140297. lajstromszámú szabadalom • Elosztó tár

^ 140297 4. ábra a fedél távlati képe felfordított helyzetben, az 5. ábra a tárnak az 1. ábra 5—5 vonala szerinti hosszmetszete, végül a 6. ábra az 1. ábra 6—6 vonala szerinti keresztmetszet. A tár valamely alkalmas műanyagból, vagy pedig fából, vagy fémből készülhet. A tárnak négyszögletes körvonalú —10— alaprésze van, melyen középen felfelé kiemelkedő, ugyancsak négyszögletes körvonalú és mindkét vége felé kissé lejtős —11— kiemelkedő felület vagy párna van. A —11— kiemelkedő felület vagy párna egy kis magasságú, központosán elrendezett, felfelé álló —12— vezető bordával van ellátva, mely az alaprész középtengelye irányában, hosszirányban nyúlik el. Az alaprész egyik végén egy központosán elrendezett —13— párnával van ellátva, melyből egy lapos, felálló —14— bütyök áll ki. Az alaprész másik végén hasonlóképpen —15— párna és —16— bütyök van elrendezve. A két —14— és —16— bütykök egymástól lényegében a —11— központi párna hosszának megfelelő távolságra foglalnak helyet. E bütykök az alaprész középtengelyével egy vonalban helyezkednek el és oly szélesek, hogy a tárban elrendezendő pengék hasítékait játékkal kitöltik, ahogy azt az alantiakban ismertetni fog-, juk. A bütykök bels"ő végei le vannak rézselve és a —11— párna felé lejtenek. A tár —20— fedőrészének szerkezete legjobban a 4. ábrán látható. E fedőrésznek —21—és —22— o'dalfalai vannak, melyeken vállak futnak végig, úgyhogy a —10— alaprész széleit úgy fogadják be, hogy ez az alaprész az oldalfalak széleivel szintben helyezkedik el. A fedőrész az oldalfalakon belül a fedőrész minden egyes sarkában elrendezett kiemelkedő —23, 24, 25, 26— párnával, végei között középúton pedig két hosszúkás —27, 28— párnával van ellátva, mely utóbbiak az oldalfalak mellett és a —23, 26— végpárnák között részarányosán helyezkednek el, egyben elég távol vannak egymástól ahhoz, hogy az alap —11— párnáját maguk között számottevő játékkal befogadhassák. A fedél középütt ki van vágva, hogy így egy tojásdadalakú, számottevő területű —29— újjnyílást kapjunk, amely nyílás a két —27— és —28— oldalpárna között helyezkedik el. Az itt szemléltetett tár arra van szerkesztve, hogy vékony, hajlékony, kétélű —30— pengéket fogadjon be, melyek mindegyikének —31— központi, hosszirányú hasítéka van és amelyek irányjelzőkkel vannak ellátva, melyeket az ábrán —32— nyilakként szemléltettünk. A tár megtöltésekor egy pengehalmot, pl. öt pengét helyezünk az alaprészre egymáshoz képest váltakozva, hosszirányban eltoltan. így pl. két pengét húzhatunk fel a —14— bütyökre és —12— bordára, míg a három másik, az emített két pengét váltakozva közrefogó, penge a —16— bütyökre és a —12— bordára húzható fel. Az első pillanatban a pengéhalom lényegében vízszintes helyzetben fekszik fel az alaprész —H, 13— és —15— párnáira. Most a —20— fedelet megfordítjuk, a megtöltött alaplapra helyezzük és helyzetében kötőanyaggal, összeömlesztéssel, vagy bármilyen más megfelelő módon rögzítjük. Eközben az összeállítási művelet közben a —27, 28— olda'párnak a pengehalom szemközti o-dalrészeivel kapcsolódnak és a halmot harántirányban az alaprész —13— és —15— központi párnái felett, végeinél meghajlítják. Hasonlóképpen a —23—26— végpárnák a pengehalmot hosszirányban hajlítják meg a —11— középső párna felett. A pengehalom most, mintegy egész, meghajlított állapotban tartódik a tár rekeszében. A tár különböző belső kiemelkedéseivel va'.ó engedékeny kapcsolata úgy a halmot, mint az egyes pengéket véletlen eltolódással szemben rögzíti. A pengéket egyik irányú eltolódással szemben kényszermozgásúan rögzíti a —14—, illetve a —16— bütykök külső végeivel való kapcsolódásuk. A halom pengéi úgy vannak összeállítva, ho:?y a —32— nyilak mindig abba az irányba mutatnak, melyben a pengék kilökés végett elmozdíthatók. Eszerint tehát, ha a használó a tárból e^y pengét el akar távolítani, csupán az a teendője, hogy a halmot lenyomja és ugyanakkor a legfelső pengét a nyíl irányában mozgassa. A legfelső pengére nehezedő, előre irányuló nyomás azt előre mozgatja, legyőzvén a penge eredetileg meghajlított állapotából eredő engedékeny ellenállást. A penge mozgása közben először a penge hátsó vége kerül ki a fedőrész két sarokpárnája alól. Ha pl. az 5. ábrán látható legfelső penget mozgatjuk balfelé, annak hátsó vége először szabadul ki a —23— és —24— sarokpárnák alól, úgyhogy a penge felszabadul hosszirányú meghajlítottságának egy részétől és további mozgása szempontjából szabaddá válik. Ahogy a pengemozgás tart, a penge összefüggő hátsó végének át kell futnia a —16— bütyök felett. A penge mozgásának ezt a részét a bütyök lerézselt belső vége megkönnyíti. Mindadd g, amíg a bütyök ia pengehasíték bármelyik részébe belenyúlik, a penge elcsavarását megakadályozza és metszőéleit biztonságban vezeti, nehogy a tár végén levő pengekilépő-nyílás széleivel érintkezzenek. Ha azonban a penge összefüggő vége a —16— bütyök gerincén áthaladt, a penge tovább már nem vezetődik kényszermozgásúan. A penge végének végső meghajlítása a pengemozgással szemben egy csekély, járulékos' ellenállást jelent, melyet a használó a pengére gyakorolt megnövelt húzással igyekszik természetesen legyőzni. Ha már most ennek következtében a penge vége a bütyök gerincén áthaladt és olyan helyzetbe kerül, ahol harántirányú hajlítása nincs, vagy már csak csekély mértékben van, a fékező erő hirtelen megszűnik és a penge a tárból egy kipattintó jellegű művelettel kirántódik, elcs"avarodásra való alkalom és hajlam nélkül, úgyhogy metszőélei a kilépés pillanatában is megóva maradnak. Szabadalmi Igénypontok; 1. Tárhasítékos pengék halmának befogadására, melynek ellentétes végein kilépő nyílásai vannak és minden egyes kilépő nyíláshoz egyegy pengebeállító bütyök tartozik, mimellett