140336. lajstromszámú szabadalom • Berendezés gázkisüléses villamos kisütőcsővel

140336 íel'lépő, nemkívánatos áramerősségek ellen is védeni kívánjuk, úgy a kapcsoló szerkezete révén módunkban van megállapítani azokat az áramerősségeket, amelyeket még megengedünk. Ez esetben a kapcsolót pl. úgy méretezzük, hogy az a minimális áram, amelynek a gerjesztőelemen át kell folynia, hogy a kapcsolót működésbe hozhassa, legfeljebb 50 vagy 30%-kai nagyobb, mint a kapcsoló gerjesztőeiernén a kisütőcső rendes üzemében átfolyó áram. A találmány némely kiviteli alakjánál előfordulhat az, hogy, miután a kapcsoló működésbe lépett, a kapcsoló gerjesztőelemén átfolyó áram túlságosan kicsiny ahhoz, hogy a kapcsolót ekkor felvett állapotában tartsa. Ezzel a túlságosan nagy áramerősség állapota ismét helyreállana, mire a kapcsoló ismét működésbe lépne. Ez mindig megismétlődnék. Ezt a hátrányt elkerülhetjük azzal, hogy a kapcsolót olyan segédgerjesztőelemmel látjuk el, amelyet áram csakis akkor jár át, ha a kapcsolót a főgerjesztőelem működésbe hozta. Ezt a segédgerjesztőelemet evégből pl. oly segédkörbe iktathatjuk, amelyet a kapcsoló működésbehozatala a rezonanciakör egy részével párhuzamosan kapcsol. Kétfémkapcsoló alkalmazása esetén pl. mindkét kontaktus kétfémes sávra lehet erősítve, amelyet egy-egy fűtőelemmel látunk el. Az egyik fűtőelemet a rezonanciakörbe iktatjuk, a másik fűtőelemet pedig abba a segédkörbe kapcsoljuk, mely a kisütőcsövet áthidalhatja. A találmányt részletesebben a rajzon vázlatosan feltüntetett néhány foganatosítási példája kapcsán magyarázzuk meg. Az 1. ábrán —1— gázzal és gőzzel töltött kisütőcsövet jelöl, pl. kisnyomású higanygőzkisüléses csövet, melynek falát olyan anyagok boríthatják, amelyek a higanygőzkisülés befolyására luminészkálnak. Ez a cső —2— fojtócséve közbeiktatásával áthidalja a —3— kondenzátort, mely —4— fojtócsévén, továbbá —5 és 6— kapcsokon keresztül rendes frekvenciájú váltóáramú forráshoz csatlakozik. Ennek az áramforrásnak a feszültsége a cső gyujtófeszültségénél kisebb. A —4— fojtócséve és a —3— kondenzátor úgy van méretezve, hogy a kondenzátor kapcsain az áramforrás feszültségénél nagyobb feszültség lép fel, mely elegendően nagy ahhoz, -hogy a csövet gyújtsa. A kisütőcsőben akár hideg elektródák, akár izzó elektródák lehetnek. Az 1. ábrában látható kiviteli példa esetében az —1— cső két —7 és 8— izzóelektródát tartalmaz, amelyeket egy transzformátor két —9 és 10— izzítőáramtekercselése táplál, emellett e tekercselések primer tekercselését a —4— fojtócséve alkotja. A —4— fojtócséve és a —3— kondenzátor soros kapcsolásából álló körön a berendezés —5 és 6— kapcsainak a váltóáramú forráshoz való csatlakoztatása után erős áram folyik át, mely a —9 és 10— izzítóáramtekercselések révén gondoskodik az izzóelektródák gyors felhevítéséről és a csövet is gyújtja. A cső gyújtása után az említett kört átjáró nagy áram jelentékenyen csökken, ámbár az áramerősség a —4— fojtócsévén keresztül nem lesz ugyanaz, mint a —3— kondenzátoron át. A —4, 3— körrel és az —1— kisütőcsővel sorosian van beiktatva a —12— kétfémkapcsoló —11— fűtőeleme. E kapcsoló —13— kétfémes eleme és—14— érintkeztetődarabja a —4— fojtócséve egy-egy végével van összekötve, úgyhogy a kapcsoló a —13— kétfémes elemnek szakadozott vonallal megadott helyzetében a —4— fojtócsévét rövidrezárja. A kétfémkapcsoló oly méretezésű, hogy annál az áramerősségnél, mely gyújtott csőnél lép fel, nyitva marad és hogy kontaktusai egymással érintkezésbe kerülnek olyan áramerősségnél, mely a gyujtócső esetén folyó áramnál nagyobb, azonban kisebb a nemgyúló cső esetén iel'lépő áramnál. Egyúttal arról is gondoskodtunk, hogy a rövidrezárt —4— fojtócséve esetén a —11— hűtőelemen átfolyó áram a kapcsoló kontaktusait zárva tartja. Egy konkrét esetben az evakuált csövecskébe bezárt kétfémkapcsoló úgy volt megszerkesztve, hogy kontaktusai 195 mA-nél nagyobb áramnál záródtak és a kapcsoló meleg állapotában 180 mA-nél nagyobb áramoknál zárva maradtak. A kontaktusok zárása önként értetődően annál gyorsabban megy végbe, minél inkább haladja meg az áram a megadott áramértéket. A gyújtást megelőzően, mely az —1— cső rendes állapotában és az 50 periódusú áramforrás 220 Volt kapocsfeszültségénél egy másodpercen belül megy végbe, a —11 — fűtőelemet, a —4— fojtócsévét és a —3— kondenzátort 510 mA-nyi áram járta át. Ennél az áramerősségnél a kétfémkapcsoló zárási ideje 18 másodperc, úgyhogy a kapcsoló a cső gyújtási periódusa folyamán nem lép működésbe. É periódus folyamán a feszültség a —3— kondenzátor kapcsain és a cső elektródáin is 390 Voltot tett ki, míg a —4— fojtócsévén 190 Volt feszültség lépett fel. A gyújtás után, tehát 1 másodpercnél rövidebb idő alatt lecsökkent az áram a —4— fojtócsévében 145 mA-re, az áram a —3— kondenzátoron keresztül lecsökkent 220 mA-re, a feszültség a —4— fojtócsévén 78 Voltra, a —3— kondenzátoron pedig 240 Voltra süllyedt, míg az — 1 — csövön és a —2— fojtócsévén átfolyó áram 250 mA-t, a csőfeszültség pedig 105 Voltot ért el. Nemgyúló cső esetében az előbb megadott nagy áramok és feszültségek 18 másodpercig állottak fenn, amíg a kétfémkapcsoló a —4— fojtócsévét rövidre nem zárta. Ezután az áram a —11—- fűtőelemen és a —3— kondenzátoron át 285 mA-re, a feszültség pedig a —3— kondenzátoron kb. 220 Voltra süllyed. Tekintettel arra, hogy ez az áramerősség nagyobb a kapcsoló zárvatartásához szükséges minimális áramerősségnél, a csökkentett áram emez állapota megmaradt. A berendezés kikapcsolása és a sérült cső pótlása után a kétfémkapcsoló ismét lehűlt, úgyhogy a berendezés, amint azt ismét bekapcsoltuk, újból eredeti állapotában volt. Az ismertetett kapcsolásnak az a további előnye is van, hogy más okok által előidézett, túlságosan nagy áramerősség ugyancsak lecsökkenthető. Ez az eset bekövetkezhetik, ha a cső az izzóelektródáknak egymástól eltérővé vált emisszióképessége /