140313. lajstromszámú szabadalom • Gőzfejlesztőszerkezet mozdonyokhoz
2 140313 2. ábra a kazán keresztmetszete, a 3. és 4. ábra az elődobnak a csőfalban való rögzítését vagy lehorgonyzását hossz- és keresztmetszetben tünteti fel. A találmány szerinti gőzfejlesztőszerkezet 1. és 2. ábra szerinti példakénti kiviteli alakja esetén a hosszkazán hengeresen kiképezett utolsó szakaszát 1 hivatkozási számmal jelöltük. A tűzszekrényoldali 2 csőfalba 3 tűzcsövek és 4 füstcsövek önmagában ismert módon hengerlés vagy hegesztés útján vannak megerősítve. Az 5 elődob ugyancsak hegesztés útján van a 2 csőlallal összekötve. A tűzteret határoló úgynevezett 6 Brotán-csövek alul 7 elosztókamrához csatlakoznak, míg fölső végük az 5 elődobba torkollik. A 7 elosztókamrát az ábrázolt példakénti kiviteli alak esetén derékszögű négyszögű keret alakjában összehegesztett négyszögletes csövek alkotják. A vizet az 1 hosszkazánhoz csatlakoztatott több 8* ejtőcsövön át vezetjük a 7 elosztökamrába. Mind az 1 ho'iszkazánon mindped'ig a 7 ieloc ztókamrán csőkötő 9 karmantyúkat rendeztünk el. A 6 Brotán-csövek gyakorlatilag hézag nélkül sorakoznak egymáshoz, a tűztéren kívül pedig 10 szigetelőanyaggal vannak borítva és lemezből készült 11 héjazattál vannak burkolva. A szigetelőanyagból készült borítás helyett a lemezből készült 11 héjazaton belül elrendezett és a 6 Brotán-csöveken megfekvő további lemezburkolatot alkalmazhatunk. A tűztérnek csövekkel nem határolt részeit 12 samottburkolattal láttuk el. 13 hivatkozási számmal a tüzelőnyílást, 14 hivatkozási számmal a rostélyt és 15 hivatkozási számmal a lángboltot jelöltük. A 6 Brotán-csöveknek a 7 elosztókamrához csatlakozó hengerelt részeit levehető 17 fedőlécek védik a tűz közvetlen behatásával szemben. Célszerű, ha a 7 elosztókamrát vízszintesen randezzük el. A tüzelés szempontjából viszont rézsútos rostély a'ka'mazása előnyös. A rostély rézsútos helyzete az ábrázolt példakénti kiviteli alak esetén azzal van biztosítva, hogy a rostély hátul a 7 elosztókamra fö'ső élének szintjében helyezkedik el, míg a mellső fal felé lejt és mellső vége körülbelül 50—100 mmreí az él alá esik. Célszerű, ha a füstcsövek és forrcsövek kiosztásánál az úgynevezett „csőtükör" megállapításánál úgy járunk el, hogy a füstcsövek legfölső vízszintes sorában a középső füstcső helyett három tűzcsovet alkalmazunk. Ezzel elérjük, hogy az —5— elődob fala és a tűzcsövek illetőleg füstcsövek külső aloktója között nagyobb —a— közt hagyhatunk. Ezt az —a— közt a találmány értelmében úgy választjuk meg, hogy az mindenütt legalább 80 mm, lehetőleg azonban 100 mm legyen. A hosszkazán —rl6— héjazatát az ábrázolt példakénti kiviteli alak esetén fölül egészen az —5— elődob hátsó végéig, nevezetesert az állókazán hátsó éléig hosszabbítottuk meg és az állókazán —11— héjazatával kötöttük össze. A hosszkazán —16— héjazata és az állókazán —11— héjazata között az ábrázolt példakénti kiviteli alak esetén a szükséges kazánszerelvényeket, helyezzük el, ahol azok könnyen kezelhetők és rozsdásodástál meg "vannak védve. A gőzt az ábrázolt példakénti kiviteli alak esetén a —2— csőfalban elhelyezett csatlakoztató —39— nyilasokon át vezetjük el. A gőzfejlesztő szerkezetet a találmány értelmében úgy ágyazzuk, hogy az —1— hosszkazán hátsó végét a hosszkazánnal helytállóan összekötött —18— tartó útján csúsztató —19— lemezekre támasztjuk, amelyek a kereten rögzített —20— ellenlemezen hosszirányban eltolhatóan vannak elrendezve, míg harántirányban vezetve vannak. A kazánt leemeléssel szemben önmagában ismert móHon.ipl. karmokkal biztosít uik. A —7— elosztókamra mellső vége ugyancsak a —18— tartón van ágyazva, mégpedig az ábrázolt példakénti kiviteli alak esetérj olymódon, hogy a —7— elosztókamra a —18— tartón, pl. illeszkedő csavarok útján megerősített —21— szögvason fekszik meg és a 7 elosztókamrát a 18 tartóhoz viszonyított helyzetében eltolással szemben a —7— elosztókamrán megerősített és a —21—• szögvasba illeszkedő —22— köldök biztosítja. A —18— tartót a találmány értelmében lemezből készült 29 héjazattál burkoltuk és célszerűen szigeteljük, úgyhogy egyrészt a —8— ejtőcsövek és az —1— hosszkazán melegveszteségekkel szemben biztosítva vannak, másrészt a 18 tartó nem hűl lényegesen a kazán hőfoka alá, minthogy a mozdony haladásával járó levegőáramlásnak nincs közvetlenül kitéve. Különösen fontos a —7— elosztókamra hátsó végének és ezzel az állókazánnak ágyazása. A találmány értelmében ezt az ágyazást úgy képezzük ki, hogy az állókazán hátsó végét a mozdony —23— keretének mindkét keretpofáján rugózás közbeiktatásával támasztjuk meg. Az ábrázolt példakénti kiviteli alak esetén a —7— elosztókamra két 24 tartót hordoz, amelyekben a kazán —26— hordrúgórt összefogó —25— k figyel van vezetve. A —26— hordrúgók nyomásra terhelt —27— támaszokra támaszkodnak., . A —26— rugókat —28— feszítőcsavar útján'anyannyira előfeszítjük, hogy azok az állókazánnak a hátsó ágyazásra eső súlyát felveszik, a rugós megtámasztás rugalmassága tehát szabályozható. Rúgótöréssel szemben való biztosítás végett —40— táma-Izt alkdmazunk. amelyen a —2 i— rugók —25— kengyele rúgótörés esetén megfek,sz k A —40— támasz egvúttal '.a —?4— tartók öldalvezetékét alkotja, amelyek a —7— elosztókamra oldalirányú hőtágulásának lehetővé tétele végett e vezetékben oldaljátékkal helyezkednek el. A —26— hordrúgók alkotta rugós megtámasztás az ábrázolttól eltérő módon, pl. csavarrugók,, vagy torziósrúgók útján is foganatosítható. Célszerű, ha ily esetben lengések kiküszöbölése végett gondoskodunk a rugózás csillapításáról. Lemezrúgóknak az ábrázolt páldakénti kivlte'i alak esetéhez hasonló módon való alkalmazáskor ily csillapíitás eleve adva van'. Az állókazán hátsó végének találmány szerinti rugózó megtámasztásával biztosan elérjük, hogy a mozdony —23— keretének a mozdony haladásával és fűtésével járó állandó alakvá'tozásai az 5 elődob és a 2 csőfal összekötésének helyén feszültségeket és torzulásokat csak kis
