan szekunder emissziós elektródát is tartalmaz, mely alkálifémek vegyületéből és kis mennyiségű alkálifémből álló,, aktív réteggel van bevonva, és a találmányt 'az jellemzi, hogy a cső-: ben olyan sajátos adszorpciós fogóanyag van, mely az alkálifémet lekötni képes, 'emellett e foigóanivag mennyisége oly nagyra van megszabva, hogy a szekunder emissziós elektróda szekunder' emissziós együtthatója a cső üzeme során a cső számára előírt feszültségeknél és áramoknál maximális értékű. ? " A találmány szerinti villamos kisütőcsövek a szekunder emissziós elektróda vagy elektródák tekintetében a maximális szekundér emiszsziós tényező megtartásával erősebben terhelhetők az olyan ismeretes csöveknél, melyek ugyanazt az elektródarendszert tartalmazzak, még pedig anélkül, hogy a segédkatóda hűtésére akár szerkezeti, akár technológiai eszközöket alkalmaznunk kellene. „Sajátos adszorpciós fogóanyag" kifeiezés'en olyan anvagot értünk, mely a csőben előforduló hőmérsékleten alkálifémeket bizonyos gőznyomáson felvenni, majd a gőznyomás csökkenésénél rövidesen ismét leadni képes, úgyhogy a gőznyomás bizonyos határok