140333. lajstromszámú szabadalom • Berendezés hullámok, kiváltképpen igen rövid hullámok hosszának átalakítására

Megjelent 1951. évi márciusi hó 16-án. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 140333 SZÁM 21a* 21—35 OSZTÁLY P-10267 ALAPSZÁM — (VII/j) „Berendezés hullámok, kiváltképpen igen rövid hullámok hosszának átalakítására." N. V. Philips1 Gloeiiampenfabrieken

cég, Eindhoven, (Németalföld) A bejelentés napja: 1942 január 2$. Németalföldi elsőbbsége: 1941 január 31. A találmány berendezés hullámhosszak, különösen ultrarövid hullámhosszak átalakítására. Ultrarövid hullámok szuperponáló vételénél az oszcillátorcsőben rendszerint olyan rezgéseket kell gerjeszteni, melyeknek alapfrekvenciája a keveréshez szükséges segédrezgés szubharmonikusa, mert igen nagy és eléggé állandó frekvenciájú rezgés keltése gyakorlati nehézségekbe ütközik. Már javasoltak hullámhosszak . átalakítására olyan kapcsolásokat, melyeknél az igen rövid hullámhosszú, veendő rezgéseket ellenütemben vezetik a berendezésbe, mert ez gyakorlati előnyökkel, — így pl. a nagyfrekvenciás rezgések csillapodásának csökkenésével — jár. A találmány célja hullámhosszak átalakítására alkalmas olyan berendezés létesítése, amelynél a nagyfrekvenciás bemeneti kör csillapítása minimumra csökken és melynél ezenkívül azt az előnyt is elérjük, hogy helyileg keltett rezgések gyakorlatilag nem hatolhatnak át a nagyfrekvenciás részbe. Emellett a kapcsolást szerkezetileg igen egyszerűen lehet megvalósítani és nem fenyeget az ú. n. „magávalvitel" („Mitziehen") veszélye akkor sem, ha a frekvenciaátvitelhez segédrezgésként a keltett helyi rezgések alaphullámát használjuk fel. E célból a találmány szerint a hullámhosszak különösen ultrarövid hullámhosszak átalakítására való olyan berendezésben, mely két egyenlő egyenirányítórendszert és egy oszcillátorrendszert tartalmaz és melyben a vett nagyfrekvenciás rezgéseket ellenütemben vezetjük a két egyenirányító rendszerbe, a közbenső frekvenciájú rezgéseket pedig ellenütemben vételezzük el a két egyenirányítórendszerből, a három rendszer katódja nagyfrekvenciásán egymással és állandó potenciálú ponttal olyan kapcsolóelemeken keresztül vannak jösszekötve, amelyek, legalábbis a frekvenciaátvitelhez használt segédrezgés számára, nagy impedanciát alkotnak. Ehhez kiváltképpen előnyösen olyan kisütő -csövet alkalmazunk, mely két diódát és egy triódát tartalmaz akként, hogy a katódjuk a csövön belül egymással öásze van kötve. A találmányt részletesebben a rajzon vázlatosan feltüntetett foganatosítási példái kapcsán magyarázzuk meg. Az 1. ábra a találmány szerinti berendezés olyan foganatosítási alakját mutatja, amelyben az'l cső két 3,2, illetve 4,2 diódát, valamint 5,6,2 triódát tartalmaz akként, hogy azoknak közös 2 katódája van. A trióda 5 rácsa és 6 anódja 7 Lecher-huzalrendszerrel van összekötve, mely úgy van hangolva, hogy a triódarendszer olyan rezgéseket kelt, melyek frekvenciája a vett rezgések és a közbenső frekvenciájú rezgések frekvenciáiból alkotott összeg szubharmonikusa. Emellett bármelyik, akár páros-, akár páratlan számú, szubharmonikust alkalmazhatjuk: Minthogy a 2 katód és a föld közé 8 impedanciát- iktatunk, a 2 katódnak a földhöz viszonyítva váltakozóáramú feszültsége van, mel^uek frekvenciája a frekvenciaátalakításhoz szükséges segédrezgés frekvenciájával egyezik. A két !3 és 4 dióda-anód a 9 Lecher-irendszerrel kapcsolatos, melybe a vett rezgéseket vezetjük. Ennek a Lecher-rendszernek a behangolása ennél a foganatosítási példánál úgy történik, hogy a mechanikai alakzatként megvalósított 10 közbenső frekvenciájú kört a

Lecher-huzalokon a kellő helyzetbe toljuk. A 11 kondenzátort úgy méretezzük, hogy a vett nagyfrekvenciás rezgések számára gyakorlatilag rövidzárlatot alkot. Minthogy egyrészt a vett rezgéseket ellenütemben vezetjük a '3,4 diódaandóra és másrészt a 2 katódnak a földhöz viszonyítva olyan nagyfrekvenciás potenciálja van.'melynek frekvenciája a frekvenciaátalakító segédrezgés frekvenciájával egyezik, nyilvánvaló, hogy a diódákban keverés jön létre, úgy hogy a közbenső frekvenciájú rezgéseket ellenütemben vehetjük ki a- két 3 és 4 dióda-anódból és ennélfogva a 10 körből. Minthogy ebben a kapcsolásban a két dióda katódjai egymással közvetlenül vannak összekötve, az 1 cső által a Lecher-huzalrendszerre kifejtett csillapítás igen kicsiny. Ugyanez érvényes, — ámbár csekély