140337. lajstromszámú szabadalom • Rögzítőeszköz csavaroknak falban való megerősítésére

Megjelent 1951. évii március hó 16-án. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 140337 SZÁM 37b OSZTÁLY V-4619 ALAPSZÁM — (XVI/a) Rögzítőeszköz csavaroknak falban való megerősítésére Vadásztöltény-, Gyutacs- és Fémárugyár Részvénytársaság cég, Stein Leó mérnök és Jakobi Herta háztartásbeli, Budapest A bejelentés napja: 1948 március 23. Ismeretes, hogy csavarokat falakban nem lehet megerősíteni, mert a csavar a téglában, habarcsban, betonban vagy más falazati anyagban nem tart. Ezért a múltban fabetéteket vagy ékeket illesztettek be a falban kivésett mélyedésekbe és azokat habarccsal vagy gipsszel erősítették be. Emiatt hátrányosan meggyengítették a falakat, sőt a manapság szokásos 7—8 cm-es közfalak gyakran át is lyukadnak, emellett azonban tartásuk sem biztos, illetve csak akkor az, ha a fabetéteket (fatipliket) és a bevésett üregeket is a fal felszínétől távolodó irányban szélesedőre készítették és ilymódon azokat a gipszeléssel beékelésszerűen erősítették be. A nagyméretű falvésés említett hátrányai mellett még sok munkaidőt is vesz igénybe és emiatt költséges. Feltéve azonban, hogy a fabetétek beerősítése a fenti követelmények gondos betartásával is történik, azok kiszáradásuk folytán nagyrészt megrepedeznek, úgyhogy a beléjük hajtott csavarok vagy ütött szegek meglazulnak és ennekfolytán tartó- vagy felerősítőképességük csökken, sőt meg is szűnik. A találmány szerinti rögzítőeszköz révén a fentelmondott hátrányok maradéktalanul megszüntethetők. A falba nem kell üregeket vésni, hanem elegendő aránylag kis átmérőjű (kb. 8—12 mm-es) fúróval lyukat befúrni és a rögzítőeszköz abba helyezve igen nagy feszítőerővel és tartóképességgel beszorítható, illetve megerősíthető. A találmány lényegét és részleteit a. csatolt rajzon ábrázolt példaképpeni kiviteli alak leírása kapcsán ismertetjük, ahol az 1. ábra a falba erősített rögzítőeszközt hoszszanti metszetben mutatja, a 2., 3. és 4. ábrák a rögzítőeszköz hüvelyét és feszítőkúpját szemléltetik elöl- és oldalnézetben. A rögzítőeszköz az —1— hüvelyből áll, melyben a —2— feszítőkúp a —3— csavar elforgatásával hosszirányban elmozgatható. Az —1— hüvelyt és a —2— feszítőkúpot egymásba tolva mutatja a 2. ábra, a 3. ábrán pedig oldalról nézve látható az — 1^ hüvely, míg a 4. ábrán a —2— feszítőkúpot mutatja oldalnézetben. Az —1— hüvelyben hosszirányban a —4— rések vagy nyílások vannak, amelyek ilymódon a hüvely egy részét nyelvszerű és kitágítható, illetve összehúzható —5— nyúlványokra osztják. A —2— feszítőkúpnak kiemelkedő —6— vezetőlapjai vannak, amelyek az —1— hüvely -—4— résébe nyúlnak és ilymódon a feszítőkúp a hüvelyben vezetve van. A —2— feszítőkúpon a kúpos —7— perem van célszerűen körbemenően kialakítva. Az —1—hüvelyen még a bordaszerű —8— kiemelkedések vannak(2. és 3. ábra). A 2—4. ábrákon látható a —4— rések és —6— vezetőbordák elrendezése, melyekből példaképpen négyet-négyet ábrázoltunk, de lehet az együttműködő —4— vezetőrésekből és —6— nyúlványokból ennél többet vagy kevesebbet is alkalmazni.Az 1. ábrán a rögzítőeszköz összeszerelve és falba beerősítve látható. Használata olymódon történik, hogy az —1—. hüvely nem tágítható hengeres részének és az alkalmazandó rögzítőeszköz hosszának megfelelő méretű lyukat fúrnak a falba és az összeszerelt rögzítőeszközt abba célszerűen kissé szoros illesztéssel belehelyezzük. Az —1 — hüvelyen lévő bordaszerű —8— nyúlványok belenyomódnak a falba és elfordulás ellen biztosítják a rögzítőeszközt. Ezután a —3— csavart elforgatjuk oly irányban, hogy a —2— feszítőkúp az —1— hüvelybe befelé haladjon, minthogy —6— vezetőlapjai révén a —4— résben egyenesben vezetéséről gondoskodtunk és így el nem fordulhat. A —2— feszítőkúp ekkor kúpos —4— pereme révén annál inkább szétfeszíti az —1— hüvely palástjának —5— részeit, minél jobban befelé mozgatjuk, úgyhogy az —1— hüvely kúposán kitágítva oly erővel szorul be a falnak a vakolat alatt már mélyebben lévő szilárd részébe, illetve anyagába, hogy abban biztosan és teherbíró módon rögzítődik.