140288. lajstromszámú szabadalom • Indító vezérlőmű villamos kisütőlámpákhoz

140288 3 A —35— horgonycsap —36— szigetelő tárcsá­ból vagy alaplemezből nyúlik felfelé és (pl. mo­libdénből készült) —31— érintkezőt hord, mely a horgonycsap szabad végéből áll ki és a —36— alaplemezből felnyúló csappal, mint —32— érintkezővel működik együtt. A —32— csapon —37— külső konnektor van (pl. bekötő­csavar a —36— fenéklemez másik oldalán), mely azt a H áramkör, egyik oldalához csatla­koztatja. Az alaplemezen másik, hasonló —38— külső konnektor is van, melyet a H áraimkör másik oldalához kötünk. A —33— fűtőellenállást huzaltekercs alkotja, melyet <a —34— termo­sztatikus csíkra csévélünk, pl. aszbesztpapírból való, hő- és villamos szigetelő —39— borítás vagy burkolat közbeiktatásával; e borítás a ter­mosztat hőtehetetlenségét és működési idejét nö­veli. A —33— fűtőtekercs egyik végét a külső —38— konnektorhoz, másik végét pedig a —34— csíkhoz és így a —35— csaphoz kötjük. A —22— indítóvezetéket ugyanehhez a —35— csaphoz, a másik —23— indítóvezetéket pedig a —32— csaphoz és a másik külső —37— kon­nektorhoz csatoljuk. A kondenzátor —28, 29— vezetékeit a —35, 32— csapokhoz kapcsoljuk, melyek közé van kötve — a —22, 23— vezeté­kek révén — az S indító is, amint már em­lítettük. Ha jó L lámpát indítunk, az S indító a szo­kásos módon működik, mintha a T segédkap­csoló mint vezérlőszerkezet ott sem volna; vagyis az indító —26, 22— érintkezői ugyanis csak mdníiegy 2—4 másodpercig vannak zárva és így a —34— termosztatikus alkatelem ebből eredő félhevítése a —31, 32— vezérlő-érintke­zők zárásához nem elegendő. Némi áram termé­szetesen áthalad a —33— hevítőn a parázsfény­kisülés alatt, míg az S indító nyitva van, ez az áram azonban csekély és fűtőhatása jelentékte­len. Még ha az L lámpa tényleges elindítása előtt az S indító több munkaperiódust végez is, a —31, 32— érintkezők még mindig nem záród­nak, ha a T vezérlőszerkezet segédkapcsoló mű­ködési ideje elég hosszú. Ha azonban a lámpa hibás, a —34— csíkban a hőnek a —33—he-Vítőellenállás teljes gerjesztésétől eredő felhal­mozódása (mialatt az S indító a saját ismételt munkaperiódusai alatt zárva van) a —31, 32— vezérlő-érintkezőket esetleg zárja és a-H áram­kört az S indítótól függetlenül létrehozza. Ekkor a H körben folytonos áramlás van, me­lyet az S indító sehogyan sem tud megszakí­tani vagy csökkenteni, úgyhogy az L lámpa villogása megszűnik. Ha azonban a H áramkört a —15— kézikap­csoló nyitásával, vagy a hibás L lámpa eltávo­lításával és jó lámpa behelyezésével árammen­tesítjük és ebben az állapotban addig hagyjuk, míg a —34— vezérlő termosztat teljesen le nem hül, T-nél a sönt nyílik és az S indító ismét készen áll a lámpa szokásos indítására. A 3. ábrán feltüntetett szerkezet is megfelel az 1. ábrának, de a Ta segédkapcsoló különbö­zik a 2. ábra szerinti megoldástól. Azokat a részeket, amelyek viszonylagos helyzetétől függ ' a kapcsoló működése, nem szereljük a —36— fiber alaplemezre — mely vetemedésnek van kitéve és csak olyan korlátolt nagyságú teret hagy a —34— termosztatnak, hogy ennek szük­ségképpen ige,n rövidnek kell lennie (2. ábra), — hanem a 3. ábra szerinti Ta segédkapcsolót a —36— alaplemeztől független szerkezeti egy­ségként alakítjuk ki. A kétfémes —34a— ter­mosztatikus csík itt párhuzamos az S parázs­fénykapcsolóval és a K kondenzátorral, melyek bármelyikével egyenlő hosszú is lehet. A —34a— termosztat alsó végét —40— szegecs segítségével —41— oldalsó szigetelő szervek, pl. fiber csíkok közé fogjuk be és a —34a— ter­mosztát mindkét oldalán —42— szigetelő táv­tartókat helyezünk közbe. A —32a— fémérint­kező, mely a —34a— termosztát másik (szabad) végével működik együtt, a —41— csíkok, ill. szervek egyikének felső végén van, mely csíko­kat —43— fém távtartó tart egymástól meg­határozott állandó távolságban. Az ábra sze­rint a —32a, 43— részeket —44— huzal felső vége alkotja; e huzalt a —41— szerv szom­szédos lyukain fűzzük át és azután úgy hajlít­juk e szerv felső széle fölé, hogy a huzal vége oldalról a másik —41— szerv felső végéhez ér. A —44— huzal másik végét a —38— konnek­torhoz kötjük. Ismételt leírás elkerülésére a 3. ábra külön­böző részeit ugyanazokkal a hivatkozási jelek- -kel jelöltük meg, mint az analóg részeket az 1. és a 2. ábrán, és csupán ott tettünk hoz­zájuk megkülönböztető betűt, ahol ez a meg­különböztetés szükségesnek látszott. Szabadalmi igénypontok: 1. Indító vezérlőmű villamos kisütőlámpához, amelyben .önműködő * indító hőkapcsoló ,az • elektródákkal sorban, a lámpával pedig párhu­zamosan fekszik, és a kapcsolónak a lámpa ger­jesztése révén működtetett együttműködő érint­kezőpárja van, mely kapcsolóban továbbá olyan szervekről történik gondoskodás, amelyek ön- ^ működőén megakadályozzák a kapcsoló folyta­tólagos önműködő működését abban az esetben, ha több kísérlet után a lámpa elindítása nem sikerül, azzal jellemezve, hogy az indító ve­zérlőműnek olyan késleltető segédkapcsolója van, amely az (S) indító hőkapcsolónak (—22, 26—) érintkezőit söntölni képes és a söntölést akkor hajtja végre, ha az (S) indító hőkapcsoló a kisülés elindítását többször sikertelenül kísé­relte meg, amikor is a (T) késleltető segéd­kapcsoló (33) működtető szervet és működésen kívül nyitott (—31, 32—) érintkezőket tartal­maz, mely utóbbiak villamosan söntölve vannak az (S) indító hőkapcsoló (—22, 25—) érint­kezőivel, az említett —33— működtető szerv pedig sorban fekszik az (S) indító hőkapcsoló érintkezőivel és egyszersmind a (T) késleltető segédkapcsoló —31, 32— érintkezőivel is. ^ 2. Az 1. igénypont szerinti indító vezérlőmű kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a (T)»

Next

/
Oldalképek
Tartalom