140289. lajstromszámú szabadalom • Fluoreszkáló lámpa
t 410289 ges „fehérfényű" fluoreszkáló lámpák, melyek túlsók zöld fényt bocsátanak ki. Az ismeruefteut hátrányok kiküszöbölésére már a múltban is történtek kísérletek, melyek során eltértek a Nemzetközi Világítási Bizottság (I. C. I.) részéről megállapított színrendszerben a fekete test vonalának színpontjaitól. Egy ilyen lámpának a színhőmérséklete kb. 4000° minusz 45 m. p. c. d. értéket adott (m. p. c. d. = legkisebb észrevehető színkülönbség). Az eltérés a fekete test vonalától (45 m. p. c. d.) akkora, hogy a fény kifejezetten bíborvörös és az meglehetősen csúnya színtorzulást eredményezhet. Egy másik javaslat szerint alacsony (kb. 2100°) színhőmérsékletű lámpákat kivonó hatású szűrőfestékbevonatokkal készítettek, hogy a színképből hátrányos higanyvonalakat és egyéb részeket is kiszűrjenek. A lámpák világító teljesítménye kicsiny, színalakulásuk pedig — ámbár jó összhangban az izzólámpákéval — nem kielégítő. A találmány célja ezért olyan fluoreszkáló lámpa létesítése, aimely az izzólámpák szína'laikulását megközelítő, elfogadható színt ad. A találmány szerint evégből az izzó és fluoreszkáló fény színképzésének régebbi alapgondolataiból indulunk ki. A találmány szerint a fenti célokat akkor érjük el, ha a fluoreszkáló anyag lényegileg egy sárgán fluoreszkáló anyagnak és cériummal, valamint mangánnal aktivált fluoreszkáló kalciumfoszfátnak keverékéből áll. Különösen jó eredmény elérésére kis mennyiségű, pl. 2%-nál kevesebb, előnyösen pedig 1%-nál is kevesebb, kéken fluoreszkáló anyagot adunk hozzá. Az ilyen világítóanyag-keveréket tartalmazó fluoreszkáló lámpából kibocsátott fény olyan fényeloszlást ad, amelyet nem az egész színképre kiterjedő lapos görbe ábrázol, hanem az inkább trikromatikus és a nemkívánatos színképkibocsátás körzeteiben gyenge. Az ilyen lámpából kibocsátott fény színalakulása meglepően jó és ez a fény izzólámpák fényével jó összhangban van. Kalciumfoszfát-világítóanyagot úgy készíthetünk, hogy kalciumfoszfátból, valamint cérium és mangánvegyületeiből, pi. foszfátokból, oxidokból stb. álló keveréket redukáló atmoszférában hevítünk. A kalciumfoszfát-világítóanyagnak, ha 2537 angströmös ibolyántúli fénnyel sugározzuk be, kb. 6500 angströmös fénykibocsátási csúcsértéke és még egy másik, kb. 3700 angströmös csúcsértéke van, kevesebb, de még észlelhető kék fénynek, valamint a kb. 4600—5400 angströmös tartományban további kevés fénynek kibocsátása mellett, vagy ez utóbbi nélkül. Az előnyös sárgán fluoreszkáló anyag mangánnal aktivált cink-berilliumszilikát, melynek „ fénykibocsátása kb. 5950 angströmnél éri el a csúcsértékét. Az anyag egyik alkalmas összetétele ez: kb. 65 2% ZNO, 1.6% Be..O.,„ 30.4% SiCbés 2.8% MnO. Az előnyös kéken fluoreszkáló anyag magnéziumwolframát, ámbár egyéb anyagokat is használhatunk, így pl. kalcium-, kadmium- vagy cinkwoiframátot. A keverékben a vörösen fluoreszkáló kalciumfoszfát súlymennyiségének kétszer-háromszor akkorának keCl lennie, mint a sárgán fluoreszkáló anyag mennyiségének, ahol is a kéken fluoreszkáló anyag — amennyiben ilyent alkalmazunk — az egész mennyiségnek célszerűen egy százalékánál kevesebb. Mintegy 0.5 súlyrész magnéziumwoífrámátból, 30 súlyrész cink-berilliumszilikát-világítóanyagból és 69.5 súlyrész vörösen fluoreszkáló, cériummal és mangánnal aktívált kalciumfoszfátvilágítóanyagból álló keveréket jó eredeménnyel alkalmazhatunk kb. 2900 K° színhőmérsékletű lámpa előállítására, mely lámpának színalakulása alapvetően más, mint ugyanolyan színhőmérsékletű, de a szokásos világító anyagokkal készült lámpáké. Az, ilyen világítóanyag-keverékből kibocsátott fénycsúcsértéke kb. 6400 angstrom, e fény aránylag gyenge az 5000—6000 angströmös tartományban és igen gyenge a 4400—4800 angströmös tartományban. Ezt a fénykibocsátást kiegészíti a látható higanyvonalaknak megfelelő, 4047, 4358, 5461, ill. 5780 angstrom hullámhosszúságú, bíbor, kék, zöld, ill. narancssárga színű sugárzás. A sárgán fluoreszkáló cink-berilliumszilikát helyett sárgán fluoreszkáló, mangánnal aktivált cinkszilikátot is alkalmazhatunk, amelyet pl. a 2,247.192. számú amerikai szabadalmi leírás (Fonda) ismertet. Használhatunk továbbá antimonnal és mangánnal aktivált kalciumfoszfátot is. Az anyag készítése így történhetik: 240 g kalciumnitrátot [Ca (No3) 2 4 H 2 0] 700 cm 3 desztillált vízben oldunk és forrásig hevítünk. Ezután kolloidális CaFs létesítésére 11.5 g NH4 F forró oldaliét adjuk hozzá, majd laz olda.iot 5 percig forraljuk. Ezután vízben szuszpendált 4 g Sb2 0 3 oic és kb. 15—25 cnf mangánni'trát-oldatot (50% Mn/N03 / 2 ) adunk hozzá. Ehhez 110 g (NFW HP04 -nek 700 cm 3 vízben való forró oldatát adjuk. Az elegyet felrázzuk és megszűrjük, mihelyt a csapadék kikristályosodott. A terméket mossuk, kb. 200°-on megszárítjuk, meglehetősen finom porrá zúzzuk, 50 g CaC03 -tal keverjük, majd az egészet golyós malomban megőröljük és 150 szemű szitán többször átszitáljuk. A port nitro'génatmosz'férában félóráig 1050—1100°-on hevítjük, megőröljük és szitáljuk. A fent említett sárgán fluoreszkáló anyagok bármelyikének viszonylagos mennyiségét prlóbával könnyen meghatározhatjuk. A pontos mennyiség nagysága attól függ, hogy e világítóanyagok hatásfoka a vörös kaíciumfoszfátéhoz képest mekkora. A mellékelt rajz a találmány szerinti fluoreszkáló lámpa egyik kiviteli alakját példaképen kissé vázlatos nézetben, részben metszetben tünteti fel. A lámpa csőalakú 1 üvegburkolata ritka gázt, pl. kb. 4 vagy 5 mm nyomású argont, va-/ lamint kis mennyiségű higanyt tartalmaz. A burkolat végeibe egy-egy 2 elektróda van forrasztva. Az elektródák bármilyen fajtájúak lehetnek; a rajz alkáliföldfémoxidokból álló bevonattal aktivált, tekerccsé hajlított wolframszálat szemléltet.'Az 1. burkolat belső oldalára, a fent
